Mindig is szeretted a telet, a havat és magának az évszaknak a szépségeit. Nyári születésű vagy, de soha sem bírtad a nyarat. A mai napod eléggé stresszes volt így a kedvenc helyedre mész levezetni a stresszt. Ez az a hely amiről nem tud senki, tudomásod szerint. Csak te tudod, hogy milyen gyönyörű az a hely télen.

Felöltözöl rétegesen és elindulsz a park felé. Amikor belépsz a terület rozsdás, öreg kapuin körbenézel. Sehol senki. Elindulsz a kavicsos úton majd egy 20 perces séta után meglátod a nagy falat melyen indák futnak végig. Odalépsz az első fához és pontosan 28 lépést teszel meg onnan. A fal felé fordulva megtalálod a szépen elrejtett kis zugot. Betérsz és mosolyogva nézel körbe. Megint egyedül vagy a kis helyen. Elindulsz a befagyott tó mentén és a magaddal vitt kedvenc korcsolyádat fogva leülsz egy padra. Átveszed a korcsolyád és felmész a jégre. Mivel volt időd megtanulni jégkorozni ezért eléggé profi vagy benne. Gyorsan telik az idő, észre se veszed, hogy már lassan kettő órája ott vagy. Megszűnik körülötted a világ. Kis idő után egy nehéz és egyben gyönyörű mozdulatot teszel mire valaki elkezd tapsolni. Összerezzensz a hirtelen zajra. A hang irányába kapod a tekinteted.
-Bocsánat. Nem akartalak megijeszteni.-mondja egy magas, édes mosolyú fiúcska. Ott áll a befagyott tó túloldalán.-Ez a mozdulat nagyon szép volt.-dícsér meg.
-Köszönöm-mosolyogsz vissza majd odamész elé.-Mióta néztél?-teszed fel a kérdést.
-Olyan 5 perce lehetek itt. Igazából csak most találtam rá erre a helyre. Mindig a parkba jövök sétálgatni és most fedeztem fel ezt a kis zugot. Nem hittem volna, hogy összefutok bárkivel is.-mosolya teljesen elcsábít, szemei csillognak, haja tökéletesen van belőve. Olyan 21 évre tippelnéd.-De milyen modortalan is vagyok. A nevem Cha Eunwoo-nyújtja kezét egy kézfogásra amit te el is fogadsz.
-Az én nevem T/N. Én igazából már 13 éves korom óta ide járok ha van valami bajom vagy csak szeretnék sétálni.-mosolyog rá kedvesen.
-Mennyi idős is vagy?-kérdi.
-20 leszek ebben a hónapban. És te?
-Én 21 múltam...gondolom már sokan mondták, de..nagyon szép a mosolyod.
-Igazából nem nagyon mondta még senki-elpirulsz majd a szemedbe lógó tincset, füled mögé tűröd.
-Hogyhogy? Talán nincs párod?-kérdi mire te csak megrázod a fejed.
-Nincs. De nem is baj. Jó nekem így..-próbálsz egy mosolyt erőltetni az arcodra.
-Figyelj csak..lehet, hogy ez így váratlan meg minden....de nincs kedved meginni egy meleg teát és ismerkedni még egy picit? Mert eléggé szimpatikusnak tűnsz.-zavarban van, tarkóját vakarja.
-De. Van kedvem. És te is nagyon szimpatikus vagy számomra.-szélesen mosolyogsz.

Ez volt az a nap amikor elkezdőtött a szép barátságotok. Majd végül szerelem fejlődött belőle. Számodra az a hideg, fagyos, decemberi nap volt életed legszebb napja. Soha nem fogod elfeljteni azt a nagy mosolyt ami párod ajkain terült el, mikor te igent mondtál a nagy kérdésre. Azóta boldogan éltek együtt nagy szerelemben, békében és egészségben.