Augusztus 17. Hétfő
A bogár ami tegnap megtámadott igaziból egy légy volt. Nem tudtam elkapni, tehát elneveztem Csillának és ezentúl legjobb barátok vagyunk.
Még nem értek ide a többiek, ebéd körül fognak jönni. A dolgaimat már bepakoltam, mindenre fel vagyok készülve, talán túlságosan is. Egy egész zombiapokalipszis túlélő felszerelés lesz nálam, komolyan mondom. Raktam be sebtapaszt, gyógyszert fejfájásra, allergiára, meg hasmenés ellen, kétféle fertőtlenítőszert, kézkrémet, papírzsepit, három jegyzetfüzetet, kaját, ruhákat, esernyőt, esőkabátot, naptejet, kalapot, kullancs elleni krémet, szúnyog elleni krémet, szúnyog csípésre való krémet, kötszert, tükröt, törülközőt, tusfürdőt, sampont, fésűt, hajszárítót, szőlőzsírt, egy kicsi homokórát(fogalmam sincs miért), kétféle társast, uno kártyát, ollót, körömvágó ollót, körömreszelőt, kiskést, mert sose tudhatod mikor jön jól, fogkefét, fogkrémet, ceruzákat, ragasztószalagot, meg valami barack illatú gyertyát amit anya adott mondván jó idegesség ellen, vagy mi. Fogalmam sincs hogy fért ez mind bele egy kirándulós hátizsákba és egy kis válltáskába. A telefont, pénzt, telótöltőt, meg ilyeneket majd holnap reggel teszem el. Fogalmam sincs miért írtam le a teljes utazó listámat. Mondjuk így ha valamikor máskor megyek kirándulni legalább nem kell gondolkodjak mit kell vinnem, csak előveszem a naplóm és benne van a lista.
Anyáék mondták nemrég, hogy megtudták, hogy valami Edinának a lánya az osztálytársam lesz. Állítólag ez az Edina az évfolyam társuk volt és nagyon sokat volt szemét anyával és folyton apára hajtott. Mondjuk nem nagyon voltam kíváncsi rá, hogy állítólag a suliban lévő fiúk felével járt amikor a Szent Johannába voltak. Azt mondták, hogy sajnálnak amiért egy osztályba kell járjak a lányával és próbáljam meg elviselni valahogy. Nem értem, hogy miért gondolják azt, hogy a lánya is egy seggfej, mint ő volt, én se vagyok a szüleim kiköpött mása. Meg is mondtam nekik, hogy nem túl szép dolog valakit a szülei alapján megítélni, ezen elgondolkodtak és kicsit bűntudatuk is lett, főleg apának, mert ő nem nagyon van jóban a szüleivel és egyáltalán nem hasonlít rájuk, mégis azt feltételezte, hogy Edina lánya olyan plázacica mint az anyja. Apa szüleivel nem nagyon vagyunk jóban, sose nézték jószemmel, hogy apa és anya összejöttek és, hogy apa légiutas kísérőnek ment, mondjuk miután szerzett repülőpilóta engedélyt és pilóta lett kicsit jobban tolerálják a munkáját. Én minden nyáron vagy egy hetet töltök náluk, általában szidják a családunkat, elég idegesítők, de nagyon jóban vagyok a szomszédjukban lakó gyerekekkel, nagyjából csak miattuk járok még mindig hozzájuk, amúgy Amerikában laknak valami közepes méretű városban, mondjuk a magyarban lévő városokhoz képest nagy, de ott közepesnek számít.
Olyan este franc tudja hány körül, lusta vagyok megnézni az órát
Már mindenki elment aludni, gondoltam írok egy kicsit, mert nem tudok aludni.
Liza jött meg elsőnek, köszönt apunak és anyunak aztán bementünk a szobámba és beszélgettünk. Idén nyár elején költöztünk ide, azért, hogy közelebb legyen az iskola, nem értem, hogy miért vettünk egy olyan házat amiben van egy plusz szoba, mikor pont emellett volt egy eladó ház olcsón, megfelelő számú szobával, állítólag ennek jobb az állapota, szerintem nem nagyon sok különbség volt a két lakás között. A falam fehér és mindenféle mintát festettem rá, az ágyam fölötti fal pedig tele van fényképekkel a családomról és a barátimról.
Celi és Rado egy órával Liza után érkeztek meg. Miután mindenki itt volt megebédeltünk. Rakottkrumpli volt, az egyik kedvencem. Evés után visszatértünk a szobámba és Liza mindhármunknak átnyújtott egy-egy karkötőt. Lizának ékszerek készítése a hobbija, van vagy tíz karkötőm, meg öt nyakláncom amit tőle kaptam és mind nagyon szépek. Gimi kezdő ajándéknak szánta őket, magának is csinált egyet, még akkor is, ha ő csak jövőre kezdi a kilencediket. Az iskola színeiben voltak és a Szjg felirat díszelgett rajtuk. Azután pedig majdnem coming outoltam, nem szándékosan. Észrevették az új nyakláncom amit a nagyszülőimtől kaptam és meg akarták nézni, én meg elfelejtettem, hogy van benne egy pici leszbikus zászló és odaadtam nekik. Valahogy így zajlott le a beszélgetés:
"Wow, de szép nyaklánc, egyszer meg kell próbáljak készíteni egy ilyet"-mondta Liza
"Igen, valóban gyönyörű"-mondta Celi "A benne lévő képek is nagyon szépek"
"Igen"- helyeselt Liza, majd észrevette, hogy ez egy kétoldalas nyaklánc és átfordított a másik helyre "Látom még van benne egy üres hely, oda rakhatnánk egy közös képet. De mi ez a narancssárga, fehér, rózsaszín cucc benne?"
"Ez nem egy?" Kezdte el Rado, nem tudom mit, mert félbeszakítottam
"Az csak valami random lap, akartam tenni valamit az üres helyekre és egy filccel összefirkált lapból kivágtam egy oválist, tetszettek a színei, a másik oldalon is volt egy kis lap, de úgy tűnik az kiesett."- mentettem meg a helyzetet.
"Pedig ez ont úgy néz ki mint egy... á mindegy, hülyeség" -mondta Rado, remélem nem ismerte fel a zászlót, mondjuk nem nagyon van honnan tudnia, hogy milyen zászló az.
Egyszer muszáj lesz elmondjam nekik, de az nem most lesz.
A csodás majdnem coming outom után elkezdtünk nézni valami romantikus filmet, de az egész valami szexista, abortuszellenes, kereszténypropaganda volt, tehát a felénél abbahagytuk, majd végül horrort néztünk. Nekünk elég különböző személyiségünk van, de a horrorfilmeket mindannyian szeretjük. Igen a horror meg az ékszerek amik mind a négyünket érdekelnek, még Rado is vagy tíz karkötőt hord egyszerre, mondjuk nem mindig, elég változó tud lenni olykor az öltözködése, egyszer tök fiúsan öltözködik, egyszer meg rózsaszín pulcsiban tíz karkötővel feszít, néha meg random megváltozik a kedve és átöltözik, vagy csak leveszi/felveszi az ékszereit. Sokan furának tartsák emiatt, de szerintem teljesen normális, hogy különböző stílusokat is szeret. Nekem is változó az ízlésem, mondjuk nem annyira nagy skálán mint Rado-nak. Néha tiszta feketében vagyok néha meg szivárványos pulcsiban. Jó azért azt be kell ismernem, hogy a szivárványos pulcsit azért hordom, mert árassza magából a gay energy-t és még szekrénylakóként is kell valami amivel sugárzom a magam körül lévőknek az igazi énemet. De leggyakrabban fekete, szürke, fehér és kék van rajtam, néha lila.
Nagyon késő este van már és aludnom kéne, de túlzottan izgulok, szerintem felkeltem a többieket, hogy tudjak velük beszélgetni.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro