Tehát már elmúlt Valentin, de nekem most jött meg a kedvem egy Valentinnapi különkiadáshoz, tehát nesztek olvassatok:

Ez az utolsó évem az általánosban. Megesküdtem magamnak, hogy még az év vége előtt elmondom Jessicának, hogy mit érzek iránta. Valentin nap egy hét múlva lesz, elhatároztam magam, hogy beszélni fogok vele, vagy legalább egy levelet adok neki. Borzasztóan félek, hogy mi lesz, ha visszautasít, de attól jobban rettegek, hogy mindenkinek elmondja, hogy meleg vagyok. Mondjuk, ha rosszul reagál simán mondhatom, hogy csak egy vicc volt, de akkor lehet megsértődik, hogy pont Valentin napon szivatom. Ahh, a fenébe, miért ilyen nehéz ez? Bár tudnék valakitől tanácsot kérni, de senkivel sem beszélhetek erről.

Ok meguntam az írást inkább hagyjuk, most sose tudjátok meg, hogy mi lett Jessica és Kamilla között. Muhahahahaha.

Jó vicceltem, itt a többi:

-Hé Kamilla minden oké? Eléggé magadba merültél. - kérdi Radó.

-Jól vagy? - aggódik Celi is.

-Csak ez a rohadt Valentin nap, semmi komoly.

-Úúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú, tetszik valaki? Ezért vagy mostanság ennyire magadba merülve? - fene, ebből nem mászok ki, muszáj lesz azt hazudjam, hogy tetszik egy srác, de legalább hátha tudnak tanácsot adni.

-Talán. - mondom.

-Mi? Komoly, csak viccnek szántam ezt a kérdést. Sose érdeklődtél a fiúk iránt, ki a szerencsés? - kérdi Celi.

-Nyugodtan elmondhatod ki az, nem nevetünk ki. - mondja Radó.

-Nem mondhatom el, hogy ki az. - mondom.

-Ó ugyan már. Mégis miért tarod titokban? Egyáltalán mióta tetszik? - érdeklődik Celi.

-Olyan hatodik közepe óta. - vallom be. Akkor szerettem bele Jessicába mikor párban kellett dolgozni egy sulis feladaton és vele kerültem össze. Azelőtt szinte nem is beszélgettünk egymással csak néha köszöntünk, de kiderült, hogy nagyon vicces és remek személyisége van, azóta is jó barátok vagyunk és valószínű többek nem is leszünk, még akkor se, ha végre szerelmet vallok neki. Csak azért akarom elmondani neki, hogy ne kellen tovább magamban tartsam.

-Mi? Hatodik óta? - akad ki az ikrek - Mégis miért nem mondtad el nekünk?

-Hát ömm, komplikált. De ez nem lényeg, felejtsétek el, hogy egyáltalán beszéltem erről. - mondom gyorsan teljesen megbánva, hogy elmondtam nekik, hogy tetszik valaki.

-Mi történik? - jött be Liza a szobámba, ezzel itt a teljes csapat, azt beszéltük, hogy megnézünk egy filmet.

-Képzeld Kamilla szerelmes! - mondja neki Radó.

-És egész idáig titkolta előttünk! A nevét még mindig nem mondta meg. - mondja Celi enyhén dühösen, mondjuk ez érthető, ő mindig elmondja nekem, ha tetszik neki valaki, én meg eltitkoltam előle ezt két évig.

-Tényleg? Uram isten! Gyere ide Kamilla! - sétál oda hozzám és megölel, majd ilyen tipikus lelkesítő beszéd pózban állva beszélni kezd - Ne aggódj! Elérjük, hogy a herceged beléd szeressen! - inkább hercegnő.

-Nem kell, igazán semmi nagy dolgot csinálni ebből. Azon gondolkodtam, hogy majd Valentin napon adok neki egy levelet.

-A levél adás nem túl jó ötlet, jobb lenne, ha szemtől szemben mondanád meg neki.

-Tudom, de nem merek beszéni vele, szemtől szemben. Mi van, ha megutál vagy furának tart és soha többé nem áll szóba velem? - dőlök hátra és az arcomra teszem a párnám.

-Hú, tényleg nagyon tetszik neked. Most már tényleg érdekel, hogy ki az a srác akiért ennyire oda vagy. - kíváncsiskodik Celi. Vajon jó ötlet lenne elmondani nekik? Félek, hogy ők is megutálnak. Nem, nem állok készen, inkább hazudok nekik, minthogy elveszítsem a barátságukat.

-Nem, nem mondhatom el.

-Mégis miért? - kérdik a többiek.

-Mert és kész, majd ha igent mond elmondom, de valószínű úgyse fog tehát nem kell tudnotok róla. - mondom még mindig háton fekve, de a párnát már arrébb tettem, mert nem kaptam rendesen levegőt.

-Gyerünk már Kamilla. Nem mondjuk el senkinek. - mondja Radó.

-Nem mondom el és kész, hagyjatok, inkább nézzük azt a filmet. - mondom enyhén dühösen.

-Oké, oké, nem nyaggatunk. Milyen filmet nézzünk? - kérdi Celi.

A filmből szinte semmire se emlékszek, végig a Jessica ügyön agyaltam. Valahogy beszélnem kell vele. 

Eltelt pár nap a többiek többször is kérdezgettek, hogy ki a titokzatos "srác" akibe szerelmes vagyok. Úgy döntöttem, hogy inkább hagyom a levelet és szemtől szemben mondom el neki. Úgy is várnia kell a suliban fél órát mire a szülei érte tudnak jönni. Megvárom míg mindenki hazamegy és akkor beszélek vele.

-Eljött. Itt van. Valentin nap. Oké. Oké. OKÉ. Sikerülni fog. - mondom magamnak a tükör előtt, majd kimegyek a konyhába elköszönni, hogy aztán mehessek a suliba.

-Jó reggelt!- mondja anya és apa.

-Sziasztok! Ma nem reggelizek, indultam a suliba. - mondom és már indulnék is, de megállítanak.

-Hogy hogy nem kérsz enni? Sápadtnak tűnsz, jól vagy?

-Igen, csak ma írunk egy dolgozatot és ideges vagyok miatta. - mindig is jól improvizáltam, ez most pont kapórajön.

-Értem de attól még enned kéne. - mondja anya.

-Majd eszek a suliba. - mondom. Nem hasonlítok sok mindenben anyára, de persze megörököltem tőle, hogy nehezen tudok enni, ha nagyon ideges vagy szomorú vagyok. Mondjuk azért valamennyit mindig lenyomok a torkomon, hogy nehogy elájuljak vagy ilyesmi. Majd megeszem a tízórait, ha beértem.

-Legalább egy almát egyél indulás előtt. - ad apa egy almát.

-Köszi. - harapok bele még mindig idegeskedve.

-Tessék itt a tízóraid. Biztos jól vagy? - kérdi anya.

-Igen teljesen, csak a dolgozat, semmi más, tényleg. Na mentem. Amúgy ma lehet kicsit később jövök haza, órák után beszélnem kell az egyik osztálytársammal.

-Óóó, tényleg, hisz Valentin nap van. Csak nem egy fiúval akarsz beszélni?

-Nem, Jessicával akartam beszélni egy sulis feladatról. - hát ez végülis csak félig hazugság, mert tényleg vele fogok beszélni, csak épp nem sulis témában.

-Rendben, értem én. - mosolyog rám anyu.

-Sok sikert a fiúval! - köszön el apa.

-Tényleg nincs semmijen fiú! Viszlát! - indulok el a suli fele.

A nap hátralévő része hasonlóan unalmasan telt mint minden más sulis nap én mégis sokkal izgatottabb voltam mint mások. Celi és Radó egész nap arról kérdezgettek, hogy végül "Beszélsz e vele?" meg "Hogy mondod el neki?", "Akkor mi is a neve a titokzatos fiúnak", stb. És végre eljött az utolsó óra vége.

-Na akkor mikor mondod el neki? - kérdi az ikrek - már vége a napnak, nincs sok időd.

-Ti menjetek előre, már kiterveltem, hogy fogok beszéni vele. - mondom.

-Oké, kint megvárunk.

-Ne, nem kell megvárjatok, inkább menjetek haza.

-Biztos? - kérdik.

-Igen. - bólintok - Megoldom.

-Rendben akkor szia! Holnap találkozunk! - köszönek el majd kisétálnak az ajtón. Rendben, már csak meg kell várnom amíg mindenki kimegy a teremből. 

Már csak páran vannak rajtam és Jessicán kívül. Elég lassan pakolnak össze, már vagy öt perce itt ülök.

Már csak egy srác maradt bent. Épp Jessicával beszél és...

-Ó. - mondom megtörten ahogy Jessicára és a srácra nézek akik épp csókolóznak. Hirtelen felállok, felkapom a táskám, majd kirohanok a teremből. 

Egész hazáig komoran sétáltam. Nem sírtam. Tudtam, hogy úgy sincs esélyem nála, de nem hittem volna, hogy van barátja. Mikor hazaértem egyből felmentem a szobámba majd becsuktam az ajtót és szar mémeket néztem estig, hátha feldobnak. Egyszer majd biztos találok valakit. Addig is a pinterest és a webtoon támogatnak.

Igen bizony szomorú befejezés, me' mé' ne. Elég szar lett ez a rész. Nem nagyon vagyok nagy szakértője a Valentin napnak. Tavaly amikor lehetett névtelen levelet küldeni a suliban a diáktanácson keresztül poénból az osztály növényének írtam. Mondjuk az egész osztály tele spemelte a dobozt amibe a leveleket kellett tenni. Egyik osztálytársam egy másiknak küldött egy olyan levelet, hogy "Egy lator vagy."

A Jessica név amúgy úgy született, hogy random ráírtam RedFox272 -re, hogy mondjon egy lánynevet és ez volt az első amit írt. (Igen végül meg jelölteltek a könyvbe, ezennel híres ember lettél.)