Legyen önkritikád!
Szerintem az egyik legfontosabb pont, hogy soha, de soha ne higgyük azt, hogy igen, most elértünk a napsütötte sávba, most aztán mi írók vagyunk, nem kell tovább fejlődnünk. Ilyen állapot ugyanis szerintem nincs. Soha nem dőlhetünk hátra abban a hiszemben, hogy elértük fejlődésünk csúcsára. Folyamatosan fejlődünk, újjászületünk. Fontos, hogy ezt a fejlődést te magad is lásd. Nyilván ha összehasonlítod a legelső és a jelenlegi könyvedet amin épp dolgozol, és mondjuk eltelt egy-két év, te magad is látod a fejlődést. Itt az én példám. Az első könyvem egy lovas könyv volt, full sablonos sztorival, semmi izgi nem volt benne, rövid fejezetekkel. Most van egy könyvem amit legalább háromszor javítottam fel és egyedi. Én találtam ki, saját karakter, saját ötlet, hosszú fejezet. Nyilván nem baj, ha van egy alap amire építesz, nekem is van. Lehet fogsz találni hasonlóságot, de az nem baj. Rengeteg segítséget kértem más íróktól, és általuk is rengeteget fejlődtem. Ne félj segítséget kérni.

Ehhez tartozik, hogy mindig legyen meg a képességünk arra, hogy egészséges mértékben kritizáljuk önmagunkat. Ha elhiszed, hogy elérted a csúcsot, akkor megszűnik az önkritikád is, legyintesz a véleményekre, mert tökéletesnek hiszed magad. Ne ess ebbe a hibába. Írhatsz akár évtizedek óta, ne gondolj úgy magadra mint kiforrott és kész íróra. Legyen meg benned mindig az alázat, légy rá képes, hogy újragondold magad és az írásod, tudd kívülről látni a munkádat! Ezek pedig nemcsak akkor fontosak, ha már vén róka író vagy, hanem akkor is, ha még kezdő. Soha ne válj beképzeltté, olyan emberré, aki köp a kritikára, legyen az bármilyen jó szándékú is. Persze, túlzásba sem kell esni, nem szükséges az önmarcangolás. Hidd el azért, hogy jó vagy, de ne bízd el magad soha!

Tetszett vagy hasznosnak találtad küldj egy ❤ kommentbe!