Kenma és Kuroo lépett be éppen az üzletbe kézen fogva. Kenma amint meglátta Hinatát ránézett Kuroora aki csak bólintott, Kenma pedig hozzánk futott, pontosabban Hinatához.
- Shoyooo!!
- Szia Kenma. - mondta mosolyogva Hinata. Persze én láttam hogy ez csak egy hamis mosoly de a többiek nem. Kuroo is odajött az asztalunkhoz.
- Kenma, menjünk ne zavarjuk őket. - mondta Kuroo közben rá nézett a kezünkre és én is akkor jöttem rá hogy, még mindig fogom a kezét.
- Együtt vagytok? - ámult Kenma.
- M..Mi N.. - kezdte Hinata.
- Igen. - Vágtam rá mire éreztem magamon Hinata értetlen és elpirult tekintetét.
Láttam hogy Kuroo és Kenma is meglepődik.
- Értem, sok boldogságot nektek! - mondta Kuroo majd kézen fogta Kenmát és elhúzta.
- Sok boldogságot? - mondta még Kenma.
Amint elmentek Hinata egyből rám förmedt.
- Miért mondtad azt?! Nem is vagyunk együtt!
- Szereted Kenmát nem igaz? - kérdeztem előre nézve mire ő lehajtotta a fejét.
Nem válaszolt.
- Szereted nem?! - emeltem fel a hangom.
Semmi válasz.
- Na? - kérdeztem türelmetlenül.
- Igen szeretem! - mondta kelletlenül.
- Csak a te érdekedben tettem.
- Mi?
- Adtam esélyt rá, hogy Kenma féltékeny legyen. - mondtam ki, ő pedig csak nézett előre és realizálta.
Nem szóltunk semmit se. Aztán meghozták a kaját, megettük de semmit se szóltunk egymáshoz. Aztán haza kísértem Hinatát majd elbúcsúztunk és ketté váltunk.
*Másnap*
Reggel 9kor felkeltem már mivel 12től edzés. Rendbe tettem magam majd elindultam Hinatához kb 11:15 körül.
Mikor odaértem az anyja nem volt otthon. Bementem a házba de nem találtam Hinatát, bementem a szobájába és megláttam. Ezzel már csak egy baj van, az hogy ALUDT! Nagyon cuki volt alvás közbeeen. Alig akartam felkelteni de muszáj volt.
- HINATA KELJÉL FELFELE!
- K..Kageh.. yamah? - kérdezte álmos hangon.
- Hajrá keljél felfelé! Megyünk edzésre.
- Nhem akaroookh!! - nyammogott.
- De megyünk!
- De nem akaroook!
- Oké Hinata te akartad. - mondtam majd a lábánál fogva elkezdtem lehúzni az ágyról.
- GYERE MÁR HINATA!!!
Húztam le az ágyról, egészen a lépcsőig elhúztam de a lépcsőn nem akartam lehúzni. Hinata annyira hulla volt hogy szerintem visszaaludt hiába húztam le. Nem volt más választás. A hátamra vettem majd levittem. Leültettem a kanapéra.
- Hinata hadd ne kelljen felöltöztesselek KELJÉL MÁR FELFELÉ!
- Deh nem akarok - mondta alig hallhatóan.
- Najó, akkor más módszerhez folyamodok. - mondtam majd hoztam egy üveg vizet és leborítottam vele Hinatát mire ő felugrott.
- KAGEYAMA!! EZ MIRE VOLT JÓ?! - förmedt rám.
- Hogy felkelj, na gyerünk menjél készülődni.
- Ehh, jó.
Végre Hinata elkezdett készülődni majd el is indultunk, kicsit késve de legalább Hinata is jött. Amikor megérkeztünk már mindenki ott volt.
- Sziasztok! - mondtam.
- Sziasztok! - mondta álmos hangon Hinata.
- Hinata? - nézett Hinatára Suga.
- SHOYOOO!! - kiáltotta Noya és elkezdett futni Noya felé majd átölelte.
- Nahát, Hinata, hol voltál a héten? - kérdezte Ukai.
- Csak, voltak kisebb problémák ennyi az egész.
- Ó, értem. Örülünk hogy újra itt vagy - mondta Ukai. - Na akkor kezdjük az edzést!
- Igenis! - mondtuk.
Miután vége lett az edzésnek Suga félre hívott.
- Kageyama. Igaz, hogy együtt vagytok Hinatával? - kérdezte nekem pedig kitágult a szemem.
- Micsoda?! Honnan veszed ezt? - kérdeztem rémülten.
- Igaz vagy nem?
- Nem!
- Pedig Kuroo azt mondta. - gondolkozott el.
- KUROO?!?!
- Igen.
- Ó a francba. Ugye csak te tudod?
- Nem, az egész Karasuno tudja. De nem értelek, ha nem igaz akkor miért mondja Kuroo?
- Jó szóval. - és elkezdtem elmondani mindent.
- Ó, értem. Hát, Kuroo ezt híreszteli, szóval lehet jobb lenne ha úgy tennétek mintha... - mondta.
- Igen, tudom...