*pár hónappal később*

*Június 13*

Suga szülinapja.

Egy szép vasárnapi napon, délelőtt volt az edzés, és délutánra terveztünk egy születésnapi partit Suga számára. 17-re kellett odaérnie Sugának, és 16:45kor már mindennel megvoltunk.

Ott volt mindenki, minden elrendezve. El is ment Daichi hogy elhozza Sugát a helyszínre, amikor is a két barom, Nishinoya és Tanaka fogócskáztak étellel a kezükben és hirtelen nekiestek a tortának, és ráborultak.

- Két barom! Nem megmondták hogy a tortára vigyázni kell?!?!?! - kiáltott rájuk Tsukishima, hát persze, hisz Yamaguchi vitte a tortát.

Az epres torta immáron a földön volt szétroncsolva és a két szerencsecsomag a torta közepén, tiszta tortásan ült.

- Hinata, elmész a sarokra a boltba egy új tortáért?? - kérdeztem Hinatától.

- Persze! - mondta, adott egy csókot és már el is indult.

- Felállni. - tessékelte fel a két barmot Tsukishima. - Hogy lehettek ekkora idióták, menjetek tisztítsátok meg magatokat. 

Ezután pedig segítettünk feltisztítani az egészet, és rendbe szedni, minden megvolt, kivéve a torta, és már csak vártuk hogy Hinata visszatérjen hiszen bármelyik pillanatban betoppanhatott Suga.

17:05 körül betoppanhatott Daichi, Sugával. Aggódtam hisz Hinata még mindig nem jött meg, holott a szomszédban volt szinte a cukrászda.

- BOLDOG SZÜLINAPOT SUGA!!! - kiáltotta mindenki egyszerre mikor megjelent Suga.

Suga el is sírta magát, megkapta az ajándékokat, csomó röpis cucc volt közte meg ilyesmik.

- Hol van Hinata? - kérdezte Suga.

- Hát, az úgy volt, hogy Nishinoya és Tanaka a tortát ami lett volna neked, elroncsolták ezért elküldtem Hinatát egy újért, de még nem ért vissza.

- Oh, mikor ment el? 

- Negyed órája. - mondtam neki.

- Nem kéne utána menned? - kérdezte kis mosollyal az arcán úgy hogy megfogta a vállamat.

- De... - mondtam és elgondolkoztam. Itt kéne lennem hisz Suga szülinapja, de nem bírnám ki ha Hinatának baja esne. - Jó, elmegyek, nemsoká jövök - és már kaptam is fel a dzsekimet és gyors el is tűntem. Mentem a cukrászda felé futva, amikor megláttam hogy egy baleset történt az ott lévő zebránál.

- Ez ugye nem Hinata?!?! - gondoltam a fejemben.

Amikor odaérkeztem láttam meg hogy Hinatát tolják be a mentős kocsiba.

- HINATA!!! - kiáltottam és odafutottam mikor egy orvos megállított. 

- Hozzátartozó? 

- Igen, a párja vagyok. - mondtam ki leszarva a véleményét.

- Értem.

- Mi történt?!?!! - kérdeztem tiszta idegesen.

- Nos, a sofőr nem volt teljesen józan, és nem vette észre a fiút, ezért elütötte. Egyenlőre horzsolások, lábtörés, és egy sérülés a fejen érzékelhető. Az illető még nem kelt fel. Egy idős hölgy hívta a rendőröket valamint a mentőt.

- Értem. Mehetek magukkal igaz? - kérdeztem.

- Persze. Tudja esetleg a számát a fiú szüleinek? 

- Tudom, de... Nem igazán van jóba a szüleivel.

- Én azt megértem, de ilyen esetben kötelesek vagyunk felhívni a szüleit.

- Rendben, felhívom őket.

Előtte még persze felhívtam Sugát. 

- Na mizu?? 

- Öhm, nem megyek vissza, sajnálom, de el kell intéznem valamit.

- Hinata?? 

- Vele vagyok, Jó szórakozást és Boldog születésnapot.

- De Hina- - és itt letettem a telefont, nem akartam elrontani a születésnapját.

Bementünk a kórházba Hinatával, az arca teli volt horzsolásokkal, néhány helyen vérzett, és teljesen leküzdött volt.

A kórházban elvégeztek elég sok vizsgálatot amikor is kijöttek végre egy hírrel.

- Uram, sajnálattal közöljük, hogy a fiú a fejsérülése miatt kómába került. - mondta ki, amikor is fordult velem egyet a világ.