Úgy sprinteltünk, mint állat. Már amennyire Aurika sprintelni tud a rossz lábával. Egész ügyes. Én még vagy kétszer majdnem elvágódtam, de szerencsére további incidensek nélkül túléltem az utat. Mert a korábbiak persze nem bizonyultak elégnek. Fasza. Mi jön még? Tökön csap a villámlás? Jaj, ne, még a végén megidézem ezt a faszom balszerencsét!

Kábé a félórás utat tíz perccel lerövidítettük szerintem, mert annyira siettünk. Ebből két dologra jöttem rá: Aurélat kibaszott jól bírja a strapát, én pedig rohadt gyenge vagyok, az eső pedig fos. Ja, ez három volt. Tök mindegy. Ettől függetlenül, hamar hazajuttattuk a seggünk. Mert ugye ez az új otthonom vagy mi a fene.

– Ez az, végre megérkeztünk! – tartottam fel a kezem a levegőbe, mintha éppen lemészároltam volna egy fél sereget. Legalábbis bizonyosan akkora büszkeséggel. Az egyetlen szerencsém, engem nem kapott picsába egy nyíl sem, ahogy Andries Mokert.

Szerencsétlen a falunkba vándorolt évekkel ezelőtt, aztán a megijedt őrök egyike a szexi, izmos fenekébe lőtt. Mondjuk túlélte. Csak sajnáltam azt a szép darabot. Kár érte.

– Igen, itt vagyunk! – örömködött Aurika is. Így immár ketten örömködtünk. Meg talán Buster, aki kurvára szerette a gazdáját, aztán egyáltalán nem zavarta, mi van, amíg szeretheti a csávót. – Sziasztok, gyermekeim! – köszönt rá a sok állatságra, ami az udvarban sétálgatott. A sok, idióta barom meg marha, emellett természetesen kecskék, birkák, nyulak, mindenféle izét összegyűjtött a csávó.

A rohadt heves eső, amibe majdnem beledöglöttem tegnap, erre ma is, tovább csöpögtette a csöpögnivalót a csöppnyi képembe. Szerencsére már nem tartott sokáig, míg szenvednem kellett. Fogtam, aztán fasza módon beálltam az eresz alá. Addig a szakállas fószer – igen, az a szexi – beterelte az állatokat a helyükre, addig én bámultam, amint folyik róla a víz.

– Na, kecskebaszó, mikor készülsz már el? – sürgettem, miután akkora bazi nagy szél lett, hogy elért hozzám is. A picsába már! Andries Mokert meglőtten szexi picsájára!

– Hamarosan, de menj be nyugodtan!

– Nem hagylak itt, baszki! Még a végén lerágják a tököd!

– Jó, akkor maradjá'! – egyezett végül bele, míg én úgy döntöttem, kibaszott bátran kimegyek a tető védelme alól.

A szarral kevert, süppedős sárban tapicskáltam, miközben próbáltam a szabad kezemmel hevesen gesztikulálni, hátha beterelhetem őket. Mi a faszért nem beszél velük? A fasz tudja. Viszont, amennyire dögös itt, remélem, megsajnálja majd a tökmag testem. Szépen megbaszhatna. Hiszen esőben kúrni tök romcsi meg minden!

– Beszélj velük, Aurika! – kiabáltam neki a nagy zuhéban.

– Már próbáltam, málnácska, csak nem figyeltél! Ilyenkor annyira megkergül mind, kész lehetetlenség tárgyalni azzal az ostoba fejükkel!

– Ja, most már vágom! Akkor tereljük be őket!

°°°

Aurélat tökre elázott, mégsem zavarta semmi. Egyszerűen leszarta, pedig elég katasztrofálisan nézett ki az izombogyó teste. Megállíthatatlanul menetelt, aztán terelte a dögöket, míg egyszerűen megkereste Bustert. Felmarkolta azt a vadállatot, mint egy zsák fost. Becsapta a hóna alá. Bejött.

Bőrig ázva csuktam be az ajtót. Jó, lényegében bebaszta a szél. Aurélat eközben a kecske lábát törölgette, mert volt képe közölni vele, ilyen mocskosan bizony nem megy az ágyba. Én sem engedném. Főleg, ha még kúrni szeretnék. Ráadásul odakint kezdett baromi aggasztó idő lenni.

A villámok folyamatosan molesztálták a környéket, mindenről folyt a víz, az egyik ablakot meg még basztatja a szél. Mert ugye a csávó nyitva hagyta. Na, ki a buta? Mindketten, természetesen... Kifogtuk a legszarabb napot a piknikezésre, szánalmas.

– Fú, basszus, ez rohadt durva volt! – töröltem meg az arcom a pokróccal, majd odamentem ahhoz a szerencsétlen nyílászáróhoz. Szépen behajtottam, ahogy azt az ügyes fiúkák teszik, és kibaszottul örültem a fejemnek. – Még egyszer köszi a kimentésemért! Kemény csávó vagy, faszikám!

– Azt mondod?

– Igen! – helyeseltem, míg a barna szemű még mindig a kecskét takarította. Konkrétan bebaszta a kádba, ahol a bokáig érő vízben áztatta. Honnan a fenéből szerezte, nem tudom, mert tuti nem sétált ki a kúthoz, hogy hozzon egy adagot. – A faszomból van a víz?

– Varázsoltam! Csodás vagyok, nem igaz?

– Az tuti! Akkor, amint megvan a makacs dög, én is kérnék egy adaggal. Megint fürcsizhetnénk együtt. Aztán dughatnánk.

– Hogy tessék? – kérdezte meglepődve. A szája elnyílt a nagy csodálkozásban, míg a szeme ezerszeresére tágult. Jó, kétszeresére sem.

– Szex, baszás, szeretkezés, kúrás, dugás, kamatyolás, etyepetyélés.

– Ismerem a szót, baszod alássan!

– Hát akkor?

– Megint tök váratlanul letámadsz itt, egészen meglepődtem rajta. Ha megnézel, állatira csöpög belőlem a víz, de te sem nézel ki faszábban – szidalmazta az esetemben természetesen tökéletes külsőm. Hát mi baja van azzal, hogy ennyire... nedves vagyok? – Mégis, ha akarod, én nem állítalak meg benne. Azonban Buster marad! Nem küldhetem ki ilyen időben, nézd meg, mennyire remeg! Totálisan be van szarva szegénykém.

Amint ezt a fickó kimondta, a kecske kulturáltan rámekegett. Vagyis beszólt neki! Tök muris! Akár bele is egyeznék ebbe a király stílusba. Ha engem is megsértenek innentől, így fejezem ki, mennyire zavar a büdös képe az illetőnek. Bár ki a halál mákvirágos szalmakalapjával veszhetnék itt össze ennyire?

Nem ezzel az Aurikával. Ő túl szívdöglesztő ehhez, ráadásul rendes csávesznek tűnik. Tök ari, hát hogy felkapta ezt a vadállatot, és beterelte az összeset! Ebből látszik, törődő alkat. Az ilyeneket meg szeressük, ahogy egyes beszélni nem tudók mondanák. Főleg, mivel látszik rajta, rohadtul türelmes minden szarsággal!

– Na, elkészültél, most már mehetsz! – vágta oda cukin Busterhöz a basztatóhoz, aki boldogan pattant ki a törcsiből, amibe idáig dörgölte a kecskeheréit.

– Hát... Ennek nincsenek nagy igényei, úgy látom.

– Utál fürdeni. Viszont, ha bent akar maradni a házban ebben a cudar időben, muszáj viselkednie. De mindig bedurcizik, ha nincs a közelemben, általában kötélre kötöm, aztán viszem magammal mindenfelé.

– Amikor az erdőbe mentek szexelni? – érdeklődtem szőrszálhasogató módon. Jaj, egyszerűen imádom szívatni őt! Szegénykém!

– Az összes létező istenségre meg az unokájuk farmjának harmadik sor retkére mondom, hagyd ezt abba! Kérlek, ne basztass már! Folyton csak bántasz, Barnes! Gonosz kis srác vagy!

– Azt mondod?

– Azt! – tettetett a csávó egy pillanatig depit, és utána elmosolyodott. Eközben beterelt a kádba, ami immár színültig volt fincsi vízzel. Kurvára remélem, forró! Habár a fószer korábban is képes volt meggyújtani a tüzet, biztosan nem olyan nagy meló ez sem! – Másokat molesztáló fiúkáké az elsőbbség.

– Köszike.

Ezzel hamar ledobáltam magamról mindent, ami tök fasza, mert egy kurva nagy adag víz jött ki belőle. Amint mindentől megszabadultam, tök pucéron megálltam Aurélat előtt. Valahogy izginek éreztem a dolgot. A csávó csak szemlélt engem, olyan parázsló tekintettel, hogy kezdtem azt hinni, felgyullad a szoba. Aztán nem így történt.

– Nyugodtan mássz be, hozok új ruhákat, utána csatlakozom hozzád, okés?

– Okés! – egyeztem bele tök lelkesen.

Tettem, amit mondott. Bepattantam a kádba, aztán elmerültem a kellemes, meleg vízben. Amint elsüllyedt az úszásra képtelen habtestem, úgy döntöttem, itt az ideje szexi pózba vágni magam. Felhúztam a talpam, aztán szépen széttettem a lábam. Remélem, bejön majd neki! Kicsit ribis vagyok így, na sebaj.

Azért toltam a dolgot, hátha tényleg rám mozdul majd. Mondjuk azt ígérte. És nem felejtem el emlékeztetni! Akkor is kikönyörgöm a szexet, ha mindenével tiltakozik! Lehet, megerőszakolom! Jó, azt csak nem. Igazából rohadtul reménykedem benne, hajlandó magától rám mozdulni, majd kíméletesen megbaszni.

Faszán elpancsiztam, míg hallottam a kecske patáinak a kopogását, ahogy sietett a gazdája után. Szerencsétlen párára nagyon rá van állva ez a dög. Sebaj, ő fogadta be ezt a vadállatot. Bustert, a lojális kecskét. Na, basszus, ebbe még belegondolni is nevetséges! Mindjárt elröhögöm magam rajta!

Végül kibírtam ezt az állati kacagásra méltó helyzetet, ugyanis faszán elképzeltem, ahogy a négyzetes pupillájú megbaszarintja Aurélat babát, miközben alukál. Az katasztrófa lenne! Egy hatalmas, rohadt szórakoztató katasztrófa.

– Na, végre itt vagy! – mondtam, miután egy szép adag tiszta ruhával sántikált be a csávó. Amint elhelyezte a fa asztalkán, plusz behozott még egy törcsit, az elbaszott ruhákat meg valami külön, fonott jellegű kosárba bebaszta, nekiállt a felsőjének.

Szexin gombolta ki az ingjét, míg én azt a kurva vonzó felsőtestét bámultam. A mellkas a legvonzóbb egy vaskos farok után, erről pedig senki sem győzhet meg másképp. Ez tény, az én tényem. A szemem meg úgy tapadt a csávóra, mintha nem tegnap vetkőzött volna le nekem teljesen.

Amint megláttam a hasát feltárulkozni, tökre felnyögtem, míg a vizes cucca a földön landolt. Egy ponton, ahol gondolom leszarta a sok nedvességet. Hamarosan az inget követte a gatyája, mire nemsokára már teljesen csupaszon állt előttem. Lóbálta azt a szép kolbászát vagy mi a fene az.

– Az istenekre, olyan szexi vagy!

– Köszi! – hálálkodott, majd beereszkedett velem szemben. A testecskéje elsüllyedt a gecibe, a talpa a combomhoz ért.

Legszívesebben átmásztam volna az oldalára, hogy ismét hozzádörgöljem magam. Mi a fene lett itt velem? Totálisan megkergültem! Konkrétan nem éreztem ilyesmit egy pasi közelében sem, őrült vagyok! Két napja ismerem, erre máris ilyen megfoghatatlan faszságok pattannak ki a fejemből. Felháborító!

Eközben megérkezett a dög kecskéje, ami Aurikához ment, és nagyban bámulta. Tök szerelmesen. Odáig van érte, ezt le sem tagadhatja, basszus! Buster úgy méregette, meg bökdöste néha, mintha menten ki kéne kapnia innen, különben feldobja a talpát.

Lehet féltenie kell... tőlem!

– Akkor kúrunk utána? – érdeklődtem rámenősen. Mert, ha nem így tennék, még a végén elfelejti. Máris túl sokat halogatta.

– Ha szeretnél.

– Nem tűnsz túl lelkesnek.

– Pedig az vagyok, csak tiéd a választás lehetősége. Én tuti nem erőszakolok rád semmit. Hiába rendelkezel kibaszottul szép seggel, nem vagyok én seggfej!

– Csodás rím volt! – dicsértem a barna szemű véletlenszerű verselési képességeit. Á, igen, így kell ezt, én mondom! – De nem tudnád amúgy, mert baromira tetszik minden porcikád. Azok az izmok, baszki! Jót tesz neked ez a kerti élet! A szakálladba meg nem tudom, mit kensz, viszont kurvára jól áll.

Amikor következőnek a fürdőző csávóra tekintettem, rájöttem, állatira zavarba hoztam. Konkrétan elpirult, basszus! Ráadásul jól állt neki. Miért áll neki jól minden?! Kezdek megőrülni! Nagyon hamar, túl gyorsan, még nem készültem fel arra, hogy teljesen kattos legyek!

– De komolyan – folytattam tovább. – Egyébként nagy csoda, hogy gerincre vágtál tegnap. Vagyis a részemről minden dugás az.

– Mármint?

– Tiniként tiszta ragya voltam, aztán senkinek sem kellettem. Pedig vágytam a faszra... nagyon. Viszont kicseszettül szerettem otthon tunyulni, amikor csak lehetett. Nem vagyok túl szociális típus, na! A legtöbbször hozzám szól valaki, majd pofázni se bírok! – panaszoltam neki a sok szarságot, amin keresztülmentem, miközben felfedtem előtte, mekkora világi lúzer is vagyok. Gigantikus! Hatalmas! Kolosszális!

– Most már nem vagy az. Meg rohadt nagy hülye az, aki ezért nem hajlandó együtt lenni valakivel.

– Úgy gondolod? – kérdeztem, és reménykedtem benne, cuki szemeket meresztettem rá. Közben kicsit lentebb csúsztam a kádban, majd élveztem a meleg fürdőt. Olyan, mint a kecskebaszó karjában lenni.

– Igen!

– Aranyos vagy. Kedves, jó fej, érzékeny. Asszem, bírlak!

– Te meg fura a kis vallomásaiddal.

– Fura? – lepődtem meg. Ugyanis én teljesen meg voltam róla győződve, ő itt a kevésbé átlagos kettőnk közül. Mert nem tud ülni a kanapén. Ráadásul varázsolgat, mint valami szuper emberke. Emellett meg nagyon érdekes, ahogy a dögöket halmozza, és sütiket sütöget.

– Az.

– Akkor te meg egy barlangi gremlin vagy, kecskebaszó!

– Lehetséges, viszont egy büdös szóval sem mondtam, hogy én nem vagyok az, málnácska! – vágta rá, mire hosszan kifújtam a levegőt. Behunytam a szemem, majd köcsög módon ignoráltam a fickót. Eltelt vagy öt perc, mire megszólalt: – Na, mi van, most bedurciztál?

– Nem igazán. Lazulok.

– Ja, az fasza! Most má' ideje összeszednünk magunkat, mert nem tudom. Tombol kint a vihar, ilyenkor a legjobb bekuckózni a pihepuha ágyba és szundizni egy nagyot! Meg dugni, természetesen.

– Az mindig előbbre való!

Miután ezt kijelentettem, sietve pancsoltam tovább, ügyelve arra, hogy szépen megtisztítsam mindenem. Például a hajam tiszta mocskosnak bizonyult, mert rahedli szirszar repült bele a bazi nagy szélben. Mindketten szépen takarítottuk magunkat, aztán Aurélat bébi mászott ki elsőnek a kádból. Amint kikecmergett onnan, és csórt magának egy törölközőt, az irányomba tartotta a kezét.

– He? – kérdeztem egy fa intelligenciájával.

– Fogd meg, kihúzlak! Bízz bennem, Barnes fiú!

– Bízok, baszki, csak nem tudtam, mi a halál telibekúrt faszát akarsz tőlem! – feleltem. Válaszul a csávesz megcsóválta a fejét, miközben a tenyerébe csúsztattam a sajátom. Amint a bőrkeményedéses felülettel érintkeztem, ő rögvest talpra rántott. Rántott husi lettem... ismét.

– Szebben már, málnácska! Hát szabad így beszélni?

– Igen, szabad! Nekem mindenképp!

– Ne lacafacázz, mert meg fogunk fagyni, hanem siessünk! Látod, már Buster is itt mekegi a magáét mindenféle késésről meg lassúságról. Még a végén bepipul, aztán elgyapál téged! – fenyegetett a vadállat bosszújával.

Erre felgyorsítottam a habtestem mozgását, majd sietve kezdtem el működni. Gyorsan megszárítkoztam, miközben egyre dörgött kint az ég. Minden nagyobb hangra összerezzentem. Gyáva szar vagyok, az tény. Auri baba láthatta rajtam a depit, ugyanis amint elhelyeztem a törcsit a derekam körül, szorosan magához vont.

– Félsz a dörgéstől?

– Eléggé, ja – vallottam be, igaz korábban kurva erősen pánikoltam, aztán örültem, hogy egyáltalán eljutott a seggünk a házig. Azonban most, miután kikerültem a faszi közvetlen közelségéből, és sérülékeny szerencsétlen módjára ki kellett pattannom a kádból, tökre beijedtem. – Csak korábban nem jutottam el idáig. Lelkileg vagy mi.

A vállába dünnyögtem, hátha szuperhallása van, és megérti, mi a faszt pofázom itt magamban. Ettől függetlenül jól elvoltam a karjában, a meleg testével. Talán kibassza majd belőlem a félelmet is az ágyban. Kivéve, ha alukálni küld! El tudom képzelni róla, hogy bemorcul, aztán azt mondja: irány az ágy, köcsög!

– Sebaj, itt vagyok. – Ahogy ezt kimondta, szépen megsimizte a hátam, ami nagyon bejött.

Hamarosan mégis elengedtem a szakállas csáveszt, és helyette a kezembe kaptam a rucikat. Közelebb húzódtam a kecskebaszóhoz, míg átkeltünk a virágos minden lófasszal teli szobán keresztül a hálóba. Közben a hülye kecske ott kopácsolt mellettünk, mégsem izéltem rajta sokat. Az éjszakai cuki kis alvása egészen megkedveltette szerénységemmel.

Pedig én aztán beszari vagyok! Meg nem túl állatbarát. Viszont azt hiszem, kurva nagy muri lesz itt a kunyhó körül dolgozni! Aurélatért, a cuki pofiáért és a sok szexért mindent!

– Szeretnél még szexelni?

– Igen! Dugni akarok, baszki, erről nem beszélsz le, kecskebaszó! – hadakoztam vele, miközben lepakoltam a ruhákat a szobában lévő fotelre. Amint ez megtörtént, a baromi nagy sötétben elhelyezkedtem az ágyon.

Az egyetlen fényt az a rohadt sok villámlás adta, ami az állati hangerejével a frászt hozta rám. Hirtelen viszont fény gyulladt, ugyanis a kecskebaszó a kibaszott varázserejével gyújtott világosságot. Ráadásul nem az ide, oda, amoda szétszórt gyertyákat gyújtotta meg a – kevésbé szétszórt – kandallóval együtt. Hanem konkrétan három gyönyörű, fasza aranyszínű gömb lebegett, ami fényt árasztott magából.

Elámulva néztem a szirszarokat. Konkrétan le sem tudtam venni róluk a szemgolyóimat, majdnem hozzájuk tapadtak. De végül kedvesen közöltem velük, másszanak le róluk. Nem mintha bárki hinne nekem. Pedig megtörtént! Ja, hogy nem... bocsánat.

– Basszus, Aurika, ez gyönyörű! – mondtam még mindig a cuccokat bámulva.

– Reméltem is. Így már legalább látunk valamit.

– Életemben nem láttam még ilyen világosságot éjszaka. Hatalmas nagy varázsló emberke vagy, faszikám!

Ezután óriási, kékes fény villant kintről. Villám, állapítottam meg rohadt okosan. Szinte rögtön érkezett a hatalmas erejű dörrenés, aminek majd beszartam a hangjától. Tök riadtan markoltam meg a takarót, és öleltem magamhoz.

– Biztosan szexelni szeretnél? – zaklatott már megint azzal a hülyeséggel, amit kitalált. – Talán ebben az időben jobban örülnél némi csicsizésnek.

– Nem, uram, ez nincs így!

– Ejnye...

Újabb villámlás, aztán megint jött az a faszom dörgés. Magamra húztam a takarót. Fosatós ez a helyzet odakint! Ráadásul a szél úgy basztat mindent, hogy az rettentően ijesztő, konkrétan veri az ágakat, ahogy egyes szülők teszik a pulyáikkal!

– Pedig aludhatnánk is.

– Miért vagy ennyire a kúrás ellen, kecskebaszó? – kérdeztem végül elkámpicsorodva. – Ha nem kellek neked, csak szóljál, baszki, de ne áltass!

– Nem teszem!

– Akkor miért vagy ilyen, baszod alássan?

– Mert félsz, málnácska! Úgy be vagy tojva, mint annak a rendje, ne stresszelj tovább itt mindenfélén! Ha elmúlik a vihar, holnap reggel is megtehetjük! Főleg, mert tartozol nekem egy jókora, kiadós, bőnyálas szopással is!

– Leszoplak most, csak gyere már ide, basszus!