A nyár..mindenki kedvenc évszaka, mi? Ilyenkor mindig meleg van, a fák felveszik nyári ruhájukat, sok az ember az utcákon, és a legtöbb ember ilyenkor találja meg élete párját...ebben az esetben nálad bizony fordítva van. Baekhyun és te kőkemény 3 hete ismeritek egymást. Egy kávézóban találkoztatok. Már akkor tudtad, hogy ő lesz az igazi. Megismerkedtetek, összejöttetek, lefeküdtetek..minden tökéletes volt ebben a kapcsolatban. Soha nem veszekedtetek. Eddig a bizonyos pillanatig.

Egy nap főződ az ebédet és a fiókot kihúzva megpillantasz egy képet, amely eddig nem volt ott. Baekhyun van rajta egy nagyon szép lánnyal...esküvői  ruhában. Kikerekedett szemekkel pillantasz a kis képre. Érzelmek ezrei kavarognak benned. Nem tudod, hogy sírj vagy ordíts, netán megölj valakit. Úgy döntesz, hogy megvárod amíg Baek hazaér. Az ebédet könnyek közt készíted el.

A fiú 2-re ér haza boldogan. Bejön a konyhába és adni akar neked egy puszit, de te elhajolsz. Furán néz rád, de inkább hagyja és leül az asztalhoz. Odaviszed az ételt az asztalhoz és kiszeded neki az ételt majd elé teszed. Leülsz vele szembe és nézed ahogy eszik.
-Te nem eszel?-kérdi.
-Nem vagyok éhes..mondcsak. Mit tudsz erről a képről?-mutatod felé a kis lapot. A kezéből kiesik a villa és leáll az evéssel is. Lenyeli azt a kis falatot gyorsan és elkezd hebegni.
-Hát..az.....a kép..-nem tudja mit mondjon.
-Ezt nem hiszem el!-állsz fel az asztaltól és rácsapsz egy nagyot. Elindulsz a nappali felé, de Baekhyun utánad fut.
-Megtudom magyarázni..kérlek hallgass meg-áll a nappali közepén, te pedig már a lépcső alján állsz.
-Három kérdésem van..El vagy jegyezve?-első kérdést kérded.
-Igen-bólint.
-Mondtad ezt nekem egyetlen egyszer akár?-teszed fel a második kérdést.
-Nem.-válaszol.
-Azt hiszed, hogy megfogok neked bocsátani valaha?-utsó kérdés.
-Nem, de kerlek T/N hallgas meg.
-NEM! ELEGET HALLGATTALÁK MÁR..MENJ EL!-kiabálsz vele.
-De..-te azonnal félbe szakítod.
-MENJ EL! MOST AZONNAL!- mondod ordítva és felfutsz, egyenesen a szobádba mész és kulcsra zárod az ajtót. Baekhyun megy összepakolni, elejt egy pár könnycseppet. Elhagyja a házat és megy vissza feleségéhez.

Nagyon lassan telnek a napok..te megismerkedsz egy fiúval. Igazából nem történik sok minden köztetek csak lefeküdtök. Majd másnap eltűnik. Nem nagyon vált ki belőled érzelmeket. Telnek a hetek és azt veszed észre, hogy nagyobb a hasad, mint szokott. Egy reggel úgy kelsz, hogy rohannod kell a wc-re, kiadni magadból mindent.

-Az nem lehet..-ülsz a kanapén és magad elé bámulva gondolkozol.-Nem lehetek terhes..nem lehet..lehetetlen.-kezdesz el sírni. Lassan belenyugszol. Egyedül maradtál, egyedül kell végig járnod ezt a nehéz és hosszú utat. A terhesség elveszi az erődet. Azok a fájdalmak kibírhatatlanok. Egy nap bizony azt veszed észre, hogy sietsz a kórházba. A gyereket nehezen megszülöd és boldogan tartod utána karodban. Kislány lett..egy nagyon gyönyörű kislány. Mindig is az volt a vágyad, hogy gyereked legyen. Nem kérdés, hogy ki az apja..hisz azzal a fiúval védekeztetek. Viszont Baekhyunnál egyszer elfelejtettétek. Nem értesíted.

Telnek az évek és a kislány lassan felnő. Mire észbe kapsz már az esküvőjére készül. Félsz, hogy egyedül maradsz, de büszke is vagy egyben a lányodra. A lány viszont olyanra készült amit te nem is sejthettél. Eljön az esküvő napja.
-Ha valaki közbe szeretne lépni szóljon most vagy hallgasson örökre....gratulálok mátol házas....-kinyílik a terem ajtaja és belép egy férfi, öltönyt hord és napszemüveg van rajta. Amikor leveszi a szemüveget kikerekednek a szemeid.
-Elnézést a késésért. De itt vagyok.-mondja mosolyogva Baekhyun és leül az egyik sorba. A pap befejezi a feladatát. Mindenki elhagyja a termet, már csak te maradtál bent és Baekhyun.
-Te egyre szebb vagy..-indul meg feléd.
-Ne bókolj..mit keresel itt?-teszed karba a kezeidet.
-Hát..SungHyo keresett meg engem. Miért nem szóltál, hogy van egy lányom?
-Mert..mert nem akartalak látni se. Úgy gondoltam, hogy egyedül is felfogom tudni nevelni. És fel is neveltem. Nagyon jól megvoltam nélküled miután haza mentél...
-Én nem voltam meg nélküled...ebben a 20 évben egyedül éltem. Amikor haza mentem akkor fogadták el a válási pert. 18 éves voltam..fiatal és seggfej. Egy jó nagy seggfej..miután sikeresen elváltunk én visszajöttem, de azt mondták, hogy már mással vagy. Amikor SungHyo felhívott és elmesélt mindent nagyon boldog voltam. Kaptam magam és..eljöttem ide, hogy lássam a kislányunkat és téged.-lép egyre közelebb. Nem tudsz mit mondani, be kell vallanod magadnak, hogy még mindig szerelmes vagy belé. Egymás szemébe néztek, tekintete a szemeid valamint ajkaid közt cikáznak. Közelebb hajol majd amikor látja, hogy nem ellenkezel megcsókol. Lassan mozgatja ajkait a tieiden. Megadod magad majd a nyakát ätkarolva viszonzod édes csókját. Elváltok majd homlokát a tiednek dönti.
-Nagyon szeretlek T/N.-suttogja.
-Én is szeretlek..seggfej-csapsz rá egyet kuncogva. Ő is elneveti magát.