Figyelmeztetés: Aki nem bírja az erotikus tartalmat az ne olvassa, köszönöm!
top!kook - bttm!tae, Kitten Tae(?)

Szeptember elseje. Sokaknak egyenlő az iskolakezdéssel, de számomra más jelentőséget nyert; Jungkook születésnapja.

Jócskán több mint egy éve alkotunk egy párt, így nem kéne ólmos súlynak éreznem, hogy mit ajándékozok neki, nem igaz? Velem nem ez az állás.

Nagyon tanácstalan, tehetetlen vagyok, hiszen többnyire minden meg van neki, és tavalyhoz képest, most nem egy nyamvadt karkötővel szeretném kiszúrni a szemét.

- Hyuuung~ - loholtam lelkesen Namjoon után, hiszen ő volt az utolsó reményem. Az összes bandatagnál jártam, abban reménykedve, hogy egyikük előáll egy nagyszerű, eget rengető ötlettel, de csalódnom kellett; egyikük sem tudott segítséget nyújtani.

- Taehyung, mondtam már, hogy nem az én pasim. Neked kell tudni, hogy mit vegyél neki - reflektált ingerülten, a szobájába igyekezve, azonban én hajthatatlan voltam.

Amint leült az ágyra, követtem példáját, kiskutya szemekkel, s lebiggyesztett ajkakkal nézve rá. Tudtam, hogy ennek nem tud ellenállni.

- Hány éves is vagy? - túrt hajába frusztráltan, egy mosoly kíséretében. - Miért nem veszel neki egy parfümöt vagy ruhát?

- Ilyet bárkitől tud kapni. Én valami... személyeset akarok neki adni - reflektáltam magabiztosan.

- Akkor add oda magadat - ejtette ki a zavarba ejtő szavakat ajkain, mintha csak megállapította volna: ragyogó napunk van.

- Az... az már megtörtént - jöttem azonnal zavarba, hiszen sosem beszéltünk a többiekkel a nemi életünkről.

- Taehyung, használd egy kicsit a fantáziádat - bökte meg finoman halántékomat. - Kicsit tedd érdekesebbé a dolgokat.

- Érdekesebbé? Ugye nem azt akarod mondani, hogy csináljuk hármasban? - öntött el a pánik milliszekundum alatt.

- Micsoda? Dehogyis! Az kéne még... - nevetett fel. - Tudod, Jungkook szeret egy s mást.

- Mire akarsz kilyukadni? - ráncoltam össze szemöldökömet.

- Az isten szerelmére! - masszírozta meg idegesen az orrnyergét, majd rám nézett. - Arra, hogy told el a seggedet a szex shopba, vegyél valami cica hacukát, és kéjelegj abban Jungkooknak.

Szemeim kétszeresükre nőttek, állam a padlót súrolta, s arcom valószínűleg a pír eddig ismeretlenebb fajtáját öltötte magára, hogy ott sütkérezzen. Zavarban voltam? Elmondhatatlanul.

- Honnan veszed, hogy... ez tetszene neki? - sutyorogtam magam elé.

- Onnan, hogy láttam a telefonja előzményeiben, hogy ilyesmiket nézegetett, de amilyen buja vagy, nem merte felhozni, nehogy megbántson.

Sokkosan meredtem magam elé, de be kellett látnom; nincs más ötletem. És, ha ez Jungkooknak imponál, akkor megadom neki.

Nem értem, hogy miért nem mondta el nekem, hiszen mindent megbeszélünk. Tény, hogy nem a legférfiasabb dolog lenne egy olyan ruhát hordanom, de érte megtenném. Érte mindent megtennék.

- Nam... - néztem rá esdeklően. - Nem jönnél el velem oda?

- Mi van? Biztosan nem! - vágta rá csípőből, de nem olyan fából faragtak, hogy hamar feladjam.

- Kérlek! Nagyon-nagyon szépen kérlek! - rebegtettem meg pilláimat, mosolyogva nézve rá.

- Nem! Tutira nem!

******

- Nem hiszem el, hogy elrángattál... - morgolódott az orra alatt Namjoon, miközben beléptünk a fekete ajtón. Szerencsére, Nam egyik ismerőse vezeti ezt a boltot, így természetesen titokban marad, hogy mi itt jártunk, hiszen az itt dolgozókat megkérte, hogy diszkréten kezeljenek minket.

Ami a szemem elé tárult, azt hiszem, hogy örökké bennem fog élni: a falon több latex ruha lógott, különböző polcokon játékszerek tengették napjaikat, s sok olyan ketyere volt, amit életemben nem láttam, de szerintem nem is akarom megtudni, hogy mire használják. Számomra sok tárgy tűnt inkább kínzóeszköznek - ami nem állhat annyira messze az igazságtól-, mintsem élvezeti értéket biztosító tárgynak.

- Segíthetek valamiben? - lépett elénk egy férfiú mosolyogva, de válaszolni nem tudtam, csak sokkos állapotban szemléltem még mindig az üzletet.

- Van valami... cica ruhád? - kérdezett rá Namjoon, hangjából ítélve teljes zavarában.

- Á, friss kapcsolatban vagytok? - tapsolt egyet boldogan, amit értetlen tekintettel figyeltem.

- Nem! Dehogyis... - sóhajtott Namjoon frusztráltan. - Ő neki kell, a barátjának szülinapja lesz.

Kösz, Namjoon...

- Á, értem. Gyere utánam, biztosan találunk valami számodra megfelelőt! - kacsintott rám, én pedig kissé félve, de követtem.

Ami először rám került, az egy fehér fejpánt volt, cicafülekkel ellátva. Ezen nem volt mit megtárgyalni, Namjoon egyből a kezébe kapta, hogy nyugodtan nézelődhessek, próbálhassak továbbra is.

A következő, amit felpróbáltam, az egy nyakörv volt, amin egy kis csengettyű helyezkedett el.

- Szoros - húzkodtam, hátha találok egy olyan lehetőséget, ahol nem kell megfulladnom tőle.

- Épp ez a lényege, de hidd el, csak hozzá kell szokni, utána már fel sem fog tűnni - lelkesen magyarázott mögöttem az eladó, de biztos voltam benne, hogy csak rám akarja tukmálni.

- Szerintem... jól áll - nyögte ki nagy nehezen Nam, de utána azonnal ajkai elé emelte öklét, köhécselve párat. Egészen biztos vagyok benne, hogy nehezére esett kimondani e szavakat, de mégis boldog vagyok, hogy most itt van velem. Egyedül biztosan nem lett volna hozzá merszem.

Aztán ezek után jöttek azok a ruhadarabok, amiktől tartottam; fehér combfix, ugyanilyen színű fűző és egy fehér slip alsónemű. Zavartan kapkodtam íriszeimet a ruházatok között - már, ha lehet őket így nevezni.

- Mi a baj? - lépett mellém Namjoon, majd amint meglátta a kezemben szorongatott ruhaneműket, inkább oldalra fordította kobakját, amit azonnal meg is bánt, hiszen egy elég érdekes játékkal nézett farkasszemet. - Ugye tudod, hogy sokkal jössz nekem ez miatt?

- Tudom... - hajtottam le fejemet, elrejtve kezdetleges mosolyomat, hiszen rendkívül vicces látványt nyújtott, ahogyan próbált nem szétnézni az üzletben.

- Á, jó, hogy nem mentél még be a próbafülkébe! - jelent meg hirtelen az eladó, ezzel a frászt hozva ránk. - Tessék, egy kis kiegészítő ehhez az egészhez.

Kezében egy cica farkat nyújtott át, én pedig hatalmas szemekkel szemléltem a tárgyat; nem értettem, hogy ezt hova is tudnám tenni, hogy rajtam maradjon. Már éppen szóra nyitottam ajkaimat, hogy rákérdezzek, hogyan is működik ez, amikor leesett a tantusz, hogy miért is van egy kúp a végén. A másodperc tört része alatt jöttem zavarba, s nem foglalkozva velük húztam el a függönyt, egy kis magányt remélve magamnak. Borzasztóan kínos ez az egész, s elgondolkozom azon az eshetőségen, hogy inkább mégis mást adok Jungkooknak, kitalálok majd valami mást, de eszembe jutottak Namjoon szavai: "Amilyen buja vagy." Fáj és bánt is, hogy Jungkook nem beszélt erről, még ha jogosan is; ismer, biztosan tudta, hogy zavarba jönnék, és azonnal elvetném a témát, amint lehetőségem adódna rá.

Keservesen vetek egy kósza pillantást a fehér halomra, egy halk sóhajt is kieresztve, majd minden bátorságomat összekaparva nyúlok a nadrágom gombjáért, hogy leküzdhessem magamról az igen szűknek bizonyuló darabot. A többi textillel is így teszek, száműzöm őket az egyik sarokba, mik rám voltak tapadva, s percek múlva már a teljes szettben állok, magamat szemlélve az álló tükörben. Fogalmam sincs, hogy mit kéne, gondoljak magamról - Jungkooknak tetszeni fogok?

Egy ideig még gyűrögetem a combig érő zoknimat, majd minden erőmet összegyűjtve lesek ki a függöny mögül. Namjoon azonnal rám tekint, amitől még jobban zavarban vagyok, mint eddig, ezen pedig az eladó tekintete sem segít.

- Pompásan festesz! – tapsolt egyet hangosan, diadalittas vigyorral az arcán. – Igazán hozzád illik.

- Hát... sosem hittem volna, hogy egyszer így látlak – simít zavartan a tarkójára, megvakarva az azon pihenő hajszálakat. – Nem tudom, mit mondjak. Jól áll?

Végül mindent megvettünk – igen, még azt a cica farkat is. Egész nap zavarban voltam, hiszen beleégett retinámba a saját látványom – no, meg rettenetesen izgultam, hogy hogyan fog elsülni az én 'kis' ajándékom.

- Lazíts, Taehyung. Rád van írva, hogy valami nem stimmel – települt le mellém Namjoon, a kanapéra, egy igen vastagnak bizonyuló könyvet szorongatva.

- Könnyű mondani... - horkantottam fel szarkasztikusan. – De olyan nehéz nem arra gondolni, hogy hogyan fog elsülni.

- Ne agyalj túl semmit se. Majd jönnek maguktól a dolgok, hidd el. Ha pedig nem, Jungkook úgy is irányítani fog – lapozta fel a könyvet, szinte azonnal belemerülve annak történetébe, ezzel jelezve felém, hogy lezártnak tekinti a kis eszmecserénket.

Talán igaza van; sőt, biztosan. Ne gondolj túl semmit se, nem ez lesz az első alkalmunk – csak egy kicsit érdekesebbé teszem, nem igaz?

A délután további részében a televíziót bámultam, amiben valami értelmetlen műsor ment, de jelen esetben nem bántam; legalább eltereli a figyelmemet. A bandatagok szép sorban szállingóztak haza, egytől-egyig a konyhába indulva, élelem után kajtatva; olyanok voltak, akárcsak egy vadállat. Tudtam, hogy szinte semmi sem maradt a konyhában, így az este folyamán még lefolytatunk egy kő-papír- ollómérkőzést, hogy ki is menjen el a sarki boltba – én nem izgultam, hiszen, ha netalántán én veszítenék, Jungkook mindig velem tart, és ez fordítva is így van.

Gondolataim tárgya, pedig utolsóként lépte át a ház küszöbét, én pedig boldogan kaptam fel kobakomat, azonnal hátralesve. Jungkook az ajtóban toporgott; fáradtnak tűnt, miközben a bakancsát szenvedte le magáról, majd amint rájött, le kéne guggolnia ahhoz, hogy biztosan le tudja venni a bakancsot, nemes egyszerűséggel csak lerúgta azt lábáról. Amint a kedvenc fekete bőrdzsekije is lekerült róla, másodpercek alatt értem elé, majd vetettem magamat karjai közé. Lábaimat azonnal dereka köré kulcsoltam, miközben úgy csüngtem rajta, akárcsak egy koala; imádtam ezt. A kezdetektől fogva rajta lógtam mindig, ő pedig nem bánta; izmos karjainak köszönhetően magabiztosan tartott, így szokás szerint indult el a konyhába, velem az élén. Amint elértük a pultot, óvatosan lerakott rá, majd lábaim közé férkőzve nézett egyenesen a szemembe.

- Szia – suttogtam, egy bugyuta mosoly kíséretében. Jungkook elnevette magát, majd egy csókot nyomott ajkaimra.

- Mi lenne, ha nem most csinálnátok ezt? Éppen étkeznénk – szólalt fel elsőnek Suga, amit a többiek bólogatása követett.

- Én is örülnék neki, ha nem rontanátok meg a szent helyemet – reflektált azonnal Jin, miközben Jimin tányérjáról lopott el egy hús cafatot, amint az elmerült telefonjában.

- Honnan veszed, hogy már nem tettük meg? – vonta fel játékosan egyik szemöldökét Jungkook, de Jin már nem fogta fel olyan humorosan, mint ő: a következő pillanatban, egy evőpálcika repült egyenesen Jungkook homlokának, ki a sértett felületet tapogatta, kissé talán fájdalmasan.

- Ezért te fogsz a boltba menni! Szemtelen kölyök... - morgott Jin az orra alatt, majd amint realizálódott benne, hogy így nem tud enni, nemes egyszerűséggel ellopta a mellette ülő Hoseoktól a pálcikát, ki egy ideig pislogott maga elé, majd megvonva vállát folytatta az evést, azt a módszert alkalmazva, hogy felszúrja a húst a pálcára, kezével pedig a rizst lapátolja magába.

- Eljössz velem? – kérdezett rá Jungkook, s miután bólintottam, felszaladtam a szobánkba és magamra kaptam barátom bomber dzsekijét, úgy baktatva le hozzá. Rosszallóan rázta meg fejét, amint észrevette, hogy már megint az ő ruháit hordom; nem tehetek róla, késztetést érzek arra, hogy hordjam őket, annak ellenére, hogy kétszer is beleférnék azokba.

Immáron a sötét, viharverte utcákat róttuk, kéz a kézben. Szerettem tanulmányozni egybeolvadt végtagjainkat; hiába volt az én kezem nagyobb, Jungkooknak sokkal eresebb volt, mégis tökéletesen passzoltak egymáshoz, mintha Isten is úgy akarta volna, hogy egy nap egybeolvadjon a két kéz, el nem eresztve a másikat.

- Milyen napod volt? – szólalt fel először Jungkook, ezzel sikeresen kihúzva ideáim tengeréből.

- Öh... unalmas, neked? – utálok neki hazudni, de most a helyzet megköveteli azt, hogy hantázzak.

- Fárasztó. Egész nap edzettem, majd Hoseok hyunggal táncoltam egy keveset. Eléggé konok, ha a táncról van szó... - nevetett fel, amit mosolyogva figyeltem. – Fél órán keresztül próbáltam rávenni arra, hogy hagyjuk abba, de mindig elhajtott azzal a mondattal, hogy 'Menj, én még maradok', de tudod, hogy nem tudom az embereket csak úgy ott hagyni, így végül Suga hyung tett rendet.

- Tudod, hogy Hoseok milyen csökönyös ember, és egyedül, aki hatni tud rá, az Yoongi.

Sokszor fantáziálgattam arról egy-egy unalmas napon, hogy milyenek lennének ők egy párként, de amint felhoztam ezt nekik, mindketten körberöhögtek, és egyenesen a földig leoltottak azzal, hogy „Nem mindenki olyan forró, mint te." Mondanom sem kell, hogy két napon keresztül nem beszéltem velük, hiába próbálták a többiek a tudatomra adni, hogy nagyon gyerekes vagyok.

A kis elmélkedésemnek köszönhetően, fel sem tűnt, hogy már a boltban vagyunk, csak akkor, amikor Jungkook elengedte a kezemet. Nem szerettem, hogy bujkálnunk kell; legszívesebben éjjel-nappal fognám a kezét, mindenki tudatára adva, hogy Ő bizony, az enyém.
Miután minden bekerült a kosárba, amit Jin felírt egy kis cetlire, áttértünk az édességes sorba, ami az én kedvencem volt. Izgatottan néztem a kínálatot, keresgélve számomra valami kedvezőt, újat, amit eddig még nem volt lehetőségem kipróbálni. Végül Jungkook talált egy csokis kekszet, ami nekem is megfelelt, így most már békésen baktatunk visszafelé, ismét kéz a kézben.

Az est további része, igen egyhangúan telik; miután megvacsoráztam barátommal, elmentünk fürdeni, végül egy film mellett kötöttünk ki. Talán fél órája mehet a vígjáték, amikor is Jungkook megunja, így figyelme felém irányul; nyakamat kezdi finom puszikkal elhalmozni, amit normál körülmények között díjaznék is, de most tudom, hogy mire megy ki a játék - márpedig a poént még nem szeretném lelőni.

- Nem azt mondtad, hogy fáradt vagy? – vontam fel egyik szemöldökömet, elhúzódva tőle, hiszen akarva-akaratlanul is reagált testem az általa ért atrocitásokra.

- Rád mindig van időm – mosolyodott el, oldalra döntve fejét, játékosan pillantva felém.

- F-fáradt vagyok... - húztam fel orrig a takarót, elfedve ezzel testemet.

Sosem szoktam visszautasítani az ilyesfajta közeledést felőle, de most a helyzet ezt kívánja; ha ma lefeküdnénk, mi lenne holnap a meglepetés?

- Valami baj van? – váltott hirtelen komoly hangnembe. – Egész nap fura voltál... történt valami, amiről nem tudok?

- Nem, dehogyis, csak fáradt vagyok. Tényleg – simítottam jobb orcájára, megsimítva a bársonyos felületet, majd egy pillangó puszit nyomtam eltátott ajkaira.

- Biztos? – a kérdés hallatán elmosolyodom, majd egy hatalmasat bólintok. – Na, gyere ide.

Nevetve tűrtem, hogy mellkasára húzzon, körbefonva testemet, azt az érzetet keltve, mintha egy polip ejtett volna rabságba. Boldogan helyezkedtem el mellkasán, egyik karommal átkarolva, míg másikkal simogatni kezdtem a felhevült bőrét, immáron újra a filmnek szentelve minden figyelmemet.

******

Másnap én keltem elsőnek, így lassan kikászálódtam Jungkook karjai közül – nehezemre esett, hiszen szerettem karjai közt pihenni egészen addig, míg ő is felkel -, s a legkevesebb neszt csapva léptem ki közös szobánk rejtekéből. A konyhába leérve, meglepve tapasztalom, hogy már mindenki fent van, ki reggelizve, ki épp fekete, keserű nedűt kortyolgatva.

- Jó reggelt! – köszönök mindenkinek, amit viszonoznak. – Akkor nem változott a terv?

Tegnap Namjoon mindenkivel lebeszélte, hogy hagyják el a közös fészket néhány órára, hogy nyugalomban lehessünk. A többiek ugyan száj húzva, vonakodva, de belementek, nem érdeklődve miért – bár úgy is tudják...

- Nem, de legkésőbb tizenegyre itthon vagyunk. Nem fogok a kedvedért kóvályogni – reflektált Yoongi, szokásához híven, akár egy együgyű pupák.

A nap további része békésen telik; Jungkook lelépett a fotózására, amit a múltkor kihagyott betegsége okául, a többiek pedig éppen menni készülnek.

- Mi akkor megyünk, kaja a hűtőben! – anyáskodott Jin, ahogyan azt tőle megszokhattuk.

- Nem hiszem, hogy enni fognak... - morgott az orra alatt Yoongi, aki elsőnek lépett le, intve egyet lomhán, lezseren.

- Rendben leszel? – lépett mellém aggódóan Namjoon, ami somolygásra késztetett.

- Igen, már rendben.

Amint elhagyták a közös fészkünket, az órára tévedt tekintetem, mi tökéletesen szemléltette velem, hogy Jungkook kevesebb, mint fél óra múlva érkezik. Utamat azonnal a közös szobánk felé vettem, aminek az ajtaját gondosan becsuktam. Az ágy alól elővettem a kis dobozt, amit tegnap gondosan rejtettem oda, majd abból előcsomagoltam a tegnap vett termékeket, melyeket remegő kezekkel ugyan, de felvettem – nehezen, pironkodva, de a cica farkat is felhelyeztem magamnak. Fura és idegen érzés volt, emellett kicsit feszített is, de próbáltam legyűrni a torkomban keletkezett gombócot, hiszen mindezt Jungkookért teszem.

Éppen az ágyon fetrengtem, amikor leesett az egyik díszpárna, melyet lábammal löktem le, így négykézláb mászva utána, próbáltam elérni, de ekkor hangosan, hirtelen tárult ki a szoba merev falapja. Ijedten kaptam tekintetem a zaj forrásához, s szemeim kétszeresükre kerekedtek, amint megláttam az ajtóban Jimin lesokkolódott alakját. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, csak kigúvadt szemekkel meredtem rá – mentem bele akartam halni a szégyenbe.

- Öh... b-bocsi, vagyis izé... - hebegett-habogott, próbálva nem rám nézni. – Csak a pénztárcámért jöttem, a múltkor itt hagytam, de nem olyan fontos, asszem'...

Azonnal megragadtam a leesett párnát, s teljese erőmből hozzávágtam a hirtelen betoppant, kellemetlen vendégemnek. Azonnal elnevette magát, miközben becsapta maga után az ajtót.

- El ne mondd a többieknek! – kiabáltam utána kétségbeesetten, rájőve, hogy valójában eléggé elhamarkodott ötlet volt, hogy kikergessem a szobából, ezzel nulla esélyt adva magamnak, hogy rászedjem, hallgasson a látottakról. Tudtam, hogy amint kiér a házból, azonnal szétkürtöli a többieknek, amit látott, ez pedig nagyon nem hiányzott. Így is sok megjegyzést kapok nap, mint nap a feminin kinézetem miatt, és egyedül, akinek megengedem, hogy gyönyörűnek nevezzen, az Jungkook.

Teljesen megsemmisülten fúrtam fejemet a Jungkook illatú párnába, nyüszítve is egyet, kifejezve mennyire is nem kívántam ezt most a hátam közepére.

- Taehyung? – azonnal felkaptam fejemet, hátrafordulva a túlontúl ismerős hang irányába. Jungkook állt az ajtóban, teljesen meglepetten figyelve engem. Megérettem a pusztulásra...
Azonnal felpattantam az ágyról, kissé szégyenlősen kulcsolva össze ujjaimat, azon tanakodva, hogy mit is kéne mondanom neki.

- Jimin mondta, hogy jó szórakozást, amit nem értettem, de most már igen – mosolyodott el, eldobva kezéből a táskát, beljebb lépve a küszöbön, csendesen csukva be maga után a nyílászárót.

Szinte azonnal előttem termett, mosolyogva nézve végig egész valómon, amit pironkodva tűrtem; mindig is zavarba tudott hozni azzal, ha ilyen szemérmetlenül mért végig, ennek pedig ő is tökéletesen a tudatában volt. Másodpercek alatt találtam magamat az ölében, így ijedten karoltam át nyakát, hatalmas szemekkel pislogva rá. Kezei azonnal combomra vándoroltak, gyengéden simítva végig a felületen, amitől azonnal bizsergés járta át egész testemet. Mindig tudta, hogy hol érintsen meg, ezt pedig imádtam.

- Gyönyörű vagy... - morogta a fülembe, amit később meg is harapdált, gyengéden véve fogai közé cimpámat. Kezei eközben felfedező útra tévedtek testemen; végigsimított hátamon, szakaszosan vezetve lejjebb kezét, mi végül fenekemen landolt. Azonnal két félgömbömbe markolt, ezzel kicsalva belőlem egy halkabb nyögést. Egyik keze a cica farokra tévedt min végig vezette ujjait, majd hagyta, hogy lehulljon. Perverz vigyort villantott így egészen biztos voltam benne; tetszik neki.

Szenvedélyesen mart ajkaimra, nem kímélve; azonnal megszívta alsó párnácskámat, majd a felsőt is, úgy ízlelgetve őket, mintha csak a kedvenc édessége, desszertje lennének azok. Egy elfúlt sóhajt eresztettem ki, amikor éreztem, hogy nyelvével gyengéden simít végig fogsoromon, így azonnal elnyitottam ajkaimat, hogy gondtalanul jusson át szájüregembe; nem volt rest megtenni, így szinte azonnal áttolta hozzám ízlelőszervét, feltérképezve szám minden egyes négyzetcentiméterét, majd amint ezzel megvolt, összefonta izmát sajátommal. Érzéki keringőt jártak nyelveink, s képtelen voltam egy hangosabb nyögést a csókba ereszteni, amint megéreztem, hogy Jungkook kezei az alsóneműm alá vándorolnak, megmarkolva ismét az immáron csupasszá vált felületet.

Ujjaimat ónix fekete tincseibe fűztem, megmarkolva a hajszálakat, miközben óvatos ringatózásba kezdtem ölében. Gyakorlott mozdulatokkal hullámoztam ölében, amitől Jungkook kénytelen volt elválni ajkaimtól, hogy egy élvezetes nyögés hagyja el szépen ívelt párnácskáit. Azonnal egy mosoly kúszott arcomra, ami látszólag nem kerülte el figyelmét, hiszen 'büntetésül' nyakamra hajolt, ellepve azt finom, édes csókokkal. Sóhajtva martam újonnan vállára, megmarkolva a rajta feszülő fehér pólót – ami pofátlanul jól állt neki. Miután megunta a puszik osztogatását, megállt egy számára tetszőleges területen, s kíméletlenül kezdte szívni a rajta feszülő bőrfelületet. Azonnal egy nyögés tört fel belőlem, miközben erőteljesebb ütemre kapcsoltam, erősebben ringatva csípőmet, mely nem maradt reakció nélkül; felhevült bőrömre morrant, éles fogait belém vájva. Ajkaimat azonnal eltátottam egymástól, előrebillentett fejjel.

- J-jungkook... ennek nyoma marad – próbáltam észhez téríteni, miszerint nem lenne szerencsés, ha ezt mások látnák. Ugyan, nem ez volt az első ilyen alkalom, legtöbbször alapozóval próbáltunk segíteni a vörös felületen, de sokszor az sem segített, és semmi kedvem nem volt takargatni magamat, esetleg garbóban járkálni.

- Nem érdekel... - hanglejtése mély, robusztus volt, amitől kirázott a hideg.

Hirtelen vágott hanyatt az ágyban, azonnal fölém magasodva, folytatva nyakam ostromlását, kulcscsontomra is letérve, hogy azt is alaposan megszívogassa, harapdálhassa. Ajkaim közül folyamatosan kisebb-nagyobb sóhajok szöktek ki, miközben lehunyt szemekkel élveztem ajkai játékát. Szerettük elhúzni az aktust, de most idegőrlő volt a játék.

Amikor mellkasomra tért rá, ott is kisebb szívásfoltokkal tarkítva bőrömet, türelmetlenül nyúltam felsője korcához, ezzel jelezve számára, hogy sokkal jobban tetszene, ha a fölösleges textil nem takarná testét. Amint megértette célomat, lekapta magáról az anyagot, én pedig elalélva pillantottam felsőtestére; nem most látom először, mégis minden egyes alkalommal levesz a lábamról. Ujjbegyeimmel azonnal végigsimítok mellkasán, lassan vezetve lejjebb kockás hasára, mi azonnal megrebben érintésem alatt.

Jungkook úgy látszik türelmetlen, mivel szűk farmerjét is száműzte az egyik sarokba, immáron majdnem meztelenül férkőzve újra lábaim közé, mit készségesen hagytam neki. Ajkaink újra egybeforrtak, akárcsak ízlelőszerveink. Azonban hirtelen elszakadtam tőle, amint rájöttem, hogy most neki van születésnapja, nekem kéne őt kényeztetnem, és nem fordítva.

- N-neked van szülinapod, nekem kéne téged kényeztetnem... - szóltam bűnbánóan.

- Szeretlek kényeztetni – vont vállat mosolyogva, majd ülőhelyzetbe tornázta magát. – Ám legyen, ajnározz.

Gyalázatos vigyor terült szét orcáján, ezzel engem a zavarba taszítva. Nagyot nyeltem, majd amint Jungkook helyet foglalt az ágy szélén, lemásztam a padlóra és elé térdeltem. Ezerszer csináltam már ezt, most mégis zavarban vagyok, mintha csak az első alkalmunkat élném át újra. Lassan simítottam végig mindkét combján, majd amint csípőjéhez értem, alsója korcába akasztottam ujjaimat, s amint Jungkook megemelte magát, lehúztam róla az alsót, hogy hozzáférésem legyen tagjához. Mihelyst elém tárult mérete, ujjaim közé fogtam, s lassan kezdtem húzogatni rajta a bőrt. Jungkook élvezettel teli sóhaja azonnal bekúszott hallójáratomba, s egyre hangosabban dübörgött sejtjeimben. Hirtelen nyitottam el ajkaimat egymástól, majd hajoltam nemességére, addig nyelve el, ameddig csak tudtam.

Emlékszem, hogy első alkalommal folyton öklendeznem kellett, de az idő során megedződtem, így mostanra már ritka az az eset, amikor esetleg alig kapok levegőt. Azonnal mozgatni kezdem rajta fejemet, jobb kezemmel is rásegítve, hogy a lehető legjobb élményben legyen része. Jungkook azonnal a hajamba markol, gyötörve tincseimet, emelgetve csípőjét, amit lehunyt szemekkel hagyok neki. Gyorsítok ajkaim munkáján, valamennyire próbálkozva, hogy én irányítsak és ne ő, nyelvemet is bevetve, gyengéden simogatva őt. Folyamatosan mozgatom fejemet, melyet ő kisebb nyögésekkel és sóhajokkal nyugtáz. Fejemet hirtelen nyomja lejjebb, ami nem túl kellemes érzés, mégsem húzódom el, csak szívok rajta egyet, aminek következtében hangosabban nyög fel. Lassan válok el tagjától, folyamatosan szemeibe nézve, majd újra visszahajolok, bekapva makkját, körkörösen nyalogatva azt nyelvemmel. Barátom azonnal felnyög, hátracsapva fejét is, majd amint előrebillenti kobakját, tekintetünk találkozik, így újra elnyelem egész hosszát, erősen megszívva azt, amitől tincseimbe kap. Fájnak a hajhagymáim, mégsem szólok érte, hiszen most az ő kielégülése az első. Fejemet újra gyors ütemben mozgatom rajta, amitől megremeg, és egy idő után hirtelen húzza el kobakomat hosszától, melyet így végig súrolok fogaimmal, de látszólag nem zavarta, hiszen egy apró nyögés szökött ki ajkai mögül.

Azonnal felhúz magához, ajkaimra marva, újra elfektetve az ágyon, lábaim közé férkőzve. Nyakát átkarolva viszonozom csókját, majd pihegve nézek fel rá, amint elszakad tőlem.

- Annyira kívánlak... - néz végig újra egész valómon, egyik kezét derekamra simítva, hogy ott simogathasson.

Választ már nem tudok adni, hiszen hirtelen hajol jobb mellbimbómra, azonnal kíméletlenül megszívva a felületet, minek következtében egy hangos sikkantás hagyja el ajkaimat. Ujjaimat újra hajába fűzőm, mellkasomat is kidomborítva, amint érzem, fogait is beveti, hogy jobban megkínozhassa kis kavicsomat.

Szabad kezét felvezeti ajkaimhoz, amit nyomban szétnyitok, bekapva három ujját. Nyelvemmel körkörösen nyalogatom azokat, a lehető legjobban benedvesítve. Jungkook eközben áttért másik bimbómra, azt is kíméletlenül gyötörve, ennek következtében pedig kénytelen vagyok ujjaira nyögni. Amint úgy érezte, hogy elég nedvesek, kihúzza számból őket és lassan vezeti végig ujjbegyeit hasamon át, egészen alsómig, mely alá könnyedén dugja be kezét. Rögtön megremegek, amint óvatosan húzza ki belőlem a cica farkat, elhajítva azt az ágy másik felére, majd végigsimít bejártamon, körkörösen masszírozva azt. Amint elmeríti bennem két ujját, hangosan nyögök fel, mellkasomat is kidomborítva, hiszen eközben egy pillanatra se állt le kavicsom ingerlésével.

Vigyorogva szakad el apró testrészemtől, mi nyálától csillog, azonban én csak pihegve tekintek rá, majd élesen nyögök fel, amint gyorsít ujjai mozgásán. Másodpercek alatt hajol újra ajkaimra, azonnal átdugva hozzám nyelvét, de az alfelemben biztosított ingertől nem tudom a csókot viszonozni, így ajkam jobb szegletéből egy apró patakocskában kezd folyni nyálam. Jungkook azonban nem szégyenlős, így amint eltávolodott tőlem, egy perverz vigyor kíséretében tisztít meg nyálamtól, melyet nemes egyszerűséggel lenyal. Mind a látvány és mind a tudat miatt azonnal elvörösödöm, lehunyva szemeimet is, de azok szinte azonnal kipattannak, amint csatlakoztatja harmadik ujját is, ezúttal így téve egyre tágabbá.

Könnyes szemekkel, eltátott ajkakkal meredek fel rá, néha meg-megremegve, hangosan felnyögve, amint eléri érzékeny pontomat.

- Olyan gyönyörű vagy, Tae... - sóhajt fel, majd ujjait is kihúzza belőlem. Gyorsan küzdi le magáról alsóját, majd rólam is lekapja a falatnyi fehérneműt. Kapkodva nyúl a mellettünk lévő fiókba, melyből elővesz egy óvszert és egy tubus síkosítót. Az óvszert azonnal magára görgeti, majd a síkosítóból nyom egy keveset ujjára, melyet egyenletesen oszlat el bejáratomon és bennem is. A hűvös érzésre azonnal felsóhajtok, mely nem kerüli el figyelmét.

- Hamarosan forró lesz, ne félj – kacsint rám, amitől azonnal zavarba jövök. Szokott perverzségeket súgni a fülembe, vagy elejteni néha egy-egy piszkos mondatot, de sosem tudom megszokni.

Lassan helyezkedik el lábaim között, melyeket térdeimnél fogva feljebb tol, ezzel biztosítva a tökéletes szöget. Kezét lomhán mozgatja tagján, majd amint bepozícionálta magát, azonnal tövig merül bennem. Fájdalmas nyögés hagyja el ajkaimat, szemeimet is összeszorítom; hiába, hogy ez a sokadik alkalmunk, mai napig fáj, hiszen nem a legkisebb a mérete.

- Mindjárt jobb lesz... - suttogja fülembe, bele nyalva kagylómba, mely kicsal belőlem egy sóhajt. Karjaimmal azonnal átkarolom hátát, úgy vonva magamhoz közelebb, hiszen akármennyire is fáj, a teltségérzet majd' megőrjít. Percek telnek el, míg teljesen hozzá nem szokok, ám amikor ez megtörténik, bólintok egyet, ő pedig lassan húzódik ki belőlem teljesen, majd lassan tolja vissza magát. Azonnal felnyögök, hátába vájva körmeimet, hogy valamelyest levezessem az érzéseimet.

Jungkook folyamatosan mozog bennem, fokozatosan gyorsítva csípője mozgásán. Mindig melegséggel önt el, hogy ennyire vigyáz rám, pedig tudom, hogy szíve mélyén azonnal vad, őrült mozgásba kezdene.
Folyamatosan sóhajtozok, nyögdécselek alatta, s a fájdalom helyét átvette a színtiszta, elsöprő élvezet; ennek következtében gyorsított Jungkook, erősebben csapódva belém, amit nyüszítve nyugtázok. Erősen mar combom húsába, egyre csak gyorsítva csípője mozdulatain, egyre csak mélyebbre nyomulva belém, egészen addig, mígnem eléri érzékeny pontomat. Testem azonnal görcsösen feszül meg, szemeim kipattannak, ajkaim közül pedig egy hangos sikkantás szökik ki, miközben végig karmolom hátát.

- Meg vagy... - leheli ajkaimra egy bárgyú vigyorral, amit azonnal birtokba vesz, továbbra is prosztatámat ingerelve. Folyamatosan ajkai közé nyögök, nyüszítek, s képtelen vagyok elválni tőle, oldalra döntve fejemet, hogy hangosan felnyögjek, hiszen amilyen emóciókkal lepi el testemet, az eszemet veszi. Testem folyamatosan hullámzik a rám törő érzések tömkelegétől, s Jungkook is csak gyorsít; eszeveszett tempóban mozog bennem, nem kímélve engem.

Jungkook keze derekamra téved, végig simítva a fűzőmön, melynek megkeresi cipzárját, s amint sikeresen lehúzta azt, leveszi rólam a szorító anyagot, amiért roppantmód lekötelezett vagyok. Kezével azonnal végigsimít hasamon, majd lejjebb vezetve, merevedésem köré kulcsolja ujjait, vadul mozgatva csuklóját. Ajkaimat azonnal 'o' alakban nyitom el egymástól, szemeim is fel-felakadnak.
Hangos sikkantás hagyja el ajkaimat, szemeimet is erősen összezárom, így élvezve mindazt, amit Jungkook tesz velem.

- G-gukkie... - lehelem, ami azonnal egy nyögésbe megy át, amint makkjával újra elérte érzékeny pontomat. Csípőjével irgalmatlan tempót diktál, a szoba alap csendjét most az én nyögéseim, Jungkook magas sóhajai, s bőrünk csattanása tölti be. Barátom azonnal felszisszen, amint körmeimet végig vezetem hátán, de ő se volt rest; a másodperc tört része alatt hajol mellkasomra, hogy megszívogassa, harapdálhassa a rajta feszülő bőrt.

Szinte felsikítok, amikor újra eltalálja prosztatámat, tagomon ujjait kíméletlenül mozgatva, így megérzem alhasamban azt a bizonyos csomót, amitől tudom, hogy nekem lassan vége. Jungkook is hangosan nyög fel, fájdalmas terpeszbe nyitva lábaimat, megtartva a gyors tempót, melytől fejemet ide-oda dobálom.

- Olyan szép vagy... - simít arcomra, minek okául ráemelem köd fátyolos tekintetemet, de azonnal élvezetes grimaszba rándul arcom, amint újra eltalálja bennem azt a pontot, melytől önkívületi állapotba kerülök. Egyre sűrűbben nyögök, testemet is folyamatosan megfeszítem, ezzel jelezve barátom felé, hogy nekem itt a vég, így amint megérti testem reakcióit, gyorsít alapból gyors mozgásán, s kezét is irgalmatlanabb tempóban mozgatja tagomon.

Nekem sajnos nem is kellett több; mellkasomat azonnal kidomborítottam, szemeim felakadtak, ajkaim közül pedig egy hangos sikkantás szökik ki, amint markába engedem magomat, s saját hasfalamra. Nyüszítve nyugtázom, hogy Jungkook még ezek után is ingerli prosztatámat, ezzel szinte az őrületbe kergetve. Azonnal tekergetni kezdem testemet, szemeimet is erősen behunyom, hiszen ez felér egy második orgazmussal.
Jungkook ismét gyorsítani kezd, amitől tudom, hogy itt a vége neki is; mindig felgyorsít az orgazmus előtt. Végül egy hangos nyögés kíséretében élvez testembe – képletesen szólva -, s lassú levezető lökéseket végez, amit pihegve tűrök.

- Csodás vagy... - leheli ajkaimra, melyre egy aprócska csókot nyom, majd lassan kihúzódik belőlem, mely egy halk nyögést csal ki belőlem.

Az óvszert azonnal lehúzza magáról, majd amint egy kis csomót kötött annak a végére, elhajítja a szoba másik felében elhelyezkedő kukába, mely bármilyen meglepő, de csont nélkül bement.
Amint elfeküdt mellettem, szinte azonnal mellkasához bújtam, hatalmas szemekkel meredve fel rá.

- Boldog szülinapot... - suttogtam, majd egy aprócska puszit hintettem mellkasára.

Mosolyogva tekintett le rám, folyamatosan simogatva hátamat, majd tekintete hirtelen mögém vándorolt.

- Szerinted befértem volt ez mellé? – emelte fel hirtelen a cica farkat, incselkedően tekintve rám, amitől azonnal zavarba jöttem. – Olyan izgató voltál benne...

- J-jungkook... - bújtam el nyakhajlatában, míg ő a nyakamon feszülő nyakörvre fogott.

- Erről ne is beszéljünk... Na, meg – vándorolt le egyik keze egyenesen a comb fixig, mely már kezdett kényelmetlen lenni. – Olyan jól áll ez is. Kiemeli a hosszú, gyönyörű lábaidat.

Azonnal mellkasára csaptam, hogy fejezze be, hiszen ez számomra hihetetlenül kínos, de úgy látszik nem hatotta meg, csupán vigyorogva tekintett rám. Hirtelen azonban újra felém mászott, vészjóslóan nézve rám, amitől megijedtem.

- A szülinapos kérhet még egy menetet? – vonta fel egyik szemöldökét, pimasz mosolyra húzva ajkait.

- H-holnap fáradtak leszünk... - próbáltam valami ki fogást találni, de úgy látszik hajthatatlan.

- Nem érdekel. Akarlak – morogta, majd ajkaimra hajolva fojtotta belém a szavakat, újra lábaim közé férkőzve.

~~~~~

Huh... hónapok óta írtam, de egyszerűen annyira zavarban voltam mindig, hogy eltoltam az írást, hogy "Majd később", "Majd holnap", de ezen a héten megembereltem magamat, szóval itt van. XD
Nem terveztem +18-at írni, de úgy voltam vele, hogy egyszer le kell küzdenem ezt a "félelmet".

Életemben először írtam ukét, ami meg is látszik, de remélem nem lett olyan szörnyű, mint ahogyan én azt gondolom...>< (Meglepő, de összesen 4841 szó lett. XD)

És tuti a pokolban fogok elégni, amiért Taehyungra ilyeneket aggattam rá, de na...XD

Nem tépem tovább a számat, remélem tetszett nektek ez a béna kis iromány! :)

xxMinHeezixx