Cinnamon Orange - VKook
Dermesztő hideg uralkodott kint, a szabad ég alatt. Szélsőséges időjárás volt, talán évek óta először. Bánatomra a nap is laposan delelt, mégis kompenzálta ezt, a gyönyörű látkép.
A konyhában halvány fény pislákolt, kissé talán szomorú, bús légkört teremtve ezáltal. A pultnak támaszkodva vártam, hogy felforrjon a víz, amit a teának tettem oda. Talán ez az egyetlen dolog, amit tudok főzni...
-Mit csinálsz ilyen későn? - hallottam meg oldalról, az ajtó irányából egy hangot, így afelé fordulva meg is láttam Seokjint.
-Taehyungnak teát. Azt mondta fázik - vontam vállat, majd miután felforrt a víz, kiöntöttem azt a kedvenc bögréjébe, amin a mi képünk tengette napjait.
-Gyógyszereket bevette már? - tette fel a következő kérdést, amire nemlegesen ráztam meg kobakomat.
-Nem hajlandó lenyelni a tablettákat, így más módszerhez kell folyamodnom - húztam óvatos mosolyra párnácskáimat, majd a lázcsillapítót beletörtem a teába.
-Szerinted nem fogja észrevenni a kesernyés ízt?
-Erre is gondoltam - válaszoltam, majd a tubus mézet megfogva jó sokat csorgattam bele, cukorral vegyítve.
-Ezt a technikát elloptam! - kiabált vissza a folyosóról, majd tűnt el saját szobájában.
Én sem maradtam tovább, a bögre fülébe beleakasztva ujjaimat indultam meg a közös szobánk felé.
Taehyung már jócskán egy hete betegeskedik. Rettentően gyenge az immunrendszere és sosem hallgat rám, hogy öltözzön fel jobban - pláne ilyen hidegben. Itthon is a lenge, vékony ruháiban flangál, méghozzá mezítláb a hideg taposón, csempén. A merev falapot kinyitva azonnal megcsapott a fagyos szellő, így az ablak irányába fordulva, meg is láttam, hogy az tárva-nyitva van. Pillanatok alatt lépkedtem oda, hogy bezárhassam azt, majd mérgesen fordultam Taehyung felé, ki az ágyon kiterülve nézett rám köd fátyolos tekintetével.
-Mou... melegem volt - biggyesztette le alsó ajkát, míg én fejemet csóválva ültem le mellé az ágyra.
-Az előbb még fáztál - néztem rá egy óvatos mosollyal. Hiába is,sosem tudok rá haragudni, maximum egy teljes percig.
-Az akkor volt, most már melegem van - fonta keresztbe karjait, durcásan nézve maga elé.
-Idd meg ezt, és jobban leszel, rendben? - nyújtottam mosolyogva felé a bögrét, de Ő nem érdeklődve a tartalmáról, csak a közös képünket nézegette.
-Mikor lesz már megint nyár? Olyan jó volt - simította meg a képet hüvelykujjával.
-Ha ezt megiszod hamarabb - szélesedett ki mosolyom, hiszen amikor beteg volt, sokkalta édesebb, gyermekiesebb volt, mint alapjáraton.
-Nem kell.
-Taehyung, tudod, hogy nem mozgok otthon a konyhában, de ezt én csináltam neked. Benne van a szeretetem, kérlek - néztem rá esdekelően, aminek nem maradt el a várt hatása: Taehyung azonnal átvette kezemből a bögrét, két markába fogva azt, majd kortyolt belőle egy jó nagyot.
-Fahéjas narancs? - csillantak fel azonnal szemei, amitől ajkaim azonnal felfelé íveltek.
-Igen, csak neked - simítottam combjára megcirógatva a felületet, amitől kellemesen borzongott meg.
Csendben, mosolyogva néztem végig, ahogyan elpusztítja a bögrében lévő édes nedűt, egy kortyot sem hagyva benne. Megvártam, míg leteszi azt az éjjeliszekrényre, majd csak azután feküdtem be mellé az ágyba. Szinte azonnal mellkasomra fektette buksiját, s karolt át kezével és lábával, a lehető legközelebb hozzám bújva. Nevetve tűrtem, hogy kedvére szorítson, majd betakartam, ügyelve arra, hogy az egyik lába kilógjon alóla.
-Nagyon szeretlek, ugye tudod? - nézett fel rám, miközben a kezében szorongatott zsepijébe fújta pisze orrát.
-Igen, tudom - mosolyogtam rá, majd nyomtam egy hosszas csókot, forró homlokára. - Én is nagyon szeretlek.
-Nem kéne puszilgatnod, még te is elkapod - pislogott laposakat, egyik karját mellkasomhoz vezetve, hogy azon írjon le apró köröket, egyik ujjbegyével. Rögtön elmosolyodtam.
-Te is tudod, hogy ritkán vagyok beteg, szóval miattam ne aggódj - simítottam bele dús, puha, lágy tincseibe. Taehyung szinte azonnal lehunyta pilláit, jobban hatalmas tenyerembe simulva, akárcsak egy kölyök kutya.
-Tudom, de nem szeretném, hogy beteg legyél.
-Nem fogok, nyugi - suttogtam, majd engedve a kísértésnek, Taehyung cserepes ajkaira hintettem egy lágy puszit.
-Még! - nyújtotta felém nyakát, lehunyt szemhéjjal.
Azonnal elmosolyodtam, majd teljesítve kérését, párnácskáira hajoltam, egy gyengéd, érzelmes, szerelmes csókba hívva. Nem mélyítettük el, csupán ízlelgettük egymás ajkait. Kellemes bizsergés fut végig rajtam, ahogyan megérzem a fahéj és narancs ízét. Talán kissé bizarr, de szeretem, amikor Taehyung beteg, meg nem is. Borzasztó így látni őt, a szívem is összeszorul, mégis, amikor hozzám bújik, nálam keresve a meleget, nincs nála édesebb teremtés a világon.
-Nem nézünk egy filmet? - teszi fel a kérdést, miután elengedtük egymást.
-Aludnod kéne - simítottam karjára, azt cirógatva, hiszen tudom, hogy így tud elaludni.
-De nem akarlak egyedül hagyni, képletesen szólva - nyammogott párat a mondat közepén, amitől el kellett mosolyodnom.
-Ha itt vagy velem, akkor minden rendben van, szóval aludj, oké? Itt leszek veled, örökké - csókoltam hajzuhatagjába, aminek kellemes sampon illata volt.
-Örökké? - emelte fel buksiját, hogy szemeimbe nézhessen.
-Örökké.
-Ígéred?
-Ígérem - nyomtam puszit homlokára újból, amitől elmosolyodott, majd újra mellkasomra hajtotta fejét. Egyik kezével megkereste enyémet, amit később össze is kulcsolt sajátjával, amitől muszáj voltam újra elmosolyodni.
-Jó éjt, Kookie - suttogta félálomban.
-Jó éjt, TaeTae - nyomtam egy utolsó csókot kobakjára.
~~~~~~
Igen, megint VKook, öljetek meg! XD
Sajnálom, akinek már a könyökén jön ki, de nem bírok, nem írni velük.. ;-;
Igazából csak Trónok harcát néztem, és ahogyan láttam a havas tájat, egyből eszembe jutott ez a kis történet, szóval muszáj voltam megírni, és megosztani veletek. Én, személy szerint imádom a kis cuki VKook ficiket. :3
Nem történik benne semmi, de remélem ennek ellenére tetszett nektek! :3
Amúgy nálam sosem jönnek össze az évszakok. XD Rettentő melegben írok, rettentő hidegről, és ez fordítva is így szokott lenni. Betti Logic.
Na nem írok fölöslegesen, úgy se sokan olvassák. XD Igyekszem a többi OS-t is hozni a közeljövőben!
xxMinHeezixx
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro