Rögtön elapadtak a kibaszott könnyeim, amikor Aurélat megölelgetett magának. Mert alukálni készültem, de aztán tökre kiakadtam, hiszen egyszerűen úgy éreztem, nyúlják a pasimat. És kurvára nem élném túl, amit otthon kellett látnom. Vagyis még egyszer biztosan nem.

Viszont a csávó szerencsére átjött hozzám, majd idebújt. Élveztem azt a forró testecskéjét. A finoman körém fonódó karját, a mellkasával együtt, ami faszán a hátamhoz simult. Rohadtul tetszett mind. Az én izombogyóm átjött megvigasztalni egy olyan szerencsétlent, mint én, el sem hiszem! Közben mégis itt voltunk ebben a puha ágyban. Egymással.

Ráadásul még felajánlotta a szex lehetőségét, én pedig természetesen kérdés nélkül beleegyeztem. Vagyis megkérdeztem, komolyan gondolja-e. Az nem számít kérdésnek, ugye? Szerintem baromira nem.

Viszont egy dolog állatira megmaradt bennem: nem hiszem. Ugyanis a csávó rohadtul ezt mondta! De hát mi a fenéért nem hiszi?! Ez a kurva Cassid rá van kattanva, és észre sem veszi? Lehet, azt sem látja, én mi a francot érzek. Ami pedig egyáltalán nem előnyös.

– Biztosan vágysz rá? – érdeklődtem a szellőnél is halkabban, hátha csak megsajnált.

– Persze! Miért ne vágynék?

– Nem akarom, hogy puszta szánalomból dugjál meg, kecskebaszó.

– Ha úgy tenném, nem állna fel rád a farkam – súgta a fülembe tök szexin, míg a lehelete a fülemet melengette.

Ezután akárcsak valami kutya, végigszaglászta a nyakam. Kis furi! Mondjuk egészen cuki, imádom a sántikálását. Meg azt a fura szokását, amit napokba tellett észrevennem, miszerint nem hord cipőt.

Ekkor következett még a dolgok királyabb része. Ugyanis még közelebb préselt magához, a merev fasza a fenekemhez nyomódott, míg az a puha, smároláshoz értő szája a nyakamon lévő bőrt puszilgatta. Finoman, tökre gyengéden. Ettől pedig a kurva szívemnek ugrálni támadt kedve. Lényegében hullámokban kapott el a megkönnyebbülés és a boldogság, pedig még azt sem tudtam, egyáltalán szeret-e a csávó úgy, ahogy én szeretem őt.

Végülis kábé mindegy. A testem attól még elég lelkesen csókolgatta, míg én próbáltam elfojtani a nyögéseimet. Az ujjaimmal hátranyúltam, Aurika barna hajába túrtam velük, aztán végigsimítottam lefelé az arcán. A szakálla döfte a kezem, mint állat – jó, nem –, azonban elviseltem ezt a fájdalmat.

– Nem csukjuk be az ajtót? – nyöszörögtem oda neki kurvára csendesen.

– Minek?

– Hogy a szépfiú meg ne hallja?

– Szépfiú?

– Igen, az. Miért, te nem találod kibaszott szépnek? – érdeklődtem komolytalan hangnemben. Valójában baromira foglalkoztatott, mit gondol róla. Reméltem, ebből rájön, finoman utalgatok az érdeklődésemre az irányába.

– De, ő gyönyörű.

Nem tudom, mire számítottam. Hülye vagyok. Egy idióta, aki a legnagyobb hidegben ment ki pucéron, majdnem akkora. Konkrétan megmerevedtem a karjában, mikor ezt idáig a farkam produkálta, nem pedig a testem többi része. Baszta a szívem ez a dolog.

A csávó szintén lefagyott.

– Mi az, málnácska? – kérdezte finoman, míg a tenyerével kicsit közelebb húzta magához a fejem. Ha így folytatja, megbocsájtok neki, basszus!

– Semmi...

– Mondjam azt, hogy Cassid ronda?

– Mondhatnád.

– De hát nem az! – felelte kissé hangosabban, és a keze határozottan a lábam közé siklott. Úgy gyúrta a golyóimat, hogy eszembe sem jutott megkérdezni újra, bezárjuk-e az ajtót. – Miért hazudjak?

– Csak, mert... mert...

Kínos volt a motyogásom. Konkrétan már majdnem bőgtem a tehetetlenségtől, hiába kaptam odalentről kibaszott bizsergető, kellemes jeleket. A faszom testem lázad ellenem! Végül tényleg lepottyant a szépen bevetett ágyra az első könnycsepp, a kövi meg Aurélat baba alkarját érte.

– Barnes, kérlek, ne sírj! Itt vagyok veled, szexelhetünk, téged akarlak!

– E-engem?

– Ki mást, te kis szerencsétlen?

– Például azt a faszom idegesítő Cassidot, aki éppen bevágta a szunyát, legalábbis ezt sejtem – szipogtam, míg szorosan magamhoz öleltem. – Gyűlölöm őt, baszki!

– Nincs miért aggódnod. Nekem nem ő kell.

– Nem értem, miért nem. – Habár motyogtam neki a szavakat, nem éreztem már magam annyira depisnek, mint korábban. Egyszerűen átjárt a rohadt megkönnyebbülés. Sőt, mint valami szadista állat, fojtogatta a szívem a kibaszott boldogság. – Főleg úgy nem, hogy ő sokkal szebb nálam.

– Ez nézőpont kérdése. Te egy édes srác vagy, aki bírja a kecskémet, ráadásul nem csak hever mindenütt, míg ő egy lusta fasz, aki fél a kecskéktől. Jobban bírom a személyiségedet. Meg na, szeretlek.

A fene essen a kurva virágosládák marhatrágyájába! Hát szeret! Kibaszottul szeret engem! Azt mondta, ugye és nem azt, hogy szerellek? Imádom ezt a pasit, hát nem hiszem el! Egyből meg is fordultam a habteste felé, aztán durván magamhoz öleltem őt. Majd kipréseltem belőle a szuszt – mintha én olyan erős lennék –, addig a csávó meg a seggemre markolt.

– Én is szeretlek. Ha túl gyors is, így van, faszikám – válaszoltam kissé bizonytalanul.

– Évek óta itt éltem, és sosem vágytam senkire. Vagyis titkon reméltem, azért egyszer vagy visszafogadnak, vagy érkezik valaki olyan, akibe totálisan beleszeretek. Azt hiszem, te vagy az.

– Ez... kurva romantikus volt, ugye tudod?

– Reméltem is. De ne aggódj, málnácska, nekem nem ez a betolakodó kell, hanem te. Mindenestül. Ha pedig elűznéd esetleg az ágyból, nyugodtan tedd meg.

– Köszike! – hálálkodtam, és jól elkaptam a pofiját. Rögtön csőrözni kezdtünk egymással. A nyelve a számba siklott, az enyém meg az övébe, nyilván, majd szépen smároltunk.

A kurva forróság végigvágtatott rajtam, miközben a lábam a fickó köré fontam, aki fordított a testhelyzetünkön. Hirtelen már alatta feküdtem. Ő meg felülről nézett. A szerelmem, a kibaszott szerelmem az! Bevallotta, hogy szeret. Asszem, ő a legédesebb gombóc mind közül, nincs nála mókásabb, de szerethetőbb ember. Ráadásul varázsolni is tud! Ami fasza!

– Te vagy a legszebb – duruzsolta, mire azt hittem, elájulok a kanosságtól.

Kibaszottul vágytam a csávóra. Nem vártam, egyszerűen a pizsama nadrágjához nyúltam, aztán máris hevesen cibáltam lefelé róla. Azonban nem mozdult sehová. Mert a lába kibaszottul az ágyon volt. Az meg belesüllyedt a matracba. Tehát ez ilyen fasza kis dolog.

Erre egy ideig szemeztünk egymással. Teljes némaságban. Az egyetlen zaj a tücskök ciripelése meg a többi állat mocorgása volt. Na, basszus, Buster! Igen, ő itt van még az ágyon!

– A kecske – közöltem Aurélattal, aki egyből az elterült, mélyen alvó állat felé nézett. – Nem kéne agyon nyomni.

– Buster. – Megrázta a testét. – Hé, Buster, kelj fel! – Erre a vadóc felébredt, majd álmosan nézett ránk. Szinte láttam a szemében, a mindjárt kinyírok itt mindenkit, ha nem aludhatok hamarosan tekintetet. – Na, jól van. Mi most... szexelni fogunk. Nem akarunk véletlen megölni.

Erre finom mekegést hallatott ez a vadállat, aztán lepattant az ágyról. Milyen kis kedves! Nagyon büszke voltam rá. Reméltem, nekem szurkol, de a hajlandóságából arra következtettem, velem van. Együtt gyűlöljük azt a seggfej Cassidot!

– Köszi, te kecskusz! – hálálkodtam az állatnak.

Amint ez az akció megtörtént, Auri baba nagy hévvel rángatni kezdte a felsőjét. Ugyanis, mióta a fekete hajúval alszunk, azóta hord. Ezt észre sem vettem, de baszott hülye vagyok! Na, mindegy. Tehát a csávó leszedte magáról a cuccost, majd szexin szuggerált. Közben a csípőmön ült.

Ez pedig... kurva vonzó! Mindig is imádtam a domináns faszikat. Az olyanokat, akik rámásznak az emberre, aztán moccanni sem lehet miattuk. Lehet van valami fétisem? Bőven előfordulhat. A mellkas fétis után, persze. Mert, hogy az van, az tuti!

Mondjuk ki mondana nemet egy ennyire jól taperolható testrészre, mint a mellkas? Sőt, jól hangzik, le is tapizom!

Ezért a kezem odavezettem, míg a felettem terpeszkedő pasira mosolyogtam. Habár elég nagy sötétség uralkodott itt, amit mindössze a hold kékes-ezüstös derengése tört meg. A szívem kibaszott vágtába kezdett, míg a faszit jól megnéztem magamnak. A tenyerem egészen fentről húztam le a hasáig.

Igaz, nem olyan, mint aki folyamatosan gyúr, de a csávó igenis izmos a maga módján. Sokat tett neki a sok tehénfejés. Meg ahányszor rántott husivá tett engem, akkor is edzett valamennyit. Szóval, ja, imádtam ezt a parasztos izomzatot, ami nőtt rajta. Különösen simizni imádtam. Egyszerűen mindig el lehetett ezzel csábítani a picsába, amivel igazán semmi baj sincsen.

– Nem terhellek le túlságosan? – érdeklődött halkan. Addig én még mindig azt a kicseszett mellizmost tapiztam, és egyáltalán nem bántam meg.

– Hogy őszinte legyek, nagyon bejön, amiért így rám ültél. Ráadásul azt hiszem, rohadt erős mellkas fétisem van.

– Akkor azért nyúlsz érte folyton.

– Szerintem vetekszik a farokkal a szexiségi skálán, csak mondom. Neked mi az, ami nagyon bejön valakiben? – érdeklődtem. Reméltem, ezzel tovább húzhatom az időt, és elfoglalhatom magam azzal a kibaszott izgalommal, ami a faszi teste miatt ébredt bennem. Meg ráadásul egy egész hónapnyi pangást kell bepótolnom, hát persze, hogy kihasználom!

– A comb. Azt olyan jó fogdosni!

– Azt mondod?

– Azt.

– És, baszki, mit gondolsz az én combomról? Bejövős vagy sem?

– Bejövős. Főleg, mert az utóbbi időben egészen aktívan dolgozgattál, és még fel is szedtél egy kis husikát. Úgy sokkal foghatóbb – mormolta, miközben teljesen előredőlt, majd a fülemhez hajolt. – De egyébként mindened bejön, vöröske. Igen, a hajadat sem vetem meg.

– Hűha, ez tök jó! Cassid azzal izélt, hogy úgysem kéne neked egy ocsmány vörhenyes.

– Hiszen te nem is egy ocsmány vörös vagy, málnácska! Ráadásul mit tud ez a srác, amit te nem? Lazsálni? Kecskéket diszkriminálni? Ne foglalkozz vele, hogy mit mond! Nekem csak te kellesz.

– Féltem, hogy megtörténik az otthoni incidens.

– De nem történt meg.

– Mázli, hogy nem – fújtam ki a levegőt megkönnyebbülve. – El akartam menni. Azért sírtam, mert én... egyszerűen nem akartalak elhagyni, faszikám!

A fickó nem szólt egy szót sem. Ehelyett lehajolt a számhoz, aztán a lehető legőrjítőbb módon csókolni kezdett. Éreztem benne mindenfélét: örömöt, fájdalmat, félelmet, szenvedélyt. Sok-sok, baromi erős szenvedélyt.

Szinte izzott köztünk a levegő. A nyelve kutakodva hatolt be a számba, ahogy az az eres farka fog belém. Ez állati jó! A csípője még mindig az enyémen pihent, ezzel erősen ingerelte azt a dombot, ami a gatyámban képződött. Idióta módon, lábfejű, krumplihasú istenekkel jött meg a kedvem repkedni a bazi nagy boldogságtól.

Erősen öleltem Aurélatot, míg az a finom, hozzáértő szája az én tapasztalatlan eperlekvár zabáló ajkam falta. Azt hittem, totálisan megőrülök a bennem feltörő izgalomtól. Szerencsére a smárolás visszatartotta a belőlem jövő, apró nyögéseket.

Ugyanis a fószer nagyon technikásan dörgölte hozzám magát, amitől azt hittem, menten elsülök a nadrágomban. Szerencsére ez nem történt meg. Ehelyett a kecskebaszó elengedett, majd lerángatta magáról a rucija maradékát. Addig én elterültem a rohadt kényelmes ágyon, és figyeltem azt a szexi műsort, amit lenyomott nekem a testecskéje. Az az imádnivaló habteste.

– Az istenek valagára, még mindig imádom ezt! – nyöszörögtem, és igyekeztem minél gyorsabban megszabadulni a saját ruháimtól.

Mázlimra – vagy nem, mert profi vagyok – igen hamar összejött a baba. Vagyis a dolog. Én aztán nem vállalok gyereket! Még a végén elbaszódik szerencsétlen, amiért egy agyatlan hülye az apja. Na, azt már nem! Főleg azért nem, mivel nem értek a kis szegény dagikhoz, szimplán túl butus vagyok hozzájuk, meg is halnának mind, ha rám bíznák őket.

– Mit is imádsz?

– Azt a tökéletesen nagy faszod, mi mást? – ámuldoztam tovább immár pucin. Vagyis meztelenül. Csak nem tudok beszélni... sem gondolkodni. – Mondjuk az izombogyó tested is szeretem. Meg a személyiséged. És a csókolózási tehetséged. A kecskéddel sincs sok baj, habár rá még nem izgultam fel idáig, a többire viszont annál inkább!

– Ez nagyon megható és romantikus. Na, de akkor nem dugunk?

– A szövegem! Már... Megint... Lopod... A... Szövegem! – hangsúlyoztam ki minden szót, mint valami bolond, nyivákoló pulya.

– Most már immunis vagyok rá!

– De jó neked! Én azóta sem vagyok immunis az ilyesmire. Ha jössz a vérrel töltött kolbászoddal, hát nem állok neki ellen!

– Nem is kell – felelte finoman, majd puszit nyomott az orromra. Édes májas babfőzelékre, mennyire cukika! Őrület, amiért egy ilyen pasi ennyire képes levenni a vállamról. Akarom mondani, lábamról. De a vállamról is levehet, csak az kicsit furi lenne... – Az a tiéd, senki másé. Meg persze az enyém. Tudod, magányos napokon verni kell, hogy jobban érezze magát. Igazi mazochista.

– Ilyen ez a forró hús!

– Az lehet. Na, de nem ez a lényeg, hanem a jó dugás! A rengeteg szex! Amit most szépen bepótolunk, miután egy hónapja valami büdös betolakodó megzavart minket, ezért eléggé extrás mennyiségűre gondoltam.

– Legyen! – egyeztem bele továbbra is suttogva. – Hé, lovagolhatok? Megjött hozzá a kedvem!

– Attól függ melyikre gondolsz. Ha az álló, kemény rudamon szeretnél, azon nyugodtan, de a lovaimat felejtsd el, késő este van már, el is tanyálnál!

– Ne szívass már, faszikám! Tudod, melyik lovaglásra gondolok.

A durcizós válaszomra a csávó végigsimizte az arcom. Baromira élveztem. Valahogy a kissé bőrkeményedéses, forró tenyere totálisan elfelejtetett velem mindent. Csak ő volt meg én. Meg az a kurva kecske, ami perverz állat módjára bámult minket! De nem baj, Bustert így kell elfogadni. Perverzen.

– Igen, pontosan tudom, drága málnácska.

– Na, akkor? Benne vagy?

– Természetesen benne – felelte, amíg a keze a seggemre vándorolt.

Kérdés nélkül megragadott, aztán valami rohadt menő mozdulattal magára pakolt. Amint ez megtörtént, lelkesen nyúltam a mellkasa felé. Addig a fenekemmel szépen a csávó farkát dörzsiztem. Egy másodpercre sem merült el bennem, hanem ehelyett ott körözött a bejáratomnál. Totálisan kiéhezve néztem a szemébe.

Addig az ujjai a combom markolászták. Ezek szerint tényleg bírja a combokat. Az ujjai annyira rohadt finoman simogattak, hogy a forróság apró hullámokban vándorolt végig a testemen.

Megőrülök, baszus!

– Szeretnéd a szopásos helyzetet? Akarom mondani, szokásos. Nyelvbotlás – közöltem vele kamu köhögést tettetve. De csak aprót, nehogy Cassid fasz meghallja, mi folyik itt kicsivel arrébb. – Biztos nem zárjuk be az ajtót?

– Nem, maradjon csak nyitva! Az úgy sokkal izgibb. Egyébként meg igen, akarom a szopásosat.

– Helyes megkapod! Amúgy igazad lehet.

Nagyon lelkesen másztam hátrébb, hogy utána megragadjam a farkát. Amint ez a – hozzáteszem – baromi bonyolult művelet megtörtént, szépen végighúztam rajta a kezem. Aurélat, a szexi szakállas, épphogy visszafojtotta a nyögését.

Mondjuk enyhén baszta az agyam, amiért nem csinálhattuk kurva hangosan. Pedig én imádtam mások hangját hallgatni. Emellett a sajátomat is szerettem hallatni, különben úgy éreztem, a kibaszott szexuális frusztráció felemészti a testem. Aztán az alvilág égető bugyraiba kerülök szexhalál gyanújával, vagy nem tudom.

– Milyen ügyes vagy! – dicsért Aurika, ahogy az agyatlan pulyákat szokás.

– Tudom.

Ezt aközben dünnyögtem, miközben már szépen a számba vettem a farkát. Ezért muszáj voltam egy pillanatra elszakadni attól a szexi testrésztől. Ügyesen szoptam, hiszen ezt már az én izombogyó habtestű csávóm is mondta már korábban. Szépen rácsuláztam a farkára, mire az ujjai a hajamba siklottak. A vörhenyes tincseim kezdte el igazgatni, hogy ne nyálazzam őket össze vagy mi. Ugyanis már nőtt valamennyit.

Habár még mindig nem fenyegetett annyira ez a veszély, de mindegy, Auri baba csak úgy gondolta, ez lényeges. Míg a számmal ügyeskedtem, addig a kezemmel a heréjét masszíroztam. A takaró kellemesen simult alám, mégsem zavartattam magam.

Főleg nem a dörgölőzéssel. Mert ezer unikornis fattyú szavára mondom, megint eléggé feszített a farkam! Azonban szerencsétlen sosem kaphatja meg a saját törődését. Sőt, mindig a hátsó bejáratost törődést kell elfogadnia. Kivéve, ha magamnak verem, persze. Amitől az istenek meg a két anyjuk harmadik húga mentsen!

– Annyira szép az arcod, miközben szopsz.

– Hát ez életem legfurább dicsérete – válaszoltam két fulladozás között. Igyekeztem minél mélyebben elnyelni a szép dorongját, amit a fickó a simizésemmel díjazott. – Viszont elfogadom!

– Azt helyesen teszed. Főleg, mert a francba is, ez nagyon megy neked még mindig!

– Most még lelkesebb vagyok, mint a múltkor.

– Akkor lennél lelkes, ha nem beszélnél, málnácska – mosolyodott el. Vagyis mosolynak tűnt a szoba kibaszott félhomályában. Egy biztos, elég gyorsan kapkodta a levegőt.

– Az lehet... De anélkül is tetszik, amit a farkaddal művelek, mi?

– A fenéért is, odáig vagyok érte!

A mondandója végére ekkor szépen megfogta a fejem, azt lenyomta, amíg a csípőjét felfelé. Merénylet, kérem szépen! Egy kurva merénylet! Ha nem lennék ennyire tökéletes pasi, már tuti megfulladtam volna ettől az élménytől! Viszont az előző pasim szerette a szopást.

A sok, bőnyálas szopást. Ráadásul elég durva is volt. Na, ja, ez a tulajdonság nem hiányzik úgy igazán. Sőt, utólag belegondolva, butus voltam, amiért elfogadtam azt a csávót. De sebaj! Helyette immár van tökéletes, kertedzett szerelmem, akivel dughatunk hosszú, romcsi estéken át! Tök jó!

– Hűha, jól bírod a strapát – mondta a kelleténél talán pindurkát hangosabban.

– Ne üvöltözz, faszikám, még a végén meghallanak!

– Hall, csak egyedül van.

– Ő és az állatok, együtt összefognak, majd leigáznak minket. Közel van a dolog, érzem – feleltem dramatikusan, mintha éppen a haláljelenetemet élném. Vagy a csata előtti brutálisan menő monológot mondanám, amivel felkészítem az embereim a háborúra. Ez a kitalálósdi tök buli!

– Inkább szopjál, szépségem. Biztosan jót tenne a viselkedési problémáidnak, ha megtanulnád nem járatni az édes pofidat.

– Tufa vagy.

– Igen, de szeretsz, így tök mindegy.

Ekkor mélyen a farkára hajoltam, mire megrándult a csípője. Az ajka közül kiszökött egy aprócska nyögés. Ez tökre fellelkesített. Tovább folytattam a dolgot, habár nem tudtam jó durván csinálni. Ugyanis nem zártuk be az ajtót. Azt a retkes ajtót, amit már az elején kellett volna!

Ettől függetlenül jobban foglalkoztatott az előttem álló töltött kolbász, hurka, sertésvirsli, rúd, fasz, farok, ilyesmi. Egy nagyon szép testrész, ez a lényeg.

– Ha nem akarod, hogy hamarosan a szádba élvezzek, jobb lesz, ha abbahagyod – figyelmeztetett Aurélat. Erre még egyet szívtam a makkjánál, aztán kisebb cuppanással elváltam tőle.

– Pedig szeretek szopni.

– Eddig nem egészen így éreztem. Ahogy a lovaglós részét sem láttam még a dolognak, bár azt első nap emlegetted. Legalábbis nekem rémlik valami ilyen szarság.

– Igen, akkor mondtam.

– Durva. Baszott jó a memóriám, mint láthatod!

– Csak átlagos – súgtam oda neki gyorsan, miközben a vágtázásra készültem. Igen, a farkán vágtázásra. – De ez itt nem az – mutattam az előttem kőkeményen álló darabra –, tök szép.

– Örülök neki, Barnes. Na, akkor felülsz egy menetre?

– Fel én! – menőztem, mint a legkeményebb srác a véznák között.