Eltelt két hét, mióta Barnesszal elsőnek találkoztam. És azt hiszem, bátran kijelenthetem, tökre megkedveltem őt! Igaz, azóta csak veszettül smároltunk, meg egyszer szexeltünk, egészen megszerettem a picsáját. Azt a szép, feszes fenekét, amiben olyan rohadt jó elmerülni!

Szerintem totálisan bekattantam. Ugyanis sokszor észreveszem, ahogy ülök, aztán róla álmodozom. Mint valami kibaszott őrült, de komolyan! Egyszerűen nem tudom nem nézni a képét, mindene olyan rohadt tökéletes! Ráadásul odáig vagyok azokért a fene vörösekért. Főleg a világos bőrükért, amiken cuki kis szeplők szoktak lenni.

Azt hiszem, belszerettem a srácba. Mindenestül. Baromira nem tudom levenni róla a szemem, meg folyton tapadok rá, akárcsak a sár! Még Buster is szóvá tette, mikor ő csak egy buta kecske! De észrevette az a nyomulós vadállat! Hogy a fene essen belé, így a kék szemű szintén összepasszírozhatta az infót!

– Jó reggelt, málnácska! – köszöntem rá, míg elvesztem a tekintetében. Komolyan megőrültem!

Még mindig a karomban feküdt, minden este együtt alukáltunk el. Kellett nekem a társaság így sok évnyi magányos farokverés után. Ez a fiú meg rohadt tökéletes. Legszívesebben mindenét nyalnám-falnám, bezabálnám rohadt nagy szenvedéllyel. Imádom azt a habtestét!

– Szia, kecskebaszó! Jót pihiztél?

– Jót, baszki, csodálatosat! – Veled aludni maga a csoda, akartam volna mondani, de ehelyett inkább tüsszentettem egy bazi nagyot. Hát, ez van, megbaszott a nap! – Na, pattanjunk, későre jár!

– Hajnal van, baszod alássan! Ilyenkor még szundizni kell, te állat!

– Nem, nem, keljél kifele! Mozgasd meg azt a szép seggedet, aztán menjünk, mert mutatni akarok valamit!

– Jól van már – hőbörgött, mire mégis kikelt innen. Tök pucéran aludt, én meg nem tudtam nem brutálisan megbámulni azt a szép farát. Rácsaptam egy finomat. Ó, hogy remeg az a szép husija!

– Perverz vagy. – Megforgattam a szemem a mekegős kijelentésére, mire befogta a száját. – Jól van, inkább kimegyek füvezni, ha te képtelen vagy bevallani!

– Ez meg mit pofázik?

– Szidalmaz engem, hogy csűrjem szájba! – panaszoltam, mire a szexi srác felröhögött. – Ne nevess, nem vicces! Buster gonoszkodik velem!

– Baromi szórakoztató lehet beszélgetni ezekkel a dögökkel!

– Nem mindig az. Na, de menjünk ki a kertbe, aztán zaba!

Az unszolásomra Barnes beleegyezett a kertészkedésbe és az állatok elintézésbe. Vagyis nem olyanba. Természetesen nem gyilkoljuk le őket egytől egyig, ennyire szemetek még mi sem vagyunk! Főleg, mert bőgnék... rengeteget. Ezért kell gazokon élnem meg tejtermékeken, különben ki kéne nyiffantanom a barátaim. Hiszen azok. Nem emberek, de a barijaim mind. Főleg a bárányok.

– Na, hol kezdesz? Mész a tökök körül kigyomlálni? – ajánlottam fel neki az első kerti melót, ami eszembe jutott.

– Megy a tököm. De mivel azt követem én is, igen. Ha már muszáj dolgoznom ebben az átkozott, faszom kertben!

– Idáig hagytalak pihenni, ne panaszkodj, viszont most ideje elkezdeni a munkát! Különben csak lustinak foglak hívni, ha azt a formás fenekedet sem mozdítod! – fenyegettem itt baszott durván. Valójában vele akartam lenni, hogy együtt töltsünk rengeteg időt. Nem érdekelne lustiként sem, azonban akkor talán odabent döglődne és nem kint. – Nem maradhatsz örökké a házban!

– Már második nap piknikezni mentünk, nem is terveztem, Aurika!

– Akkor jó, ezzel megnyugtattál.

– Amúgy mostanában olyan furin viselkedsz. Különösen furin. Mert az, hogy állatokat engedsz a házadba, nem tudsz kanapékon ülni, ráadásul még kiderült, kibaszott kavicsokat gyűjtögetsz, mint valami őrült még hagyján! A cipőd meg már megint hol van?

– Mondtam már, idegesít, így sokkal könnyebb menni! – méltatlankodtam, mire az engem anyuka módjára kiosztó drágaság elhallgatott.

– Hihetetlen vagy, komolyan mondom. Ha nem dugnál meg néha, akkor még tovább panaszkodnék! Há' tiszta kosz lesz így a lábad, faszikám!

– Gyanús a hangsúly azon a néhán.

– Azt jelenti, túl ritkán. Három kúrás nem kúrás, jó uram! – felelte parasztosan.

Legszívesebben helyben ledöntöttem volna a lábáról, hogy utána rendesen megdöngethessem. Baromira bejött a srác minden porcikája. Ráadásul az a szép kék szeme engem szuggerált, alig bírtam ellenállni neki. Első pár nap még csak-csak ment, de mostanra már elvesztem. Az elején igyekeztem méltóságteljes maradni, hátha nem tűnök kiéhezett fasznak, viszont Barnes baba baszni akart. Most meg mindketten akarunk, a szépseggű szent istenségek szakállára már!

– Majd hamarosan lehet egy kis lyuk tömködés, ha ennyire szeretnéd.

– Király! – mosolygott rám, aztán megölelt. Erősen magamhoz szorítottam, a fejét a mellkasomra hajtotta, miközben észrevettem egy bogarat a hajában. Könnyed mozdulattal odanyúltam, majd kikaptam. – Hé, mi a fenét csinálsz?!

– Bogár volt.

– Ja, köszike! Már majdnem megtámadtalak itt.

– Mintha tehetnél bármi kárt azzal a kis testeddel. – Határozottan megmarkoltam a fenekét. Felsikkantott.

– Megleptél, kecskebaszó! De ha szeretnéd, menten leteríthetsz, majd addig baszhatsz, amíg a túlvilágra nem kerülünk. Na, mit szólsz hozzá? Ha bekened eperlekvárral a farkadat, sokáig szoplak majd.

– Ne győzködj, előtte az állatok meg a növények, aztán a kajcsi, utána a szex!

Muszáj volt elutasítanom őt. Pedig annyira bejött az ajánlata, hát lehetne ennél jobb? Nem hiszem! Rohadtul kiéheztem rá, nem tudom, miért. Évekig kibírtam itt baszás nélkül, erre megjelenik ezt a tüzes vöröske, és máris szexelni akarok. Kurva sokat!

Emellett folyamatosan csábítgat is, alig bírok neki ellenállni! El akarom kényeztetni meg minden. Konkrétan egész este elalvás előtt azon agyaltam, hogyan elégíthetném ki. Rohadtul be vagyok indulva rá. Ez pedig veszélyes, lehet belepusztulok, ha nem reagálom le időben ezt a cuccot.

A buzi, hitszegő mágus, akit rohadt régen kitagadtak a szülei, meghalt egy eperlekváros szopás miatt! Szinte már látom ezt a hírt, ahogy terjesztik az utcákon! Vagy a másik verzió még: szerelmes lett, megdöglött! Legalább mindenkit érdekelne, az tuti! Senki sem mondaná, mi a fene van, egyszerűen érdeklődnének ezek az állatok!

– Na, de bemutatom az ágyást, ahol dolgoznod kell, míg én megetetem az állatokat meg ilyesmi.

– Okéska! – egyezett bele a srác.

Elvezettem őt a tökökhöz tökölni, amik mellett még az uborkák, répák, retkek kaptak helyet a káposztákkal és minden szarsággal együtt. Nagy kertem van, na! Állati sok időt áldoztam rá, hogy elkészüljön, szerencsére a sok négylábú meg kétlábú cuccost lebeszéltem a megevésükről!

Amint megérkeztünk, rámutattam a menő zöldségeskertre, a srác meg szép nagyra nyitotta a száját. Ha a farkam nagyon le akarnám dugni a torkán, most kéne. Igazából akarom. De vannak elveim, mert nem vagyok egy utolsó vén fasz. Vagyis vén az vagyok... Jó meg talán fasz is.

– Hűha, Aurélat! Jó nagy tökeid vannak!

– Köszi. A bátorság teszi – válaszoltam szerénykedve, mire idióta módjára bambult rám. Imádom azt a kis finom pofiját! – Te dobálóztál az előbb tökös viccekkel. Még a szex előtt. Remélem rémlik, málnácska.

– Ja, most már értem. Kiakasztasz itt, basszus! Na, de akkor tökölök egy kicsit, te meg csinálj, amit akarsz!

– Rendben, ügyes legyél! Elég, ha gyökerestül kihúzod a gazokat, és a maradék földet visszaütögeted oda. Találsz majd ott néhány vödröt meg egyéb szirszart, azokba teheted. Ott – mutattam a kert vége felé, ahol a kerítés húzódott – van az a fatákolmány, a komposztáló, abba pakolászd a cuccokat!

– A légzésed ragacs, uram!

– Ez az én viccem! A tiéd meg eleve gagyi!

– Hé, ez nem igaz! Vond vissza most azonnal!

– Nem!

– Vond vissza, különben lecsaplak azzal a lapáttal! Amikor elájultál, kikötözlek az ágyhoz, majd jól leszoplak! De nem fogok vigyázni, hanem végigkarcolom a fogammal azt a tökéletes farkadat! – fenyített meg, mire majd összefostam magam.

Jó, igazából nem, viszont cukinak tartottam a próbálkozását. Közelebb léptem hozzá, aztán tökre megrészegülve megsimogattam az arcát. Olyan puha a bőre! Mi a faszommal ápolhatja? Gondolom szarral sem, ilyen az ember. Habár van néhány cucc, amit használ. Mindenféle gyógynövény és gaz, amit szedtem neki, hogy élvezze az illatukat meg minden.

– Jól van, visszavonom!

– Helyes! Most meg akkor dolgozzunk, mert elmegy a reggelünk! Ha már így munkára kényszerítettél... – motyogta az utolsó mondatot inkább magának, mintsem nekem.

Megetettem a dögöket, kitakarítottam mindent, összegyűjtöttem a tojásokat, és hamarosan már a teheneknél tehénkedtem, tehát éppen fejtem őket. A tejük szépen gyűlt a vödöröben, miközben ők elégedetten üvöltöztek mindenféle baromságokat. De komolyan, ilyenkor nem tudják befogni a szájukat, csak úgy múznak a meghatottságtól.

– Ó, igen, jól fejjél meg! – kiáltozta az egyik, miközben a csöcsét szorongattam.

– Hihetetlenek vagytok.

– Nem tudod, milyen jó érzés, mikor feszít a melled, fáj, aztán valaki segít rajtad! Túl sok tejem van!

– Jól van, Daisy, hiszek neked!

– Helyesen teszed, különben már tökön rúgtalak volna! Olyan vagy, mint a rossz bikák! – agresszívkodott velem tovább. A szemét. Mikor az ember segít itt neki, erre ilyen köcsög megnyilvánulások áldozata leszek! Elszomorító, hát mindjárt bőgni fogok!

Mázlimra hamarosan véget ért a káromkodó tehén asszonyságok hosszú sora, és végre visszamehettem bámulni Barnes babát. Elégedetten álltam meg előtte a több vödör tejjel, amit azonnal lebasztam a földre. Végül egyik sem csurrant ki, ezért tökre elégedett voltam. Baromi elégedett.

A látvánnyal meg, ami fogadott, főképp. Konkrétan a zöld kis ingjét az ablakpárkányban találtam meg. Addig az ő hófehér, szexi kis felsőteste szabadon hajladozott az égbolt alatt. Meseszép, nem igaz? Bárki bármit mond, az!

Ugyanis ez a fiú kibaszott csinos! Habár törékeny a testalkata – nekem bejön –, kitartóan dolgozik tovább. Gazolja a bazi nagy tökeimet. Ráadásul észre sem vett, hanem a formás seggét mutatja felém. Rendkívüli módon elöntött a vágyódás. De inkább lemondtam róla, mielőtt minden állatom szeme láttára megbaszom itt a drágát.

– Büszkévé teszel – mondtam neki, mire megugrott, aztán hirtelen a seggén landolt.

– Megijesztesz, baszki! Settenkedsz itt...

– Bocsi, jól vagy?

– Megvagyok. Te is a dögökkel?

– Igen – bólintottam egyet a kugli fejemmel, míg a hófehér bőrét szuggeráltam meg azt a vörös haját, ami még élénkebbnek tűnt a napfényben.

– Abban mi van?

– Tej. A tehén, megfejtem – hebegtem hülyén.

– Hát próbálkozz csak nyugodtan, de elég bonyolult állatok! Csak állnak ott a foltos, gabona zabáló testükkel, és azt mondják, mú!

– Neked. Nekem azt mondják, ó, igen, jól fejjél meg!

– Jaj, ne kamuzz már! – röhögött, és továbbra is a földön seggelt. Ezért odamentem hozzá, majd kinyújtottam a kezem. Egyből elfogadta. A rohadt érintésétől úgy bizsergett mindenem, mint állat. Mégis sikerült elélvezés nélkül a talpára állítani.

Az a szép kék szeme engem bámult, úgy látszott, válaszra vár.

– Nem kamuzok! Komolyan ezt mondta az egyik! Konkrétan ma reggel. Tudod, fáj a tőgyük, amikor tele van tejjel. Pedig vannak borjak. Csak azok nem szopnak eleget, ezért nekem kell szopnom a fejésükkel.

– De utána fincsi vajat csinálsz belőle. – A srác szexin elmosolyodott, amitől nem bírtam visszafogni a tenyerem. Egyből az arcát simiztem. – Nagyon bírom, ha simogatsz, azonban most muszáj megkérjelek, vedd le rólam az állatcsöcsös, tyúkszaros kezedet, légyszi!

– Sajnálom.

Bedurciztam. Igazából inkább elszontyolodtam, amiért ez a srác itt elutasított. Tovább néztem őt, hátha történet valami csoda. Reméltem, azért nem nő egy farok a torkából vagy ezer másik a teste minden szegletén. Csak ilyen átlagos csoda. Akkor meg az már nem is igazán az. Lehet hülye vagyok...

Elmentem a falhoz, aztán teljes kussban figyeltem, ahogy munkálkodik. Néha hátrapillantott rám, de utána megint melózni kezdett. Micsoda szívtelen faszi! De igazából kurva édes arca van, ez a nagy szerencséje. Különben már... különben már mit is tettem volna? A kolbásszal töltött tejbepapis kenyér héj tudja, én azt mondom.

– Jól van már, gyere ide! Ölelkezzünk meg minden! – kelt fel a srác hatalmas lendülettel, mire csak néztem, vajon mi a francot művel.

– Hogy tessék?

– Úgy nézel rám, akárcsak egy rohadt kiskutya! Ne szomorkodjál, hanem gyere akkor, ha annyira taperolni szeretnél! Nézd el nekem, kecskebaszó, már ketten vagyunk büdös mocskos állatok.

– Engem nem zavar.

Boldogan kaptam el a srácot a derekánál fogva, majd préseltem magamhoz. Ekkor aztán rájöttem, mi a baj. Áll. A. Faszom. Dudorodik rendesen, erre csak így nekipréselem a kis habtestének!

– Szűk gatya problémáid adódtak? – kérdezte somolyogva.

– Azok, basszus!

– Szeretnéd, ha megoldanám őket? Szívesen megteszem, akár le is szophatlak, ha hozod azt a klassz lekvárt!

– Jaj, ne kínozz!

Egyszerűen elvesztettem minden kontrollom, aztán smárolni kezdtem a sráccal. Nem ellenkezett. Megmarkoltam a seggét, és felemeletem, miközben nekidöntöttem a ház falának. A derekam köré fonta a cuki lábát. Továbbra is hevesen csókoltuk egymást, kevertük itt az új nyál dzsúszt, ami biztosan nagyon fincsi. Legalábbis a srác szájának nincs rossz íze. Biztosan lopott az eperlekváromból.

Fél kézzel tartottam, míg felvezettem a kezem a hasán. Addig az övé a rucimat gombolta, és igyekezett beférkőzni alá. Valahogyan mellkaspárti a fiúka, ugyanis azt mindig nagyon bírja. Folyton csak simogat, mint valami őrült, ami őszintén, rohadtul nem zavart. Sőt, baromira élvezem! Ott különösen bírom az érintést.

– Ó, Davius eres farkára, Aurélat! – nyögte, miután durvábban nyelveztem vele. Természetesen nem a számba, mert a faszom sem tudná kivenni onnan a szavakat. Főleg akkor nem, ha megrágom őket, majd lenyelem mindet.

Hevesen mozgattam a csípőm, hátha még jobban felizgulunk. Ezután a rohadtul feszülő nadrágomhoz értem, hátha lazíthatok rajta egy kicsit. De éppen, amikor azért a szaros övért nyúltam, fosatós zörgés jött valahonnan, az állatok meg visítani kezdtek. Összevissza dumáltam, nem értettem egyiküket sem.

– Mi történt? – kérdezte Barnes, mire csaptam egyet a ház falára. Leeresztettem őt a karomból. – Hűha, te aztán feldühödtél, faszikám!

– Mert zavarják a lehetséges dugást, málnácska.

– Pedig kúrhatnánk akár.

– Nem lehet, ezek a rosszcsontok üvöltenek. Mennünk kell.

– Bassza meg, legyen! – egyezett bele végül, aztán elindultunk a zajolás forrása felé.