-Szépjóreggelt mindannyiótoknak! - mondja Noel ahogy kinyissa a szobaajtónkat, egy lila pulcsit visel fekete farmerral.

-Anyádat ébreszd fel ilyen korán - mondom borzasztó fáradtan, mert rohadt álmos vagyok.

-Hajnali négy óra van könyörgöm - jajgat Celi

-Rablók? - ijed meg és ugrik fel Melinda - Ja csak te vagy az Noel. - mondja majd kicsit lenyugszik.

-Kamilla, Celi, keljetek és öltözzetek fel álomszuszékok megyünk az erdőbe. - mondja Noel teljes természetességgel, mégis mit akarhat az erdőben?

-De még sötét van mi a rákért mennétek? A veséjük kell vagy mi? - érdeklődik Lena a belsőszerveinkért aggódva.

-Heh - nevetek fel - , ha a vesénket akarná már elvitte volna, de attól még érdekel miért kell kimenjek, szar ez az ágy, nehéz volt kényelmesen elhelyezkedni.

-Ma pont telihold van tökéletes időpont a mágiára! Csinálunk egy szerencsehozó varázslatot, hogy jólteljen a tanév! - mondja Noel lelkesedve random fűszerekkel és egy gyertyával a kezében.

-Már nem azért, de szerintem te vagy az egyetlen akit ez érdekel, én szívesebben aludnék - mondom és ásítok egyet.

- Ja, - mondja Celi fáradtan - tiszteljük a vallásodat, de, senki más nem foglalkozik witchcraftal vagy wiccával közülünk és álmosak vagyunk.

-Mi? telihold van? Baszki teljesen megfeledkeztem róla, fel kellene töltsem a kristályaimat amik segítenek tanulásnál, de otthon hagytam őket, remélem Szilárdnak eszébe jut és kiteszi őket a kedvemért - szól Lena, úgy tűnik őt is érdekli a mágia, mondjuk sejthettem volna, mert a kezére több olyan mágikus szimbólum akármi is volt rajzolva amilyeneket Noel szokott magára rajzolni.

-Te is boszorkány vagy? - kérdi Noel izgatottan.

-Igen - válaszol.

-Jej, végre valaki akit érdekel a mágia - lelkesedett.

-Milyen mágia? - kérdezi Eszter - Átkot szórtok a sulira vagy mit akartok?

-Nem dehogy is a witchcraft nem erről szól - mondja Noel és Lena felháborodva.

-Ez nem seprűn lovaglás meg ilyenek, a mágia ott van mindenben, a dolgok energiái, meg ilyenek. - mondja Noel.

-Kicsit nehéz elmagyarázni, de a witchcraft tényleg működik, van egy szodalit kristálynyakláncom ami mindig segít a tanulásban és mágikus szimbólumokat is gyakran használok. -mondja Lena.

-Remek, most már két mágust kell elviseljünk - mondja Celi nyugodtan, neki amúgy nem nagyon van baja azzal, hogy ki milyen mágiát gyakorol, csak fáradtan nem tudja elviselni az embereket.

-Boszorkány, nem mágus a kettő két külön dolog. - mondják közösen a boszorkányok.

-Amúgy milyen mágiát akarsz csinálni? -érdeklődik Lena

-Gondolom az iskolakezdő szerencse bűbájt, minden tanév kezdés előtt teliholdkor szokott egy ilyen varázslatot csinálni és minket is rávesz, hogy segítsünk neki - mondom még mindig fáradtan miközben felveszek egy pulcsit.

-De működik nem? - kérdezi Noel - valahányszor megcsináltuk szerencsés évünk lett, egyszer hagytuk ki, mert vihar volt teliholdkor és abban a tanévben mind szarul teljesítettünk.

-Ez igaz. - mondom Celivel együtt.

-Engem érdekel ez a varázslat dolog, mehetek én is? - kérdezi Melinda.

-Én is részt akarok venni rajta, - mondja Lena is - már elég régóta gyakorlom a a varázslást, ha nem tudom feltölteni a szodalit nyakláncot úgyis szükségem lesz erre a szerencsevarázslatra.

-Persze, hogy jöhettek! Eszter jössz te is? - mondja Noel

-Aha, mért ne, más jön vagy csak mi? - egyezik bele ő is.

-Zeke azt mondta, hogy őt is érdekli, ő már kint vár minket.

-Ok akkor felöltözünk és megyünk ki.

-Nem számítottam rá, hogy ennyien részt vesznek rajta, van valakinél pár darab papír és kis üvegcsék?

-Nálam vannak, mindig hordok magamnál kis üvegcséket. - mondja Lena.

Ezután felöltöztünk és kimentünk az épületből.

-Szervusztok lányok, jöttetek varázsolni? - köszön nekünk Zeke

- Igen

-Amúgy ez milyen fajta varázslat, még nem hallottam sulikezdő szerencsebűbájról. - érdeklődik Lena

-Ezt én találtam ki, de már rakásszor használtam, tehát működik. Először is kövekből vagy botokból ki kell rakjunk egy akkora kört amibe mind beleférünk, középre kell tenni egy sárga gyertyát azt meggyújtani, egy papírlapra fel kell írni egy tanulást és egy szerencsét jelképező jelet, én szigilt* használok, de kis rajzot is rakhattok rá vagy leírhassátok a szavakat, a papírt utána bele kell rakni egy üvegcsébe, majd babért, bazsalikomot és fahéjat szórunk bele, aztán lezárjuk gyertyaviasszal és elfújjuk a gyertyát.

(*szigil= egy fajta mágikus szimbólum)

-Minek bele ennyi fűszer? - kérdi Melinda.

-A fűszereknek nagy jelentőségük van a witchcraftban, - válaszol Lena Noel helyett - ha jól emlékszem a babér sikert, a bazsalikom szerencsét, a fahéj védelmet és boldogságot jelent.

-Igen, pontosan, mondjuk több jelentésük is van, de most ezek miatt használjuk őket, az üvegcsét ékszerként vagy kulcstartókén érdemes használni, de simán csak az íróasztalodra, vagy sulitáskába téve is hatásos.

-Oké, vágjunk bele a mágiába. - csapja össze a kezeit Zeke.

Elkészítettük a kört, majd megcsináltuk a varázslatot, nem hiszem, hogy tényleg működne, de ez már hagyománnyá vált nálunk tehát megcsinálom.

-Ez egész mókás volt, remélem tényleg működik és jó jegyeket fogok szerezni. - mondja Melinda

-Biztos, hogy működni fog, eddig mindig bevált. - bizakodik Noel.

-Én még mindig nem annyira hiszek a mágiában, de attól még jó tevékenység, na ha megbocsáltotok, - fordult meg Celi - húztam vissza aludni. - ezzel elindul a szobánk fele.

Aludtunk még egy pár órát majd mentünk reggelizni.

-Sziasztok! - köszön nekünk Zeke és Noel ahogy odajönnek az asztalunkhoz.

-Nagyon fura álmom volt, - ül le mellém Lena - ott voltunk a körben és a szerencsehozó varázslatot csináltuk, de a gyertya kigyújtotta az erdőt ezért leöntöttük almalével amitől szivárvánnyá változott a tűz majd egy szarvas a szodalit nyakláncommal a nyakában megette a szivárványt. - mondja teljes természetességgel.

-Lehet a jövőt láttad, a következő tanévben légy óvatos a szarvasokkal. - figyelmeztetem mire felnevet.

-Lehet, - csinál úgy mintha elgondolkodna - az álomban a szarvas ellopta a nyakláncomat, lehet a valóságban is meg fog történni. - erre mindenki nevetni kezd.

-Gyerekek ma túrázni megyünk! - kiáltja el magát hirtelen az osztályfőnökünk, ahogy észrevettem mindig elég hangosan beszél, de nem a bunkó tanár módon, hanem inkább mintha egy műsorvezető lenne.

-Ehh - fejezik ki páran a nemtetszésüket, úgy tűnik nem nagyon szeretnek túrázni.

-Ugyan már! Lelkesedjetek, túrázni jó! Még én is menni akarok, pedig az állandó hátfájásommal elég nehéz annyit gyalogolni, de elmegyek, mert szeretek túrázni.

-Tanár úr még elég fiatal, mégis mitől van hátfájása? - kérdezi Jenő, mintha csak az öregeknek lehetnének hátproblémái.

-Ömm.. khm, csak úgy van semmi érdekes, most a túra számít! - titokzatoskodik az ofő - Na tehát pakoljatok! Itt a menzán mindenki kap majd egy üveg vizet és egy kis nasit mikor kimegy, hogy magatokkal vihessétek az útra.

Elmentünk összepakolni, én viszem magammal a mini elsősegély szettemet, mert sosem lehet tudni nem e kell valakinek. Kiérve az épület udvarára párokba kellett rendeződjünk és úgy menni az erdei sétára. Noel és Celi együtt sétáltak előttem, előttük Melinda és Eszter, meg Zeke és egy random srác akinek nem sikerült megjegyezzem a nevét, de asszem Áron volt, vagy lehet Ákos, ja Ákos, ez lesz az. Én Lenával sétálok a sor végén, egy fekete tornanadrágot és egy kapucnispulcsit visel, egy pentagrammos nyaklánccal, eléggé melegnek tűnik ez a ruha és van vagy harminc fok nem értem, hogy nem sül meg.

-Nincs meleged? - kérdezem meg.

-Nem miért lenne? - kérdez vissza.

-Elég melegnek tűnik az a ruha és nyár van, alig bírom ki hosszú nadrággal, csak azért vettem fel, hogy jobban védjen a kullancsok ellen.

-Szerintem nincs annyira meleg, meg most az erdőben megyünk ami elég árnyékos itt az elején még melegebb van, de bentebb lehet fázni fogsz.

-Óh, erre nem gondoltam, nem hoztam plusz felsőt. Na mindegy reméljük nem lesz annyira hideg.

-Én hoztam egy másik pulcsit arra az esetre, ha ezt összekoszolnám, majd odaadhatom. - ajánlja fel kedvesen mosolyogva én meg bámulok rá egy ideig szótlanul - Jól vagy? Nem válaszoltál. - mondja aggodalmasan.

-Mi? A, aha, szívesen elfogadom a pulcsit, ha annyira hideg lesz, de szerintem nem fog kelleni. - oké Kamilla, nem kéne random elmerülj a szép lányok mosolyában, mert egynap bámulásodban kiesel a szekrényből. - És te melyik általános iskolába jártál? - Váltok hirtelen témát - Én a Leiner Laura általánosban voltam, nincs túl messze a Szent Johannától.

-Én a Szent Istvánba jártam, vallásos suli, elég szar volt, nagyon idegesítők voltak a tanárok és a diákok egyaránt. Nem is vallásosok a szüleim, meg se vagyok keresztelve, csak azért jártam oda, mert közel van a házunkhoz, de komolyan nagyon idegesítő volt minden héten részt venni a kötelező szentmisén boszorkányként.

-Biztos szar lehetett, én ateista vagyok, de általánosban volt vallásóránk, egy borzasztó személyiségű, mogorva, homofób, szexista és rasszista tanárunk volt. Annyira örülök, hogy a Szent Johannában nincs hittanóra.

-A vénséges Pistáról beszéltek? - fordul hátra hozzánk Celi.

-Kiről? - kérdi Lena.

-Vénséges Pista volt a gúnyneve a hittantanárunknak. - válaszolok.

-Az a tanár borzalmas volt, legszívesebben fejbe vágtam volna a keményfedeles bibliával amit mindig magánálhordott. - szidja a tanárt Celi - egyszer meg akart buktatni, mert felszólaltam az idióta hülyeségei ellen.

-Egyetértek, kész terror volt minden órája, rám különösképp rám szállt, mert gyakran hordtam nőies dolgokat és gyakoroltam a witchcraftot, amivel talán megátkoztam párszor, de nem használt.

-Nálam nem csak a hittantanár volt ilyen, nyolcadikban második félévtől magántanuló voltam, mert nem bírtam már elviselni azokat az idiótákat, de nem tudtam év közben sulit váltani.

-Az szívás, nem lettem volna a helyedben. - mondom.

-Mondjuk tök klassz volt magántanulónak lenni, szívesen maradtam volna az gimibe is, de a szüleim szerették volna ha egy jó gimnáziumba járnék, pedig sokkal jobban tudtam tanulni otthon mint bármikor máskor a suliba.

Még beszélgettünk egy jó ideig, végül tényleg hidegebb lett, tehát Lena odaadta a plusz pulcsiját amin van egy szivárvány, mit ne mondjak illik hozzám. Egyszer csak az ofő elordította magát.

-Megérkeztünk az úti célunkhoz! Íme a legmenőbb tisztás az egész erdőben! - mondta. Tényleg elég menő tisztás ez, van mellette egy apró patak kicsi vízeséssel, mohás kövek amik tisztára olyan hatást keltenek mint valami misztikus film díszlete, és volt egy füves tisztás apró virágokkal, meg egy két pad is volt, gondolom az nem csak úgy ide nőtt, hanem emberek hozták létre, bár elég réginek tűntek, tehát lehet még az ősemberek, de ezen kívül nagyon szép volt, szemét se volt annyi mint más ilyen pihenőknél.

Páran elkezdtek fotózkodni, mi pedig a máris kialakult kis csapatunkkal leültünk az egyik padhoz, mondjuk a Szent Johannás osztályokhoz képest nem voltunk olyan kis csapat, hanem a B osztály fele és még egy A osztályos, de ez nem lényeg. A többieknek úgy néhánynak tudom a nevét, de még nem nagyon beszéltem velük, majd talán összebarátkozom velük, de az se baj, ha nem, úgyis unalmasnak tűnnek.

Egy ideig időztünk a tisztáson, aztán visszamentünk a táborhelyre, mert itt volt az ideje hazamenni. Elég gyorsan eltelt, kimondottan jóléreztem magam. Hazaúton nem beszélgettünk sokat, mert mind fáradtak voltunk. Otthon evés után el is mentünk aludni.

Szervusztok rég volt rész bocs, meg volt rá az okom, nem kezdek mentegetőzni, kecskés szép estét.

Amúgy a witchcraftról, mert ugye az is volt a részben. Én foglalkozok boszorkánysággal és a sulis szerencsés szart az alapján találtam ki amit tudok a mágiáról, de nem ajánlom kipróbálását, mert még sose próbáltam ki és nem akarok felelős lenni azért, ha emiatt baja lesz valakinek. A sárga gyertya az a tanulást is szimbolizálja, a fűszereknek tényleg az a jelentésem amit leírtam, de attól még ne próbáljátok ki csak akkor, ha értetek valamennyit a varázslathoz.