AURÉLAT

Eltelt pár hét, mióta Cassid megjelent nálunk. Azóta az én málnácskám mindig kibaszottul komoran viselkedett. Egyszerűen, mintha szétbaszták volna a kedvét. Buster még első nap azt mondta, ez az aranyszemű srác rám akar nyomulni. Hogy őszinte legyek, nem ellenkeztem. Ugyanis baromira reméltem, ezzel begyorsul a kis vöröske.

Mert ez a vad kecske azt is állította, Barnes megfenyegette első nap a fekete hajút, hátha megtarthat magának. Állatira reméltem, igazat mondott. Tény és való, rohadtul gyűlölte Cassidot. Hát, ja, megértem, nem igazán szerette a kecskéket.

Addig a kék szemű baba meg igazán sokat lógott együtt Busterrel. Talán tényleg együtt nem bírták ezt a fószert. Vagyis akkor már hárman vagyunk. Nem igazán jött be nekem. Egy büdös percre sem hagyott minket egyedül. Emiatt sosem tudtam beszélni a kis göndörrel. Sőt, baszni sem. Ez pedig mélységesen felháborító!

Hogy őszinte legyek, kivan a faszom. Máris megbántam, amiért befogadtam ezt a Cassidot, de azt mondta, nincs hová mennie. Na, bassza meg! Barnes baba pont ugyanezt mondta! Mi van, ha átvernek, és mindössze átmigrálnak ide? Jó, a picsa se tudja...

– Na, akkor alukálunk? – kérdezte a habtestű szépség kissé türelmetlenül. Szorosan magamhoz öleltem azt a szexi mindenségét, aztán behunytam a szemem.

– Alukáljunk.

– Akkor jó éjt, Auri!

– Neked is jó éjt, málnácska – mondtam ki, mire valaki máris kopogtatni kezdett az ajtókereten. Kinyírom, komolyan, már a békés alvásunkat is megzavarja!

– Sziasztok!

– Szia, Cassid...

– Na, szia, hogyhogy itt? – kérdeztem azért barizósan. Mondjuk legszívesebben hozzávágtam volna a párnát, hogy húzzon el innen, mert éppen úgy gondoltam, kicsit rosszcsontkodok. Meg akartam baszni Barnest. Ez pedig csak zargat!

– Nem baj, ha én is... idejövök hozzátok? Egyedül annyira magányos.

– Úgy érted, hogy velünk csicsiznél? – hitetlenkedett a szeplős arcú. Hallottam, mennyire kedvtelen, ezért finoman megmarkoltam a combját a takaró alatt. – Mi vagy te, kisgyerek? Kis dedós?

– Te is itt alszol!

– De én más okból!

– Leszarom! – ellenkezett Cassid, az az aranyszínű szeme pedig megvillant. – A-Aurélat, ugye, aludhatok itt?

– A fenébe, legyen, gyere ide!

Rögtön felemelte a takarót, majd megpróbált bemászni. Persze azon az oldalon Buster feküdt, ezért majd összefosta magát. Visítva pattant ki. Barnes finoman kuncogott, de nekem is elég jó kedvem lett ettől. Ha nem bírja a kecskémet, hát pusztuljon meg! Ez meg itt rontja a levegőt.

– Arrébb tennéd?

– Buster, átmennél málnácska oldalára?

– Át. Őt amúgy is sokkal jobban szeretem! Ez a Sid egy igazi kecskefób paraszt! Én azt ajánlom, válaszd Barnest, ő sokkal jobb ennél a nagyképű idiótánál, aki csak meg akar szerezni téged – sértegette a csávót a kecskuszom. Nagy mázli, amiért Cassid nem hallotta... vagyis nem, kiszaladhatna innen sértve.

– Köszike. Remélem nem baj, ha ott időzik.

– Dehogy, bírom a képét! – felelte Barnes baba, mire elégedetten közelebb húztam magamhoz. Annyira szeretem a kis testét!

– Nem baj, ha én is idebújok hozzád?

– Nem... baj.

De igenis baj! Az az egyetlen mázlija, hogy olyan dühös kifejezés került a drágám pofijára, ami egyből jelezte, talán érdemes kamu kavarást végeznem ezzel a Cassiddal. Talán, ha azt hinné, hajlandó vagyok összefeküdni vele, akkor még időben megakadályozza a dolgot. Mondjuk felkínálja azt a formás fenekét, miután így kiéheztem itt!

– Alukálj jól, málnácska! Te is Cassid – vágtam oda azért a faszihoz, hogy ne sírjon a szája. Habár legszívesebben lepattintottam volna az ágyamról, helyette mégis hagytam, hadd bújjon hozzám. – Te is, Buster!

– Aludj jól haver! Addig én, ha nem baj, bebújom ide a szívszerelmed mellé a takaró alá.

Erre ez a vadállat ténylegesen bemászott a melegbe, míg Barnes elhúzta a kezét a nyakam túloldaláról, miközben durcásan hümmögött valamit. Ugyanis az a fekete hajú seggfej oda akarta lepakolni azt az idióta fejét. Gőzöm sincs, miért utálom ennyire, viszont nem jön be a nyomulása. Igaz, gyönyörűszép meg minden, de nekem nem ő kell. Barnesszal már jobban összeszoktunk. Ráadásul a srác jóval szorgosabb is, míg ez a szerencsétlen általában dumálni jön a kertbe.

– Jó csicsizést, Aurika! – mondta a vöröske, mire megsimiztem az oldalát. Hehe, nem köszönt annak a szemétnek! – Neked is, Buster!

– Igen, aludj jól, Aurélat.

– Üzend meg neki, hogy aludjon jól, és nagyon szeretem őt!

– Buster azt mondja, aludj jól, meg szeret.

– Jaj, köszike, Buster, édes aranyos kecske vagy! – cukiskodott az én angyalkám, aminek baromira örültem. Tök jó, amiért pár nap alatt képes volt megszokni a társaságát, mostanra meg már egészen összehaverkodtak.

Ezért is választom őt. Mert valamit izélt ez az állat arról is, hogy Cassid nem bírja a vörösöket vagy mi. Legalábbis alsóbbrendűnek gondolja szerencsétleneket, azt hiszem. Valami ilyesmi, az a lényeg. Pedig ők aztán különösen szexik! Főleg ez a srác a baromi szép, élénk, kék szemecskéjével!

Ezután lassacskán mindenki neki megfelelő pózba vágta magát. Vagyis engem kivéve. Meg Barnest. Meg szerintem Cassidot is. Igazából egyedül Buster örülhetett ennek a felállásnak, mert ő totálisan kidőlt ezután, aztán szunyált. Én szintén becsuktam a szemem.

A kis törékeny testű szerelmem vagy mi a feném még közelebb bújt hozzám. A kezem finoman a fenekére vezettem, majd letaperoltam. Persze nem kúrhattam meg itt a köcsög előtt... Így muszájból egyszerűen elfogadtam a szenvedésem, miközben baromira reménykedtem benne, jól jövök ki ebből az egész játszmázós szarságból.

Lassacskán megtelepedett rajtam az álmosság, és bealudtam. Mindenféle faszságról álmodtam. Volt, amiben Barnes eperlekvárt szopogatott a farkamról. Egy másikban szépen megkúrtam, míg némelyikben faszságok történtek, mint nyílt valami portál, amin átmentünk, aztán egy fura világba kerültünk. A kecskuszom is velünk császkált. Világító feliratokkal találkoztunk meg valami büdös, dübörgő dolgokkal, amiket ott autónak hívtak.

Lényeg a lényeg, az agyam nagyon top formájában volt az éjszaka. Aztán reggel meg elég kialvatlanul keltem. Valószínűleg a szexéhség az oka, főleg, miután alvás közben vagy tízszer megkúrtam a kis édibédit, míg most arra a szörnyűségre kellett kelnem... hogy ez a faszom Cassid még mindig itt fekszik!

Megőrülök, komolyan mondom! Pedig valahogy reménykedtem benne, az szintén az álom része. Na, hát bazi nagyot tévedtem!

°°°

Már vagy egy hete aludtunk ilyen extrán fos módon, mire egyik nap Barnes nem jelent meg. Mindössze ez az arany szemű fasz sajátított itt ki magának, míg én kezdtem aggódni. Hát hol a faszban van szerencsétlen? Mi a fene történt vele? Biztos megunt engem.

Jaj, az nagyon szar lenne! Hiszen én úgy imádom azt a szép habtestét! Ha elhagy, asszem, jó ideig bőgni fogok. Aztán muszáj leszek megdugni ezt a szörnyeteget. Mármint, amennyiben egyáltalán nem akarna a közelemben lenni, akkor. Csak streszlevezetésképp, mert amúgy azt hiszem, nem tenném túl magam rajta.

– Bocs, mindjárt jövök – szedtem le magamról a fekete hajú karját. Amint felálltam az ágyból, Buster is kipattant, majd rögtön a seggemre tapadt.

Mint valami hülye, úgy császkáltam a házban. Először benéztem a fürdőbe, aztán a konyhába, de nem láttam ott a srácot. Majd, amikor az idáig kimaradt – amiben nem alukált még Cassid sem – szoba közelébe értem, szipogást hallottam onnan. Basszus, vajon sír?

Bekukucskáltam. Nekem háttal feküdt, összekuporodva. A válla meg... remegett.

Bassza meg, el van keseredve! Hát mi a fenét kezdjek? Lehet meg kéne kérdeznem, mi baja van... mármint azt biztosan. Csak lehet nem ártana megölelgetnem őt. Ha így látom, nem fogom kibírni!

Nem is tettem, hanem halkan bementem a szobába. Azért ennyire közel már jobban hallottam a kis zokogását. Ettől egyből meg akartam vigasztalni, hogy ne bőgjön már itt nekem. Hiszen szeretem a srácot! Baromira. Odáig. Vagyok. Érte. Tettem, amit helyesnek gondoltam, felmásztam az ágyra, mire a srác hüppögött egyet, majd teljesen elnémult egy pillanatra. Addig én kérdés nélkül öleltem magamhoz, hátha így jobban érzi magát.

A tenyere egyből az én kibaszott kézfejemre vándorolt.

– Mi a baj? – érdeklődtem halkan, hátha akkor nem hallja meg az a másik szobában alvó fasz.

– Szerintem szerelmes beléd.

– Nem hiszem – feleltem. Tudtam, kire gondol, hát persze, hogy tudtam! De az, amit ő akart, az nem szerelem. Mindössze némi dugás, amit bárki mástól megkaphatna, mégis valamiért engem választott ki a feladatra.

Közben Buster szép kis patakopogással megérkezett ide, aztán egy könnyed szökkenéssel landolhatott az ágyon. Ugyanis megéreztem, amint elvágódott oldalra. Csatlakozott hozzánk, mert mi összetartozunk. Cassid meg nem.

– Miért jöttél át?

– Egyszerűen nem bírtam már ott aludni. Folyton mászik rád, nekem meg semmit sem hagy! Meg mindig a leheletét kell szagolnom éjszakánként! – panaszolta. Röhöghetnékem lett tőle. Ugyanis nekem is nagyjából ezek a gondjaim. – Ráadásul elég régóta nem is szexeltem, ki vagyok már készülve.

– Akkor most bepótoljuk.

– Ko-komolyan?

– Ja. Kefélünk egy kicsit, míg Cassid kialussza magát – súgtam, mire a srác egyből megmozdult a karomban. – Na, beleegyezel?

– Persze, hogy bele, toljuk!