Anyud azt akarja, hogy tanulj zongorázni mert a családban mindenki tud így neked is kötelességed megtanulni. Te persze nem akarsz zongorista lenni. Sokkal jobban érdekel a gitározás. Persze a szüleidet ez nem érdekli és ezért felbérelnek egy tanárt. Te nem akarsz vele tanulni, mert azt hiszed valami nagyon idős bácsika lesz. Természetesen a házatokbaan van egy zongora. Leülsz elé és elkezded tanulmányozni. Egyszer csak arra leszel figyelmes, hogy nagy nyikorgással nyitódik ki az ajtó. Egy nagyon aranyos fiú lép be rajta akit nem ismersz. Vékony, eléggé alacsony, de szemei csillognak. Nagyon sok benne az aegyo.
-Szia. Én lennék a zongora tanár. Biztos te leszel a tanítványom.-mosolyog rád. Kellemeset csalódsz. Bemutatkozol majd kezdetét veszi az első hivatalos zongora órád. Telnek a napok és nagyon jóban vagytok Woozival. Igen ez a művész neve. Kiderült csak 2 év van köztetek. Eltelt egy hét, majd mégegy és megint csak egy újabb unalmas hetet kezdesz. Reggeli rutin satöbbi. Gyorsan lefutsz, mert tudod, hogy Woozi ilyenkor már beszokott melegíteni. Lefutsz és halkan benyitsz. Egy gyönyörű dallal melegít be amelyik a te kedvenced. Halkan mögé sompolyogsz és amikor befejezi te csak átöleled majd fejedet belefúrod a nyakába. Ő is visszaölel. Elkezdődik az óra és egy számot kezdtek játszani közösen. Egyszer összeér az ujjatok. Mind a ketten leálltok és egymásra néztek. Az utóbbi egy hónapban elég érdekes lett a viszonyotok. Nagyon közel kerültetek egymáshoz. Te beleszerettél, de nem tudsz mit tenni. Félsz elmondani neki. Ezen gondolkodva arra leszel figyelmes, hogy már csak pár mili választja el egymástól az ajkaitokat. Természetesen ezt Woozi szakítja meg azzal, hogy rátapad az ajkaidra és elkezdi lassan, érzékien mozgatni kis párnáit a tieiden.