-Ez is elérkezett. A suli első napja, a gimi első napja, eljött a kezdete a felnőtté válás nehézkes útjának, meg az óráknak amiken olyan érdekes, megdöbbentő és legfőképp teljesen haszontalan dolgokat tanulunk amiknek semmi értelme. - mondom ahogy lemegyek a lépcsőn felöltözötten, készen az iskolakezdésre. A sulis dísz egyenruha szarban kell menni az első napra, szerencsére azóta, hogy anyáék jártak oda a sok diákpanasz miatt a lányok eldönthetik, hogy nadrágot vagy szoknyát kérnek hozzá, utálok szoknyát hordani. A szalagavatón majd ráveszek egy lányt aki szereti a szoknyákat, hogy táncoljon velem én meg majd öltönyben leszek.

-Ugyan, pozitív oldala is van a suliba járásnak. De a tananyagnak legalább a kétharmada valóban haszontalan, mind a mai napig nem használtam semmire a másodfokú egyenletmegoldóképletet. - mondta anya.

-Az osztálytársak jófejek. Mondjuk még van akivel nem találkoztam. Az egyik srác nem jött a gólya táborba valakitől hallottam, hogy vakbélgyulladása van vagy valami ilyesmi ezért kórházban van.

-Ki tudja lehet beleszeretsz mikor először meglátod, mint ahogy velem történt mikor először láttam apádat. - á igen. A híres szeptember 8. Annyiszor hallottam már ezt a sztorit egyaránt a szüleimtől és a barátaiktól, de velem nem fog megtörténni, hacsak nem derül ki a titokzatos srácról, hogy lány. Mondjuk lehet transz, akkor lehet esélye nálam, de annak kicsi a valószínűségé, hogy már első látásra beleszeretek.

-Elég kicsi az esélye annak, hogy ez megtörténik, sőt szinte nulla. - mondom ahogy leülök az asztalhoz, hogy egyek egy tál müzlit indulás előtt.

-Ne legyél negatív, folyton azt mondod, hogy sose lesz pasid, de egy nap tuti találsz egy fiút aki tetszik és ő is viszont szeret, ne add fel. - próbál bíztatni Nem vagyok negatív, csak kijelentem a tényeket, nem lesz pasim. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ennyire kedves szüleim vannak, de túl sokat emlegetik a barát témát. Egy nap majd hazaállítok a barátnőmmel és azt mondom, hogy "tévedtetek, nem lett pasim, de lett barátnőm".

-Persze, fiút. - mondom ki véletlen egy erősen ironikus hanglejtéssel.

-Tessék? - shit, back to the closet.

-Semmi, semmi mentem a suliba. - állok fel hirtelen és kishíján a szekrény felé kezdek sétálni, de fordulok egyet és elindulok az ajtó felé.

-Valami rosszat mondtam? - kérdi anya.

-Nem, csak sokat időztünk beszélgetéssel, a végén még elkések, indulok is.

-Várj beviszlek. - jön ki apa a fürdőszobából fogkefével a kezében - csak még befejezem a fogmosást, egy perc.

-Oké, kint várok a kocsinál.

-Tessék ezt vidd magaddal. - anya egy szendvicset nyomott a kezembe. - Akkor nem sértettelek meg vagy valami ilyesmi igaz? Kicsit furán viselkedtél az előbb.

-Nem, dehogy sértettél meg, csak engem tényleg nem érdekel a fiúzás és kicsit idegesítő már, hogy mindig erről beszéltek. - vallom be őszintén, természetesen kihagyva azt a részt, hogy amúgy meleg vagyok mint egy szivárvány glitterrel leszórva, love is love felirattal, alatta Girl in reddel egy she-ra-s pólóban. Kiadhatnék egy könyvet ilyen hasonlatokkal,  egyre zseniálisabbakat találok ki.

-Rendben, megpróbálom kevesebbszer felhozni ezt a témát, csak izgatott vagyok, hogy te is abba a gimibe mész ahol rátaláltam a szerelemre.

-Sajnálom Kamilla, az én hibám, hogy annyi romantikus filmet néztem meg vele. -mondja apa. - indulhatunk a sulihoz?

-Igen. - válaszolok.

-Tedd ki egy sarokkal hamarabb, ne égesd le azzal, hogy az apja fuvarozza a suliba. - mondja anya.

-Ugyan már, még mindig én vagyok a legmenőbb a gimibe, hiába végeztem vele vagy húsz éve. Fogadjunk, hogy még mindig kint van a tablóképem.

-Igen, az utókor lánydiákjainak igazi erekje lehet, biztos megpróbálták leszedni, de nem engedték. - nevet fel anya.

-Majd megnézem, hogy még mindig ott van e.

-A nevem tuti helytelenül van felírva. - mondja anya.

-Már miért lenne?

-Anyukád nevét rengetegszer elírták vagy rosszul mondták az évek során. Nem értem miért, egyszerű neve van, nincs benne semmi amit máshogy írnak mint ejtenek. Hopp, telik az idő, mennünk kell. - apa elindul, én még gyorsan megölelem anyát majd utánamegyek - Akkor tegyelek ki hamarabb vagy elviseled azt a szégyent, hogy elviszlek a suliig?

-Szerintem nem fognak kiközösíteni ha elviszel. Legalább nem kell annyit gyalogoljak.

-Oké. Amúgy pár jó tanács a suliról. Az idősebb Kardos tanár úr nem bírja, ha névtelenül adod be a dolgozatot. Ne hívd az aligit Emi néninek, attól kiakad. - mondja apa miözben nyugodtan vezeti az autót.

-Rendeben, ezeket észben tartom. - bólintok határozottan - Nem mintha terveztem volna bármi ilyesmit csinálni.

-Tudom, hogy nem csinálnál ilyesmit, de nem árt felkészültnek lenni. Na itt is vagyunk.

-De hát még vagy kétszáz méterre van a suli.

-Annyit le tudsz gyalogolni, nem akarlak leégetni azzal, hogy fix ott teszlek ki.

-Felőlem. Szia apa, szép napot! - köszönök el tőle és kiszállok a kocsiból, majd elsétálok a bejáratig ahol az osztályfőnök már vár minket.

-Kamilla! Ide gyere, itt van az osztály. - kiált oda nekem az osztályfőnök egy 9. B táblát tartva. Már páran itt vannak, de Celi és Noel még nem értek ide.

-Jóreggelt! Szia Lena! - köszönök Lenának aki már odaért, mások az újonnan kialakult baráti körömből még nem voltak ott, de a többiek már igen.

-Szia Kami! - köszön vissza.

-Kérlek ne hívj becenéven, utálom a beceneveket.

-Ok bocsi, akkor Üdvözletem Kamilla!

-Nem így se lesz jó, inkább hívj a teljes nevemen, úgy hivatalosabb. - kezdek pojénkodni.

-Sajnálom méltóságos asszony, de nem tudom kegyének teljes nevét. - mondja miközben enyhén meghajol előttem mintha valami uralkodó lennék.

-Felségsértés, hogy nem tudod úrnőd teljes nevét, miféle paraszt vagy te?

-Bocsásson meg őkegyelme, én csak egy alantas szolgáló vagyok, le se tudnám írni a nevét, kérem bocsásson meg. - eddig tudtuk visszatartani a nevetést, röhögni kezdtünk és mindenki hülyén nézett ránk körülöttünk - De amúgy komolyan, mi a teljes neved?

-Antai-Kelemen Rentai Kamilla Jane. - mondom ki a kimondottan hosszú nevemet.

-Mi? Nem hiszem el, hogy tényleg ilyen bonyolult neved van.

 -Anyáék nem tudtak dönteni, hogy melyikük vezetéknevét kapjam ezért megkaptam mindkettőt, a Kamilla nevet már rég eldöntötték, aztán nem sokkal a születésem előtt jöttek rá, hogy a külföldi ismerőseik nem tudnák kimondani ezért adtak még egy keresztnevet amit a legtöbb nyelven ki tudnak ejteni.

-Wow, én meg itt vagyok a tök uncsi és rövid nevemmel, Bíró Lena.

-Szerintem szép név, de ha akarod neked adom az első vezetéknevem egyik részét, az Antai kell vagy a Kelemen?

-Á, ne osztogasd el a neved, a végén még elfogy és nem lesz, hogy nevezzelek. Ó nézd ott jön Celi és Noel - mutat feléjük és integetni kezd - Sziasztok!

-Helló. - mondják mindketten, Noelen egy rózsaszín karkötő van, Liz csinált neki pár színes karkötőt, hogy tudja őket váltogatni, ha valamikor nem tud átöltözni. Most muszáj volt a sulis ruhába jönnie, ezért csak a karkötő rajta az egyetlen ami kifejezi, hogy rohadtul nincs kedve fiú ruhában lenni.

-Utálom ezt az egyenruhát - mondta ki hangosan is amit alapból is sejteni lehetett az arckifejezése és a "utálom a sulis egyenruhát" kitűzőjéről amit csak most vettem észre.

-Miért? Szerintem jól áll. - mondta Lena.

-Bonyolult. - legyintett, mert Lena előtt még szekrényben volt.

-Hát oké, ha te mondod. - vont vállat.

-Sziasztok! - érkezett meg Melinda is.

-Szia! Hogy vagy? - kérdem meg.

-Jól köszi, és ti, hogy vagytok?

-Jól. - válaszol egyszerűen és unalmasan Lena és Celi

-Utálom az egyenruhát. - mondja Noel

-Jól, de nincs kedvem tanulni, ma szerencsére csak osztályfőnöki lesz. - mondom - Ó, megjött Zeke is. Szia!

-Szia! - köszönnek a többiek is

-Sziasztok!

-Most, hogy Zeke is megjött teljes a létszám, mehetünk be az épületbe. - szólalt meg hirtelen az oszi.

-De tanár úr, csak 11-en vagyunk.

-Márton még mindig kórházban van a vakbélgyulladása miatt, nemrég műtötték és még mindig eléggé rosszul van, úgy tűnik allergiás valamelyik gyógyszerre amit kapott, de állítólag jövőhéten szerdán már bejön.

-Te - böki meg a vállam Celi - jövő szerda nem pont szeptember nyolc? - remek, a misztikus gyerekkel szeptember nyolcadikán fogok először találkozni, ezt a beszélgetést nem úszom meg - lehet veled is az történik ami anyukáddal. - és megtörtént, csodálatos.

-Erre az esély kimondottan alacsony.

-Mi van szeptember nyolccal? - néz ránk értetlenül Zeke és Melinda.

-Kamilla anyukája aznap, pont ebben a suliban kilencedikben találkozott először Kamilla apukájával. - meséli nekik.

-Én is hallottam már a híres szeptember nyolcról. - mondja Lena.

-Te honnan tudsz róla? - kérdik.

-Anyukám évfolyamtársa volt a szüleinek és egy időben szerelmes is volt Kamilla apukájába.

-Komoly? - néznek ránk csodálkozva, igen ők ketten még semmit se tudnak erről az egész sztoriról.

-Ja, elég rémtörténetet halottam róla a szüleimtől. Már nem azért, anyukád biztos nagyon kedves, csak a szüleim nem kedvelték őt gimibe. - fordulok gyorsan Lenához.

-Nem baj, én meg a te anyukádról hallottam egy csomó mindent, de valószínű a fele se igaz. - egy legyintéssel letudta az egészet.

-Ti is gyertek, majd beszélgettek később - szól ránk az oszi.

-Bocsánat - mondjuk ahogy elindulunk a többiek után.

Kis séta után elértünk az osztálytermünkbe az emeleten a lépcső melletti termet kaptuk, bent a katedrával szemben tizenkét egyszemélyes pad volt szépen, szabályosan elrendezve. Nagyon szép tiszta tanterem, a hátsó falon különböző idézetek vannak felfestve magyarul és franciául az egyik oldalsó falon pedig pár kép van egy hatalmas parafatáblán, gondolom az osztály előző tulajdonosainak képei, csak még nem lettek leszedve. Én a második sorban ültem le az ajtótól a második székre, mellém az ablak felől Celi és mögé Noel, a másik oldalamra Lena ült, elém Melinda, Zeke mellette, mögém valami Kevin nevű gyerek és őmellé egy Viliam nevű ült, róluk nem sokat tudok, egyenlőre örülök, hogy megjegyeztem a nevüket. Egy lány akinek nem tudom a nevét, az első sor ablak felöli részébe ült, Zeke mellé, mögötte egy fiú ül akinek nem jegyeztem meg a nevét, de N-el kezdődik az biztos. A Lena előtti helyre szintén egy lány ült Mercédesz a neve és alig tudok róla valamit. Az utolsó sor ablak melletti pad maradt a betegeskedő Máténak vagy Mártonnak vagy mi volt a neve. Miután mindenki leült az oszi elmondta az órarendet és egyéb tudnivalókat. Utána átmentünk a tornaterembe az évnyitó ünnepségre. Eléggé unalmas volt, pont mint minden más ilyen ünnepség, nem is nevezném ünnepségnek, inkább csak egy béna gyülekező gyerekeknek akik nem akarnak itt lenni.

-Ezennel véget ért az évnyitó ünnepség, haza lehet menni. A kilencedikesek holnap a portán vehetik át a diákigazolványukat. Viszont látásra és kellemes tanévet kívánok mindenkinek! - na végre vége, jó sokáig szónokolt az igazgató, aki amúgy Celi és Noel rokona, az apjuk nagybátya. Ez sok kiváltsággal nem jár, de megtehetik, hogy "Jónapot Igazgató úr" helyett, simán csak egy sziával köszöntik, ami szerintem nagyon menő.

-Végre vége, a diri rohadt unalmas volt - mondja Noel.

-Hé! Ne beszélj így apu nagybátyjáról. - szól oda neki Celi.

-Tessék? Az igazgató rokonotok? - suttogja oda nekik Lena.

-Igen. - mondják - De ne verd nagy dobra, nem szeretnénk a diri rokonaként ismerté válni.

-Oké, lakat a számon. - tesz egy cipzározó mozdulatot a szája előtt.

-Vajon miért tesznek cipzár bezáró mozdulatot az emberek amikor azt mondják lakat van a szájukon? Ezt mindig is értelmetlennek tartottam. - elmélkedem hangosan.

-Tényleg ezt szokták csinálni, most én is ezt csináltam úgy hogy észre se vettem. - lepődik meg Lena.

-Most nem érünk rá ezzel foglalkozni, végre hazamehetek és levehetem ezt a ronda ruhát. - áll fel Noel és elkezd kisétálni.

-Senkit sem érdekelnek a mély gondolatok amik kínoznak engem. - mondom drámaian.

-Ne aggódj, erre van a pszichológus, a suliéhoz ingyen elmehetsz. - fogja meg a vállam bíztatóan Lena - Ő talán segíthet megoldani ezt a problémát ami oly mélyen gyötör téged és keserűvé teszi minden napodat.

-Pfhhaha. - nevetek fel majd próbálok komoly arcot vágni - Ezek igen is komoly problémák, meg is fogadom a tanácsod és már most elmegyek hozzá, ő majd meghallgat, nem mind ti. Nem is vagytok igaz barátaim.

-Dehogy nem. Kamilla kérlek, ne távolodj el tőlünk, ígérem meghallgatjuk a szájlakatos elméleteid, a pszichológus nem lehet a legjobb barátod, de mi igen. - mostanra már védjegyünké vált a tetetett drámázás, őszintén egész viccesnek tartom.

-Eleget drámáztatok, gyertek már velünk a végén rátok zárják a termet. - kiált nekünk Celi.

-Megyünk megyünk, ne is érdekeljen, hogy épp legmélyebb gondolataimról beszélek - mondom tetetett sírós hangon.

-Ajj, Celi! Megsértetted szegény lelkét, had beszéljen a gondolatairól, nem folythatod belé az igazságot. - kel védelmemre Lena.

-Remek, talált valakit akivel együtt drámázhat. - mondta Celi - Így talán minket békén hagy.

- Amúgy ha ennyire szeretitek a drámát csatlakozhatnátok a színjátszó szakkörhöz. - adta a zseniális ötletet Melinda.

-Igen, egész jól alakítottátok ezt a rögtönzött valamit, szerintem jól menne nektek a színészkedés. - mondja Zeke.

-Ó ez tök jó ötlet, mindig is érdekelt a színészkedés. - lelkesedek.

-Mióta érdekel, eddig sose mondtad? - érdeklődik Celi.

-Hát most már érdekel. Lena te is akarsz jönni a színjátszó szakköre? - fordulok a lány felé.

-Igen miért is ne. - egyezik bele - amúgy titeket érdekel bármilyen szakkör? - néz a többiekre.

-Nem tudom, talán ha van valami sporttal kapcsolatos. - mondta Zeke.

-Én a zene szakkörhöz csatlakoznék, jól zongorázok és úgy ahogy énekelni is tudok. - mondja Noel.

-Úúú, tudsz zongorázni? - érdeklődik Melinda.

-Igen. Te amúgy jelentkezel valamelyik szakkörre?

-Nem hinném, de majd megnézem a nyíltórákat és eldöntöm. - válaszol.

-Én lehet a rajzszakkörre megyek, de még nem vagyok biztos benne. - mondja Celi. Közben ki is értünk az épületből - Amúgy ti meddig maradhattok, nem kell még hazamenjetek? - Néz a többiek felé.

-Ó de nekem mennem kéne, még lekésem a buszt. Sziasztok! - Melinda el is rohant a busz után.

-Én találkozok egy haverommal, tehát mentem én is, csá! - köszön el Zeke is.

-Nekünk is mennünk kell, Noelnek zongora órája lesz, én meg felolvasok egy idősek otthonában. -mondja Celi.

-Viszlát! - köszön el az ikrek egyszerre.

-Úgy tűnik csak mi maradtunk. Neked nem kell menni? - kérdi tőlem Lena.

-Még ráérek egy kis ideig, ha akarsz maradni. - válaszolok.

-Nekem meg kell várni anyukámat, ma eljön értem és elmegyünk megvenni a sulihoz kellő füzeteket, de nem kell megvárd velem, ha nem akarod.

-Á, úgy sincs jobb dolgom.

Lenával úgy egy negyed órát beszélgettünk mire megjött az anyukája, elköszöntem tőle és elindultam haza.

-Jó sokáig elvoltál. Eltévedtél a hazaúton? - köszönt anya.

-Nem, csak Lenával beszélgettem amíg várta, hogy az anyukája érte jöjjön. Apa nincs itthon? - kérdezem ahogy leteszem a táskámat.

-Elment dolgozni, holnap jön haza. Zsolti meghívott minket egy buliba amit gimikezdő bulinak szán nektek, pénteken lesz. Emlékszel még Zsoltira? Rég találkoztál vele, ő is osztálytársunk volt a Szent Johannában, mindig nála tartottunk bulikat.

-Igen emlékszem rá.

-Azt mondta meghívhatod pár osztálytársadat is, Virágék biztos ott lesznek.

-Oké. Szerintem Zekét, Melindát és Lenát hívjuk, mást nem hinném van akinek még a nevét se tudom.

-Idővel biztos velük is jóba leszel. Amúgy ez a Lena eddig tényleg kedves? - kérdi kételkedve.

-Igen, eddig nagyon kedvelem, nagyon kedves és vicces is. Amúgy azon gondolkodtam, hogy belépek a színjátszó szakkörbe. - mondom miközben elkezdek egy narancsot pucolni, mert éhes vagyok.

-Tényleg? Nem is tudtam, hogy érdekel a színjátszás. - mondja anya csodálkozva.

-Lenával baromkodtuk és egy vicces jelentet adtunk elő, Melinda meg megkérdezte, hogy nem e érdekel minket a színjátszó kör és szerintem jó ötlet. Érdekel a színjátszás egy kicsit. Majd meglássuk, hogy egyáltalán bevesznek e, ott tudtommal van felvételi.

-Adj elő egy jelenetet, érdekel mennyire megy.

-Oké, khm. Óh fájdalom! Senki se érti mi fájdalom, mit érez egy narancs mikor lehántják bőrét, hogy megegyék zaftos belsőjét, ó a kín mit átél csak azért, hogy egy percnyi édes ízt érezzünk a szánkban. Talán pont e fájdalom miatt fröcsköl savas nedvet a szemünkbe mikor pucolni próbáljuk, visszavág azért a barbárságért amit vele teszünk! - mondom miközben drámaian hadonászok a kezemben lévő naranccsal - De eme védelem nem elég! Kimossuk a savat szemünkből és tovább kínozzuk hiába védekezik. Majd kegyetlenül felfaljuk. - beleharapok a narancsba - Ó keserűség és bűn! De a narancs mégis oly finom! Ó látom elkezdtél videózni. Ennyire jó az előadásom? - kérdem miközben tovább eszem szerencsétlen narancsot.

-Ez nagyon jó volt. Hogy vagy képes még mindig a narancsot enni? - néz rém szörnyülködve

-Ha már lehántottam a bőrét ne legyen a semmiért. - mondom miközben megeszem az utolsó falatot is.

Ezután még bepakoltam holnapra és neteztem kicsit, de nagyon semmi érdekes nem történt. Este felhívtuk apát, már földet ért a repülővel.

Szerintem ez az eddigi leghosszabb rész. Elég sokáig is írtam. Inkább házit kellett volna írjak, de ki nem szarja le. Remélem tetszett nektek ez a rész. Most megyek aludni, mert rohadt késő van.

Itt van az ülésrend képe, ha valaki össze lenne zavarodva, hogy ki hol van: