Carter

Az első meghallgatás nyáron lesz, juliusban. Ott derül ki, hogy egyáltalán bekerülünk-e az előbe. Ha bekerülünk...akkor irány októberben a nagy színpad... és az élőshow... a több millió nézővel.... igen, még mindig félek. De most nem ez a lényeg, hanem, hogy ma van Zia szülinapja. Március 2. Péntek. {Nem, nem tudom mikor van Zia valódi szülinapja. Most ekkor lesz. Majd később rájöttök miért.}
A baj az, hogy Zia utálja a szülinapját, ajándékot kapni meg végképp. Hogy miért? Mert szerinte csak a szüleire emlékeztetné, a halálukra és bűntudata van mert úgy hiszi nem kéne ünnepelnie. Nem is akar hallani se buliról vagy ajándékról és tőle mindenki fél meg tiszteli annyira, hogy betartsa a kérését.
   A félre értések elkerülése véget, megjegyezném, hogy én is tisztelem és félek a barátnőmtől, ráadásul még szerelmes is vagyok belé, de nem hagyhatom félelemben, ugyanezt tette értem mikor a zenéről volt szó, nem hagyhatom, hogy hibáztassa magát mert ő túlélte. Ünnepelnie kéne, és fog is.
-Biztos jó ötlet ez? - kérdezte Sadie. - Ismered...
-Igen ismerem és szeretem, de nem hagyhatom, hogy bánkódjon. Ez az ő napja.
-Rendben, de ha megöl tudd, hogy én figyelmeztettelek.
-Rendben.
    Mindent előkészítettem mára. Suli után elviszem sétálni, majd jön a meglepetés, nem nagy dolog és nem is került semmibe, csak mi ketten leszünk ott.
   Miután a huszonegyedik nomoszban lerendeztünk mindent el is indultunk.
-Mire készülsz? - kérdezte mikor kézenfogva elindultunk.
-Úgy ismersz mint aki készülne valamire?
-Kérdéssel válaszolsz a kérdésre.
-Szokásom.
-Nem, nem az. Te mindig egyenes válaszokat adsz.
-Meglehet, de akkor viszem randira a barátnőmet amikor akarom szóval....
-És akkor amikor az a bizonyos barátnő igent mond a randira.
-Eljöttél velem, nem? - kérdeztem egy győztes mosollyal az arcomon, erre nem tudott mit mondani.
-Pofa be! - lökte meg játékosan a vállam.
-Nyertem - suttogtam a fülébe. Nevetve kezdett el finoman csapkodni amiből kergetőzés lett az utca közepén. Az emberek mosolyogva figyelték a párosunkat, bár voltak akik rosszallóan méregettek minket, megzavartuk az "utca nyugalmát".
-Várj, várj! Erre menjünk - fogtam meg a kezét és a megfelelő irányba kezdtem húzni.
-Hova viszel? - kérdezte nevetve mikor egy bérház tűzlépcsőjén vezettem fel.
-Mindjárt meglátod.
A tetőre felérve Ziának tátva maradt a szája. Már besötétedett és az általam kifügesztett fényfüzérek gyönyörűen megvilágítottak a tetőt aminek a közepén egy pokrócra leterítve egy kosár várt ránk. Az egész tetőn gyertyákat helyeztem el ami még hangulatosabbá tette a helyet.
-Carter... - kezdte volna, de közbe vágtam.
-Nem hagyhattam, hogy a szülinapodat magadba zárkózva, az emlékek elöl menekülve töltsd, mert én ugyan ezt tettem mikor leraktam a gitárt és te segítettél, bíztattál.
Nem baj ha boldog vagy, ha ünnepelsz, mert mindkettőt megérdemled és a szüleid is ezt akarnák - Ziának könny csillogott a szemében.
-Tudom, de bűntudatom van.
-Nem kell lennie - letöröltem a könnyeit, mire a lány átölelte a nyakam én pedig szorosan tartottam. - Gyere üljünk le - simogattam a haját. Letelepedtünk a pokrócra és előszedtem a kosárból egy kisebb tortát rajta tizenhat gyertyával amiket egy egyszerű mozdulattal meg is gyújtottam.
-A'max ~ Égj! - és nem, nem gyújtottam fel a tortát. Zia halványan elmosolyodott és elfújta a gyertyákat. Megint könnyezni kezdett.
-Minden rendben?
-Igen csak eszembe jutott valami, egy boldog emlék - meghatotság csillogott a szemében. - Köszönöm! Ez a hely egyszerűen csodálatos, de hogy intézted el? Hogy itt lehessünk?
-Liam - feleltem egyszerűen.
-Mindent értek - nevetett.
Tudjátok minden suliban van egy gyerek aki bármit elintéz és bármit beszerez, aki mindenkit ismer és akit mindenki ismer. Na nálunk ő Liam. Jó fej srác, az elmúlt egy héten igazán jóban lettünk, amikor mondtam, hogy soha életemben nem videojátékoztam szó szerint lesápadt és azonnal felajánlotta, hogy amikor ráérek menjek át hozzá játszani. Sőt Ziát, Sadiet és Waltot is meghívta, ja és persze Nyssát. Bakker még nekem is feltünt mennyire odavan azért a csajért ami már nagy szó.
-Utána néztél már, hogy lesz a verseny? - kérdezte a száját törölgetve Zia.
-Nem, még nem. Annyit tudok amennyit a többiek elmondtak, hogy nyáron lesz a válogató és az első élő október vége felé van.
-Miért nem kutakodtál? Általában azonnal ugrasz ha ki kell deríteni valamit.
-Miért is beszélünk rólam a szülinapodon?
-Miért is tereled a témát? - ellenkezni akartam, de a lány felhúzta a fél szemöldökét. Ez a módszer tökéletesen működik amikor azt akarja, hogy valaki az igazat mondja és ne ködösítsen. Amolyan: ,,Ne próbálj meg hazudni mert úgyis kiszedem belőled előbb-utóbb és csak a saját életedet keseríted meg ha tovább próbálkozol átverni" nézés. Főleg a kisebbeknél válik be, de a többieknél is hatásos, még a tanároknál is.
-Még mindig félek - mondtam egy lemondó sóhajt követően - nem akarok kiállni annyi ember elé és ha látnám mennyien nézik a lelátókról, látnám a színpadot, a zsűrit képekről, videókról, akkor lehet megfutamodnék és cserben hagynám Doreenékat, amit nem akarok - magyarátam.
-Megértem, hogy rettegsz, de nem lenne jobb lelkileg felkészülni rá, minthogy ott helyben kerülj szembe az általad felsorolt dolgokkal?
Jobb lenne két percel a fellépés előtt lesokkolódni? - kérdezte. Hitetlenkedve néztem rá, majd megráztam a fejem.
-Hogy vagy képes két másodperc alatt egy idiótát csinálni belőlem?
-Még mindig aranyosan béna vagy! - röhögött ki. - De az én bénám - ölelte át a vállam és elővette a telefonját.
-Tessék itt van a weboldal és... azta - én sem tudtam volna szebben leírni azt ami elénk tárult. Ez az ország legnagyobb zenei tehetségkutatója, ezt tudom, de erre nem számítottam. A kijelzőn egy kis számláló mutatta az eddig jelentkezők számát.
-Ki sem tudom mondani ezt a számot - akadtam ki.
-A nyeremény két millió, ez egy igen komoly indok a jelentkezésre - mondta Zia, de ő is kikerekedett szemmel bámulta a képernyőt.
-Tényleg ki az az idióta aki ennyit költene egy hülye versenyre? - kérdeztem.
-Jonah West, egy multibilliárdos csodagyerek, akinek nincs mire költenie a pénzét - válaszolta a műsor születésének történetét olvasva. - A tehetsége nagy, ahogy a szája is. Egy csomót örökölt a felmenőitől és ahogy elnézem a show által benyert összeg sem kevés, de a legtöbbet a zenei pályán elért sikereivel keresett. Volt tinielőadó, menedzser... és még hatmillió dolog amit inkább nem olvasok fel mert itt öregednénk meg. És senkit nem küld el azonnal, a négyfős zsűri tagjaként szinte bárkit beválogat, mindenkivel kedves kivéve az egoista barmokkal, emiatt viszont a verseny hónapokig tart, októbertől egészen... volt olyan, hogy májusig is ment! - döbbent le.
-Mi a...? - megállt a tudomány. Nem tudtam semmit sem mondani.
-A nézetséget elmondja?
-Ne! Hidd el el tudom képzelni.
-Nem lesz könnyű győzelem.
-Legyünk őszinték, szinte semmi esélyünk!
-Ne mondj ilyeneket! A legtöbb jelentkező egy tehetségtelen barom! Nézd ezt a fickót - indított el egy felvételt ahol egy srác nagyon elhitte, hogy tud, de nem. Borzalmas volt. - És vannak akik részegek vagy fogadásból mennek oda - nézett egy másik srácot aki valóban elég illuminált volt. - Szentséges Hórusz! Ez tényleg letolta a gatyáját?! - akadt ki.
-Igazad van, a fele társaság csak egy bohóc, de vannak lenyűgöző előadók is.
-Igen és ti közéjük tartoztok - puszilt meg. - Ne légy pesszimista! Higy magadban és a bandában! Mert hallottalak titeket zenélni és senkit nem láttam még olyan szenvedéllyel játszani mint ti. Látszik, hogy szeretitek a zenét és élvezitek amit csináltok, nem eröltetitek és ez nem csak nekem fog feltünni.
-Remélem igazad van! - öleltem át. - Meg sem érdemellek te lány!
-Ebben egyetértünk! - jelentette ki, majd az orromra kent egy kis tejszínhabot.
-Hé!
Mi sem zárhatná jobban a napot mint egy kis kajacsata? Amit természetesen ő nyert, de biztos vagyok benne, hogy csalt!