Megint elnézést a kihagyásért... elnézést az esetleges helyesírási hibákért... és szóismétlésekért... stb. Sok alkalommal ültem le írni, ezért lehetnek eltérések egyes részek közt.
És megint köszönöm a rengeteg voteot... királyak vagytok.

Sakura

Hazafelé úton sokat gondolkoztunk, kinek hogyan mondjuk el. A szüleim, Tsunade-sama, Naruto, ha majd hazajön... és ez így nem tűnik soknak, viszont ez a kevés ember is rengeteg fejtörést okozott. Sőt, még egy napot letáboroztunk Konoha közelében, hogy még több időnk legyen.

Kakashi

Végül pedig sikerült mindent megtervezni, A és B tervvel, variációkkal, de semmit sem pontosan, mert soha nem az történik, mint amit eltervez az ember. Ezt a küldetéseken megtanultam már.

Tsunade

Szokásosan az irodámban ültem, és úgy tettem, mintha dolgoznék, miközben egy mini szerencsejáték gépezettel játszottam a pad alatt. (Írói megj.: igen, iskola. Mi más? Ja mi?)
És szokásosan, Shizune úgy rontott be, mintha valami katasztrófa történt volna, például nyertem. De sajnos nem, csak Sakura és Kakashi voltak azok.
Kipihenten, de idegesen jöttek be az irodámba. Sokszor egymásra néztek, majd Kakashi egy bíztató pillantást küldött Sakura felé. Valahogy furcsa volt az egész, mintha megváltozott volna közöttük a hangulat.
El is tettem a kis szerkezetet, és rájuk néztem.
-Tsunade-sama, az edzés sikeres volt, bár még korántsem fejeződött be.- kezdte Kakashi.
-Viszont hogy haladjunk vele, Tsunade-sama segítségét szeretnénk kérni.- folytatta Sakura.- Először is, el szeretnénk mondani, hogy mi zajlott a háttérben.
-És ez egy komoly dolog, és szeretnénk, ha majd a Hokage-sama is segítene leküzdeni az akadályokat.- szólt közbe Kakashi.
-Rendben. Én mellettetek állok.- mondtam mit sem sejtve. Rossz ötlet volt.
-Szóval- kezdte megint Kakashi
-Mi- mondta tovább Sakura
-Mi összejöttünk.-mondták ki refrénben.
Én meg csak néztem, és azon gondolkodtam, hogy akkor néhány hete ezért nyertem egy kevés pénzt... pedig azt hittem, végre megtört az átok. A franc! Pedig vagy 200 lottószelvényt vettem!
-MIIIII?!??!- ordított sikítva Shizune.- DE KÖZTETEK VAN VAGY 15 ÉV! HOGY LEHET?! MI TÖRTÉNT?!TSUNADE-SAMAAAAAA!- hörögte (kicsit sem habzó szájjal).
-Nyugodj meg, Shizune!- szóltam oda.- Pedig már azt hittem, következmény nélkül nyertem... úgy egy kiflire elég pénzt. De sebaj. Ha fizettek, megbocsájtok. Meg vegyetek nekem jegyet a Szabad Szerencsejáték Központba. Lehetőleg Platinát.- majd értetlen fejüket láva felnevettem.- Dehogy is! Ott már félnek tőlem, és bármikor bemehetek ingyen is!
-Tsunade-sama!....- hörögte még mindig Shizune, majd belemászott az aurámba.- Felfogta ön egyáltalán, hogy mi is történt?!
-Persze. Hidegen hagy. Az ő dolguk. Az enyém meg a Hokagéskodás meg a szerencsejátékok. Ők sem szólnak bele az én életembe, én sem az övékbe.
-De Tsunade-sama- sziszegte Shizune.- Ez a kapcsolat kiveri a biztosítékot. Ez abszurdum. Ennek nem kéne megengedve lennie. Szét kell őket választani.- majd rájuk nézett.- Ezt nem szabad hagyni.
Közbeszóltam.
-Elnézést, Shizune az utóbbi időben kicsit fáradt és ideges.- majd rávágtam a hátára óvatosan, csak hogy éppenhogy beájuljon egy öt percre.- Én nem ellenzem. Menjetek nyugodtan. Csak dolgozzatok jól, mert nincs kedvem több papírmunkát végezni.
Majd hagytam, hogy elmenjenek.

Kakashi

Öhm.... szegény Shizune. Azért durva volt, ahogy a baa-chan (miért hívom így?... Naruto hülye szokásai!) leütötte. De legalább sikerült.

Sakura

Tsunade-samát nem lepte meg a dolog, és nem is volt mérges miatta. Ennek nagyon örülök. De mégis ott van az a rossz érzésem Shizune miatt...

Kakashi

Naaa... na naaa naaaaaaaa. Na na na nanaaaa. Na na. Na na. Ja, öhm... nem Star Wars. Illetve nem tudom jól a dallamot, de nem baj.
Szóval. Most megyünk majd Sakura szüleihez. Ők az IGAZÁN kritikus pont. Az én oldalamon max Kurenai és Asuma, de Gait ismerve ő le akar majd körözni. És ez így beteg.

Sakura

Amikor hazaértünk, anya és apa éppen a kanapén ültek, és nézték a híreket. Jó, oké, apa telefonozott, de nézzük el neki, hogy függő.
Beléptem az ajtón (Kakashi csak akkor fog bejönni, ha szólok neki), és köszöntem.
-Hali, anya, apa.
-Szia kicsim, megjöttél?
-Igen. És... be szeretnék mutatni valakit.
-Jólvan. De ugye legalább végre összejöttél egy rendes sráccal? Én a te korodban már a tizediken voltam túl....
-Meg az én koromban már egy évvel idősebb voltál, mi?
-Kislányom, ha fiút hozol, át fog esni a vizsgálataimon, előre szólok.- mondta szemöldökét ráncolva apa.- És azok tényleg kemény kérdések lesznek.-
Elmosolyodtam. Kakashi mindegyiken tovább fog jutni, az biztos. Ennek ellenére volt bennem egy kis aggodalom, valami megérzés, ami nem hagyott nyugodni. Mint a vihar előtti csend. Amikor mindketten néztek engem, és az ajtót.
És ekkor belépett Kakashi, és elmosolyodott. Lehető legédesebb mosolyát vette fel. Egyetlen különbség volt csupán az igazi, és e között a srác között. Egy alakváltás jutsu. Csak az életkor miatt.
Először meglepődtem, de végülis örültem, hogy nem normális kinézettel jelent meg. Anyáék nem nézték volna jó szemmel.

Kakashi

Amikor megérkeztünk, és Sakura bement, eszembe jutott a tökéletes megoldás. A régi önmagammá változok át, hogy a Cseresznyevirág szülei ne lepődjenek meg. A régi kinézetem pedig nem annyira ismerik.
Minden jól ment, kedvesek voltak  és elfogadtak engem. (Ugyan apus kérdezgetett furákat, pl láncdohányos vagyok-e, mint Asuma, vagy nem fogom-e elhanyagolni Sakurát, de szerintem még vele is sikerült megszerettetnem magam.)

Sakura

Mission comleted! Most jönnek Kakashi ismerősei, például a jouninok. Gai, Asuma, Kurenai... előre félek. Azért a sensei-ek lehet, nem feltétlenül fognak a dolognak örülni. Mert oké, a szüleimtől el tudok költözni, de ők munkatársak. Bár igazság szerint inkább Kakashit féltem.
De szóval. Amikor már éppen elindultunk keresgélni, megjelent Gai.
-Szia, Kakashi!- majd leugrott (a háztetőröl, valamiért mániájuk az ott való ugrálás) Lee is.
-Sakura kisasszony, öröm látni téged.
-Sziasztok.- köszöntünk kánonban Kakashival. Majd ő folytatta.
-Mi járatban errefelé?
-Éppen edzettem Lee-t.-majd Gai-sensei-nek bekönnyezett a szeme.- Benne a fiatalság tüze ég! És szorgalmas, az én kis tanítványom!
-Köszönöm, Gai-sensei!
-Nem, én köszönöm, Lee!
-Gai-sensei!
-Lee!
Majd Kakashival egymásra néztünk. Mindkettőnk arcán undor tükröződött.
-Gai, szeretnék elmondani neked valamit.
-Figyelek, Kakashi.-nézett komolyan Gai-sensei. Mintha az előbb nem sírt volna.
-Szóval ez egy komoly dolog. Szeretném  ha úgy viselkednél ezzel kapcsolatban, mint egy felnőtt.- kezdte Kakashi.
-Én teljesen érett vagyok. És Kakashi, te vagy a riválisom, szóval kénytelen vagyok mindent komolyan venni veled kapcsolatban!- állt be abba a hülye, fogcsillogtatós pózba.
-Lee, ez rád is vonatkozik!- szóltam közbe. A fiú bólintott.- Szóval, én és Kakashi...
-Összejöttünk.- fejezte be a mondatot a szerelmem.
Lee szemei kitágultak, Gai-sensei pedig Kakashira nézett.
-Ezzel szerezték egy pontot. De meglásd, én kettőt szerzek!- majd Lee-hez fordult.- Leszel a feleségem?- térdelt le.
Lee elsírta magát.
-Igen, Gai-sensei! Igazad volt! Segítek neked győzni! Leszek a feleséged!
Mi meg csak álltunk... az arcunkon a teljes káosz, az értetlenség, és nem bírtuk feldogni, ezek hogyan lehetnek ekkora idióták.
-De Kakashi- kezdte megint Gai-sensei.- Örökké a riválisom maradsz. Mert ez egy elszakíthatatlan kötelék!
-Öhm... oké... szerintem én megyek...- fogta meg a kezem az elmített egyén. Majd elhúzott onnan.
Egyetértettem vele.

Kakashi

Gai egyszerűen csak nagyon gáz. Idióta. Érzéketlen. Hagyjuk.
Most szeretném elmondani a dolgot Asumának és Kurenainak. Ők talán megértik majd.

Kurenai

Éppen a virágaimat locsoltam, amikor kopogtak. Leraktam a kannát, és kinyitottam az ajtót. Előttem Asuma állt, egy gyönyörű rózsával a kezében.
-Szia...- köszörülte meg a torkát. Az arca teljesen vörös volt, de az enyém is.- E... ezt neked hoztam.- nyújtotta át a virágot.
-Köszönöm.- mosolyogtam rá.- Kerülj beljebb.- léptem hátrébb, majd bejött és mindketten helyet foglaltunk a kanapén.
-Én azért jöttem, hogy nincs-e kedved eljönni... velem valahova?
-De, van.- mondtam kis hezitálás után, amit az öröm váltott ki. Elmosolyodott. Nagyon aranyos mosolya van.

Asuma

Elindultunk, immáron a hatodik randinkra. Sétálgattunk az utcán, és úgy terveztük, beülünk a BBQ-hoz. Csakhogy időközben belefutottjnk Kakashiékba.
-Asuma, Kurenai, pont benneteket kerestünk.- kezdte Kakashi. Kicsit dühös voltam rá... szóval csak szívtam egyet a cigiből, és nyugtatásképpen elfújtam a füstöt oldalra.
-De Sensei.- nézett Sakura Kakashira.- Szerintem jobb lenne hagyni őket.- Kakashi először furcsán nézett Sakurára... mintha nem azokta volna meg, hogy senseinek hívja. Aztán biccentett, és intett egyet.
-Gyere Sakura. Akkor megyünk.
-Hm.- bólintott a lány.

Kurenai

Amikor megláttam őket (hamarabb, mint Asuma), szétrebbentek... furcsa volt így látni őket. Mintha nem is sensei-tanítvány lettek volna. Majd azok az arckifejezések Kakashinál... tisztára, mintha szerelmesek lennének. De nem vagyok benne biztos, az a maszk sok mindent takar.

Sakura

Azt hiszem, nyert ügyünk van. Mindenki, aki fontos, tudja a dolgot... kivéve persze a senseieket, de ők nem túl kritikusak. Egyedül Shizune miatt aggódom...
-Kakashi...- kezdtem gondolataimba merülve, de mivel csak egy hümmögést kaptam válaszul, rátettem a kezem a vállára.- Mi a baj?
-Ja, hogy... nem, semmi. Csak... tudod, Rin, Obito, Minato-sensei... el szeretném nekik is mondani, de... furcsa lenne így.
-Akkor menjünk el a temetőbe is.- mosolyogtam rá.- Nekem is kicsit pihennem kéne, túlságosan stresszes volt az elmúlt két óra.
-Köszönöm.- nézett rám őszintén.

Kakashi

Sensei, Rin, Obito... megyünk. Régen beszéltem veletek, remélem megbocsájtotok.
-Szeretlek Sakura.- mondtam hirtelen.
-Én is szeretlek téged.- adott egy puszit, majd megkérdezte- Hogy jutott eszedbe?
-Rinről. Utólag jöttem rá, hogy szeretett... és az ő érzéseit nem tudtam viszonozni. De a tieidet örömmel teszem.
-Boldog vagyok veled Kakashi, és szeretném, ha te is az lennél. Nekem elég az, ha mosolyogsz rám minden nap.
-Köszönöm.- mosolyogtam, majd csendben folytattam az utat.
Odaérve először Minato sírját kerestük meg. Ott volt középen, a Hokagéknál.
-Helló sensei.-köszöntem szomorúan.- Én most... szerelmes vagyok. És ezért Sakurával... ha érted mire gondolok.- sóhajtottam. Soha nem tudtam jól kifejezni magam.- És már tudom, miért volt olyan különleges az a küldetés. Naruto védelme.Nekem Sakura olyan, mint neked Kushina volt. Köszönöm sensei. Te vagy a példaképem.

Sakura

Látni Kakashit így... tiszteli a senseiét. Megértem, a Negyedik nagy dolgokat tett. De nem csak nagyszerű shinobi volt, hanem szívből szerette a családját. És Kakashi emiatt tartja olyan nagyra... remélem, ő is így szeret engem. Habár különben nem mondana ilyen dolgokat.
Minato-sama után Rinhez mentünk. Ő volt közelebb, mivel Obito teste nem került elő, így a hősi halottakhoz vésték a nevét.
Rinnél Kakashi elmosolyodott és megsimította a sírkövet.
-Hiányzol, Rin. Mindig olyan kedves voltál velem... de én elutasítottalak. De tudom, hogy megértesz most engem  és mindenben támogatnál. Köszönöm.- gördült le egy könnycsepp, amit azonnal le is törölt.- Maradhatunk még egy kicsit?- kérte.
-Persze. Amennyit csak szeretnél.- válaszoltam, és néztem tovább az arcát. Napokig ellettem volna így.
Még talán öt percet bámulhatott előrefelé. Néha elmosolyodott, vagy sóhajtott egyet, de csöndben voltunk.
Amikor felállt, éppen bambultam. Kicsit megijedtem, de aztán csak elmosolyodtam, és belékaroltam.
-Mi az?- kérdezte szinte nevetve, bár hangján hallatszott, még máshol jár.
-Semmi.- válaszoltam, és nyomtam az arcára egy puszit.- Szeretlek.
-Én is.- tért vissza.- Na gyere, megnézzük a vizsgátok helyét.
-A csengők...
-Még megvannak. Majd megint fel akarom adni a feladatot Narutónak, bár más céllal.
-Hogy?
-Le tud-e győzni engem. De te is besegíthetsz majd.
-Nem igazán szeretnék ellened harcolni.
-Rendben, akkor majd keresek mást. Viszont Obito vár...-utalt arra, hogy egy ideje egy helyben állunk.
Út közben is beszélgettünk, és kellemesen tettük meg az utat.
Ott eljátszottunk egy hasonló szituációt, mint Rinnél. Régen nem hittem volna el, milyen sok szomorú dolgot élt át a sensei, mert mindig mosolygott.

Kakashi

Hiányzik a régi csapat, de túl kell lépnem. Új életem lett, és lehet, jól jártam vele. De nem fogom, és nem is akarom elfelejteni a bánatot. Sakura tanította, hogy nem elfelejteni kell, hanem feldolgozni és megérteni mindennek az okát.
És nekik köszönhetem, hogy az vagyok ma, aki. Mindenért hálával tartozom a sorsnak, de attól még fáj a srácok hiánya.
De örülök, hogy itt van nekem Sakura.

Kész van *-*
De ömm... végül csak majdnem 2000 szó lett.
Ha pedig helyesírási, szerekezeti vagy logikai (esetleg bármilyen más) hibát találtok benne, szóljatok kérlek! És a kritikát is szívesen fogadom, az ötleteket szintúgy. (Bár ez nem azt jelenti, mindenki mindent írjon le, ami eszébe jut... ez lehetőség. És kérlek senki ne sértődjön meg, ha az ötletét nem használom fel!)

És umm... a következő rész pedig nem tudom, mikor várható. Elkezdem, de szeretnék mostantól hosszabb részeket írni, ezért nem tudom, mikor lesz kész.
Gomenne