Jeongin és te lassan 15 éve vagytok legjobb barátok. 3 éves voltál amikor megismertétek egymást, azóta vagytok olyan jóban. Mindig arról beszéltek, hogy majd megházasodtok és lesznek gyerekeitek. De te legbelül tudod, hogy ez Jeongin részéről csak poénkodás. Te persze többet érzel iránta, mint barátság csak ezt nem mered bevallani neki.

Reggel a suliba beérve egyből rohansz Jeonginhez. Meglátod, hogy nincs egyedül. Nem nagyon érdekel ez téged, odapofátlankodsz.
-Sziasztoook-köszönsz boldogan.-Nincs kedved ma elmenni moziba?-kérded a fiútól.
-Bocsi T/N, de ma nem érek rá, mert JiJi-vel megyek sétálni egyet-néz az előtte álló lányra aki csak vigyorogva bámul téged. Na igen, tetszenek egymásnak ez nem titok. Te pedig azt akarod, hogy a legjobb legyen neki. Így csak egy mosolyt ejtesz és elballagsz.

Telnek a hetek. Eljön az "évfordulótok", a barátságotok 15. éve. Mint mindig, te viszed a kajád a parkba, megterìtesz az egyik padon, odateszed a tortát és meggyújtod rajta a 15 darab gyertát. Már csak Jeongin hiányzik. Telnek a másodpercek, percek majd arra leszel figyelmes, hogy eltelik másfél óra. Már vagy 20-szor hívtad és háromezer üzenetet küldtél neki. Az idő váratlanul borul be és gyorsan, mint ahogy a kedved is. Jönnek a szürke felhők és elkezd hirtelen esni az eső. Szomorúan unod meg a várakozást. Elpakolsz, a tortát a pad melletti kukába dobod. Leveszed a barátság karkötődet és ledobod a földre. Ennyit ér 15 év barátság. A biciklidre felpakolva indulsz haza, teljesen elázol. Nehezen és fáradtan hazaérsz.

-Jeongin szemszöge-

Amikor kiértünk a moziból bekapcsoltam a telefonomat. Amíg néztük a filmet inkább kikapcsoltam. Meglátom a rengeteg üzenetet. Látom, hogy T/N mennyiszer hívott. Amikor eszembe jut, hogy ma van a 15. évfordulónk kikerekednek a szemeim.
-Bakker...
-Mi történt oppa?-kérdi JiJi. Mindent eldobva magamtól  futok ki az épletből. Rohanok a szakadó esőben egészen a parkig. Amikor odaérek szomorúan konstatálom, hogy T/N már elment. Meglátom a tortát a kukában. Fejemet hátrahajtom. Nagyot sóhajtok.
-Ezt nem hiszem el...hogy tudtam ezt elfelejteni.-elindulok, rálépek valamire, megnézem gyorsan, hogy mi az. Felveszem a földről. Bekönnyesedik a szemem.
-Neh...

Visszaemlékezés

-Ez a karkötő a barátságunkat jelképezi. Addig tart a barátságunk ameddig valamelyikőnk le nem veszi. De ez soha nem fog megtörténni.-mondom mosolyogva és összekapcsolom a csuklóján. Én is felveszem.
-Köszönöm oppa...soha nem fogom levenni az biztos.-mondta T/N mosolyogva.

×JELEN×

-T/N szemszöge-

-Hmm..a régi szép emlékek.-mondod elgondolkodva. Nagyot sóhajtasz majd lassan elalszol. Másnap reggel az egyenruhádat felvéve rohansz a suliba. Amikor beérsz a szekrényed felé veszed az irányt. Kinyitod a szekrényed ajtaját és kiveszed a matematika felszerelésedet. Épp ellépsz a szekrényedtől és már csuknád be, de valaki hamarabb becsukja neked. Odanézel és csak mosolyogsz.
-Ezer meg egyszer hívtalak téged..nagyon sajnálom a tegnapi napot. Randiztam JiJivel és..elfelejtettem, hogy az évfordulónk volt tegnap. Nagyon sajnálom T/N tényleg.
-...Jeongin...azt akarom, hogy boldogabb legyél, de.....tudom, hogy nekem ahhoz el kell mennjek.-mondod elrejtve a szomorúságodat így csak mosolyogsz. Megpróbálsz nem sírni.-Tegnap amikor haza értem megvettem a jegyemet Londonba. Holnap megy a gépem. Végre boldog lehetsz a szerelmeddel. Megkönnyítem az életedet.-nyomsz egy puszit az arcára majd lassan elballagsz az órádra. A fiú egész nap kérlel téged, hogy ne hagyd itt egyedül. Te csak mosolyogva megsimgatod a vállát majd elballagsz minden egyes alkalommal. A nap végén amikor hazaérsz, gyorsan összepakolsz és kikészítesz mindent másnapra. Lefekszel aludni.

Eljön a másnap reggel. Kikelsz az ágyadból, felöltözöl, fogat mosol, megcsinálod a hajadat. Elhagyod a házat melyben egyedül éltél, mert a szüleid Londonban dolgoznak. Ezért is odamész befejezni a tanulmányaidat. Amikor odaérsz a repülőtérre egyből sorba állsz. Meghallod, hogy valaki a nevedet ordítozza. Odapillantasz.
-T/N...mielőtt..elmennél-mondja Jeongin lihegve miközben a térdén támaszkodik. Valószínűleg futott.-Ez a tied..-átnyújt neked egy levelet és egy kis dobozt. Nyom egy puszit ajakidra, de nem mond semmit. Te csak bámulod majd amikor észhez térsz intesz neki egyet és visszaállsz a sorba. Átengednek téged is és mégegyszer hátrapillantasz és magad mögött hagyod Szöult és Jeongint egy kis időre. Felszállsz a gépre. Kinyitod a kis bozt és meglátod a karkötőt. Elolvasod a kis levelet is mellé.

Ez téged illet még akkoris, ha már nem akarsz a legjobb barátom lenni. Nagyon szeretlek és azt sajnálom, hogy ezt nem mertem a szemedbe belemondani 15 év alatt. JiJi-t soha sem szerettem csak féltékennyé akartalak tenni. Ezt elakartam mondani, de te nem engedted. Nagyon fogsz hiányozni, de remélem, hogy egyszer majd még fogjuk látni egymást. Ne feledd! Nagyon szeretlek T/N.
  
                                                                                                                                                                   Jeongin  ^^

Sírva olvasod végig a levelet, visszaveszed a karkötődet.
-Én is szeretlek Jeongin-suttogod magad elé.

Oké...ez most picit szomi lett, de ez a dal megadta az ötletet az íráshoz. Bevallom hozzám még csak egy hónapja jutott el ez a dal, de egyből megszerettem. Nos..azon gondoltkodtam, hogy csinálok egy Oneshotos könyvet amibe ezeket a kis oneshotokat átmásolom és ott írnék ilyen kis részeket magamtól valamint kérésre is. Ti mit szóltok hozzá?