AURÉLAT

Miután sikeresen felöltöztem, ezt a köcsög kecskét meg elküldtem a halál faszába, úgy döntöttem, kimegyek a kertbe szarakodni. Azt úgyis szeretem! Meg a szégyen, amit emiatt a rágós dög miatt érzek, legalább nem lesz annyira erős. Igen, szerzek egy kis epret, aztán eperlekvárt csinálok belőle!

– Málnácska! – szólítottam meg bazi nagy lelkesedéssel. – Nem jössz ki velem eperért?

– Eper? Ó, bírom az epret! Még ilyen megalázó dolgokat, mint a kerti munka is hajlandó vagyok bevállalni némi eperért, baszki!

– Ennyire imádod?

– Ja, eléggé! Főleg lekvárban, nyami!

– Gondolatolvasó vagy vagy mi a picsa?

– Picsa az biztos nem, de gondolatolvasó meg végképp nem. Mert mi van?

– Hát pont eperlekvárt akartam csinálni. Aztán muszáj lesz elfogadnom, hogy felzabálod az egészet úgy érzem – sóhajtottam egy nagyot, mintha mega kolosszális gondjaim lennének, pedig éppen annyi van, hogy fel akarják zabálni a kajám. – De tartsd észben, Barnes, nem eheted meg az összeset!

– De miért nem?

– Azért, mert sütibe kell!

– Ó, süti, bírom a sütit! – mondta pulyákhoz hasonló hangnemben. – Akkor megyek ki segíteni az eper leszedésével vagy mi a franccal!

Erre felpattant, aztán vette a kis ruciját, míg én azt néztem, hol állnak még bizonyos töltött húsokhoz hasonlatos képződmények. Egy kolbász két húsgolyóval. Szexi. Őszintén, kibaszottul bejön az a kis habteste. Egészen törékeny, annyira dugnivaló. Viszont most szerintem ettől a hülye Bustertől a farkam is zuhanórepülésben indult el lefelé. Megdugni se tudnám így rendesen, pedig neki a prémium szex jár.

– Na, takarodjunk kifelé!

– Okés! – egyezett bele.

°°°

Amint kiértünk a redvába, megnyugodva tapasztaltam, az epreim olyan jól körbekerítettem, hogy semmilyen fis-fos állat nem rágta le. Megfogtam a kosaram, aztán szépen kapkodtam le a kibaszott gyönyörű, érett epreket. Néha megettem egyet-egyet, míg ez a mellettem dolgozó vöröske folyton zabálta őket. Ezért megint muszáj voltam a kacsójára csapni, mielőtt lenyúlja az összeset.

– Csihadj már le! Csak ficeregsz itt, meg eszel! Hogy lesz így eperlekvár, baszod?

– Nem tudom, de hát annyira fincsi! – dünnyögte, miközben tolta magába.

– Amúgy hülyék vagyunk, baszd meg! Lehet le kellett volna mosni azt a nagy adag gecit!

– Ja, talán igen...

– Ragadok, mint a halál fasza, idáig meg eszembe sem jutott. És még rávettem ezt a kicseszett ruhát is, csodálatos vagyok, komolyan. Semmi agyunk sincs, igaz? – kérdeztem reménykedve, hátha azt mondja, de igen, szándékosan követtük el, hogy egymás spermájában úszva felöltöztünk!

– Nincs, baszki! Kibaszott buták vagyunk! Húzzunk már fürödni!

– Együtt?

– Ha akarsz, fürödjé' egyedül! – válaszoltam szép parasztosan, ahogy azt kell. – Ha esetleg durcáznál, mert csak.

– Ez aztán érvelés volt, faszikám!

– Hagyjál már...

– Jaj, ne panaszkodj, nem vagyok durcis! Nem zavarna, ha a te habtesteddel kéne fürödnöm. Mindössze érdeklődtem, kecskebaszó!

Ekkor tökre elmerengtem a kék szemű srácon. Az tovább szedegette az epreket, míg én azt az édes képét bámultam. Annyira ari!

De komolyan, azt sem tudom, mi a rák ütött belém. Viszont kurvára bejött a kis pofa, aki ennyire lelkesen zargatott most. Tök jól szórakoztam valamiért, és rohadtul bejött. Az a kibaszott kérdés... Az, hogy nem dugunk-e, konkrétan majdnem kinyiffantott. Igaza volt a srácnak, újraéledtem, mert egyszerűen közel megdöglöttem attól a gyönyörű mondattól.

– És még én vagyok a fejemben, mi? – kérdezte ez a cuki köcsög, mire megráztam a kobakom.

– Igen, te. Talán mindketten, basszus!

– Mi a fenén töprengsz? Lezúztál egy faszom epret! – mondta, mire a kezemben lévő, ragacsos, folyós nedvű izére néztem.

– Ja, tényleg. Hoppá.

– Még azt mondja, hoppá... Komolyan, Aurélat, mi a picsa folyik itt? A fürdőzésen gondolkozol itt nagyban?

– Lehetséges.

– Tehát nem akarsz velem fürcsizni vagy mi?

– De akarok – motyogtam, amitől tökre belelkesedett. Úgy ragyogott a szeme, mint a kibaszott nap, majdnem megvakultam tőle.

Valamiért egészen elszégyelltem magam, a faszom tudja, miért. Jó, kész őrület ez, lehet, mert nem szoktam hozzá, hogy hozzá hasonlóan bátor kis faszik időznek nálam a szabadidejükben. Viszont őszintén, tökre örültem, amiért itt meresztette a seggét. Már első nap megkedveltem ezt a fullos srácot. Pedig igazán nem volt kötelező, de mégis bejött a stílusa.

Jó, talán azért, mert pont ugyanakkora nyomorékok vagyunk. Ami nem tudom, kurva jó vagy kurva szar.

– Akkor jó, kecskebaszó! – felelte. Kecskebaszó, penészesedjen meg, hát nem hiszem el! Miért kell itt bántani az erdei szerencsétlent, akit a béna varázsereje miatt kitagadtak? Azt hiszik, kinyírnám őket? Hát a faszom se tud ölni, a saját háziállataim is megsiratom, ha elpusztulnak szerencsétlenek.

– Na, ennyi eper kibaszottul elég lesz.

°°°

Odabent megmostam a gyümiket, megvizsgáltam mindet. Barnes megkapta az elbaszódottakat, aztán felvágtam őket, és felpakoltam a cuccost a tűzre, és egy geci nagy adag mézet kevertem hozzá, hogy fővögessen. Utána jött a szar része. Kavarnom kellett vele. Vagyis a kanállal, nyilván, a lekvárral sosem tennék ilyesmit! Amint elkészült ez az édeskés szar, boldogan

Ezután elhúztam a fürcsi szopcsiba, hátha letakaríthatjuk a mocskot a testünkről. Mert ez a Barnes kábé a földben állt a végére, annyira lelkesen zabálta őket meg minden, eleszi előlem a termést. Szerencsére a többi szirszarhoz nem ért. Az lenne még a gáz!

– Na, gyere, pattanjál be! – biztatott a vöröske, miután ő levetkőzött, aztán bepakolta a habtestét a kádamba.

Rögtön vetkőzni kezdtem. Szépen lecsupaszítottam magam, aztán rögtön bemásztam mellé. Habár nem is tudom, mi a halál faszát gondoltam, mikor ezt kitaláltam. Kurvára meg akarom majd baszni. Kurva szexi. Csak lehet elutasít majd a picsába, azért, amiért korábban nem kúrtam meg rendesen. Jó, azért egy orgazmusig eljutottunk.

– Most már boldog a lelked?

– Csak úgy repül, kecskebaszó!

– Ne szólíts így, málnácska! – méltatlankodtam, viszont úgy tűnt, telibe leszarja. Egyszerűen kiröhögött. Ráadásul tőlem még édes, fasza nevet is kapott, tehát nem is értem, mi a franc baja ennek. Kecskéket basznék? Mondjuk nem ő az első emberke, aki ezt gondolja rólam.

– Te meg így ne!

– Mi a bajod vele?

– Öhm...

– Igen? – vontam fel a szemöldököm, hátha jobban hallok tőle. Elárulhatom, hogy nem segített sokat.

– Semmi. Igazából baromira bejön és rohadt aranyos.

– Na, látod? Nem vagyok én geci, csak te! Nem kúrok Busterrel, fogod?

– Akkor melyikkel szoktál? Lovak, libák, csirkék, kacsák, kocák, mi a fene megy nálad? – kérdezősködött. Kurvára tudta, egyikkel sem csinálok ilyen illetlenségeket, mégis basztatott vele. Jól szórakozik a szenvedésemen! Ez borzasztó!

– Nem melyikkel, kikkel! Az olyan fiúkákkal, mint amilyen te is vagy, Barnes. Csak a többségük nem ilyen kis köcsög.

– Ne mondd már ezt, még a végén megbántasz! – kapott a szívéhez, míg én ráfröcsköltem egy adag vizet okításképp. Az erdőben már úgyis megrúgtam, viszont erről nem tud. – Hé, baszki! Ne már, baszod, ne lubickolj ilyen agresszívan!

– Bocs, de muszáj! Így szoktam hozzád hasonlók nélkül fürcsizni!

Erre a vörös hajú srác egyszerűen átült az én oldalamra... aztán az ölembe. Édes faszom! Igen, az fog megkeményedni, ha ezt csinálja! Az istenek jobb lapockájának trappista sajtjára hogy idesimul hozzám! A kibaszott háta a mellkasom súrolta, a feneke meg, hát arról jobb nem is beszélni.