Egy lépés előre és végre a menyországba jutok. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz az én végzetem. Félek, hogy ez lesz életem legrosszabb döntése. Nem tudom, hogy merre menjek. Előre vagy hátra.
-T/N!-érnek fel mögötted a fiúk lihegve.-Gyere el onnan most azonnal-ordít rád az egyetlen ember a világon aki neked valaha jelentett is valamit.
-Nem..megbíztam benned. Miért tetted ezt velem?-kérded sírva. Feléjük fordulsz és végig pillantasz a 7 fiún.-Azt hittem, hogy szerettek. De nem..csak elviseltetek. 5 éven keresztül csak elviseltetek.-látásod homályos.-Szerettelek titeket. És te Min Yoongi..nagyon sokat jelentettél nekem.

Várjunk csak. Ez nem az eleje. Elmondom, hogy mi annak az oka, hogy éppenséggel öngyilkosságot akarsz elkövetni.

-1 nappal ezelőtt-

Boldogan mész haza a fiúkhoz a meghallgatásról. A metrón ülve előveszed a ma reggeli újságot. Elkezded olvasni.

"Fő hírünk: A BTS-es fiúk 'elvilegi' legjobb barátnője"

A BTS-es fiúk vallottak.

Min Yoongi a csapat egyik rappere bevallotta, hogy nincs semmi közte és T/N közt. Valamint azt is bevalotta, hogy a lány sokszor sokott hazudni ilyeneket. Min Yoongi szerint a lăny nem is a barátjuk csupán csak ismerik 2 éve.

Ezt olvasva kitör belőled a sírás. Elteszed az újságot és sírva végig ülöd az utat. Amikor megérkezel leszálsz a metróról és a dorm felé veszed az irányt. Nincs otthon még senki. A szobádba futsz és egyből összepakolsz majd a bőröndöddel együtt hagyod el a házat örökre. Hagysz nekik egy levelet valamint a Sugától kapott nyakláncot is ott hagyod. Egy elhagyatott házban szállsz meg ami elég jó állapotban van. Egész éjszaka hívogatnak téged a fiúk, de te nem veszed fel senkinek se. Végig zokogtad az estét és átgondoltad az életed. Jöttek a boldog és a szomorú dolgok is.  A végén arra jutottál, hogy írsz egy búcsú levelet és elmész a legközelebbi panelhez ahol elakarod követni az öngyilkosságot. Ott állsz a panelház tetején.

Egy lépés előre és végre a menyországba jutok. Nem gondoltam volna, hogy ez lesz az én végzetem. Félek, hogy ez lesz életem legrosszabb döntése. Nem tudom, hogy merre menjek. Előre vagy hátra.
-T/N!-érnek fel mögötted a fiúk lihegve.-Gyere el onnan most azonnal-ordít rád az egyetlen ember a világon aki neked valaha jelentett is valamit.
-Nem..megbíztam benned. Miért tetted ezt velem?-kérded sírva. Feléjük fordulsz és végig pillantasz a 7 fiún.-Azt hittem, hogy szerettek. De nem..csak elviseltetek. 5 éven keresztül csak elviseltetek.-látásod homályos.-Szerettelek titeket. És te Min Yoongi..nagyon sokat jelentettél nekem.
De látom ez nem volt kölcsönös. Az az újság..
-Félreérted..az nem igaz..
-Nem..nem kértem magyarázatot. Nekem nincs itt keresni valóm. Szerettelek titeket és hiányozni fogtok, de nekem mennem kell. Sziasztok.-hátradőlsz és elkezdesz zuhanni, a szemed előtt lepörög az egész életed. A fiúk orditozását hallod majd földet érsz és nem érzel már fájdalamat. Nem érzel már semmit. Csak a meleget és azt, hogy most jó helyen vagy.

Suga pov.

- 2 nappal ezelőtt-

Most fejeztük be az interjút. Olyanokat kellett mondanom amik nem igazak. Hogy fogom én ezt elmondani T/N-nak/nek. Igazából amikor hazaértünk én beugrottam az ágyba és elaludtam. Barátnőm mellém feküdt. Amikor reggel felkeltem nem volt mellettem. Megnéztem mennyi az idő. Most van a meghallgatás. Kikeltem az ágyból majd elkészültem és a fiúkkal együtt indultunk az új dal felvételére. Későn este értünk haza. Barátnőmet kerestem, de ő sehol. A dolgai sehol. Csupán egy levél volt az ágyán. Félve, de elolvastam a fiúkkal együtt.

Fiúk amikor ezt olvassátok én már nem leszek ott. Elmentem. Megmondom nektek őszintén, hogy darabokra tört a szívem amikor azt az újságot elolvastam. Azt a cikket. Én azt hittem, hogy barátok vagyunk. De ezek szerint tévedtem..chh. 2 éve?? 5 éve, hogy ismerjük egymást és ezt ti is nagyon jól tudjátok. Lehet, hogy meg fogok örűlni, de így a jó. Sajnálom.

Miután elolvastuk én sírva fakadtam. Egész éjszaka hívogattuk, de nem vettem fel. Majd Namjonnak eszébe jutott a nyomkövető amely a telefonjában van. Amikor megláttuk, hogy hol van mindent eldobtunk és futni kezdtünk. Amikor felértünk a panelház tetejére minden megszűnt körülöttem. Az maradt meg, hogy hátraveti magát és elkezd zuhanni. Mind a heten utänna futunk...de már késő. Egy nagy puffanással ér véget az élete. Vele együtt meghalt az egyik részem.

Egy hét elteltével még mindig magamba voltam zuhanva. Nem ettem, nem ittam, nem aludtam, nem éltem. Hiányzik. A mosolya, a nevetése, a hangja, az érintései..maga a lénye. Mánsnap a rendőrök kopogtattak be hozzánk és átadták T/N búcsúlevelét. Jin olvasta fel, mert neki volt elég ereje hozzá.

Aki ezt a levelet megtalálja.

Igazából nem is tudom, hogy jutottam el idáig..Én..pont ÉN. Soha nem voltam olyan akinek megfordult volan a fejében egyszer is az öngyilkosság. Dehát látod. Itt ülök és a búcsú levelem írom. Nem nagyon fog hiányozni az élet..vagyis most ezt gondolom. Nincs olyan emeber aki szeretne engem. Pedig azt hittem, hogy van. Egyedül maradtam. De, ha ezt most olvasod ne sajnálj engem. Tudom, hogy így lesz a legjobb számomra és mások számára is. Szóval..ennyit akartam mondani. Nem igazán tudnék búcsúzni senkitől se. Testvérem nincs. A szüleim pedig ott várnak a túloldalon.

Sírva hallgattam a levelet és közben a nyakláncot szorongattam.

Eltelt két hét. Mostmár ha rágondolok nem kedzek el sírni csak néha. Soha nem fogom elfelejteni. Örökre ő lesz az igazi. Eljött a temetés napja. Az idő is borús. Nehezen bírtam ki a temetést. Attól függően, hogy T/N szerint nem volt senki aki szerette volna...rengetegen eljöttek. A nap végén hazaértünk és bezárkóztam a szobámba. Leültem és elkezdtem írni az új dalt melynek főszereplője T/N.