Minden csoda három napig tart.
Mondják. És most is erre számítottál.

Egészen kiskorod óta táncolsz és tehetségesnek is mondanak. Rengeteg versenyről hoztad már el az első helyezettnek járó díjat, de az elért eredményeid mámora sosem szállt a fejedbe.
Most is egy újabb versenyen vagy túl, ami egy igen nagy szabású esemény volt, az meg a pláne, hogy újabb győzelmed után mikor már sétáltál ki az öltözőből, edződet láttad beszélgetni egy számodra ismeretlen férfival, majd mikor meglátott téged, csak intett, hogy menj oda hozzájuk, amit egy kiváncsi tekintettel meg is tettél.

-T/N ő itt Park Jooshik egy koreai tehetség kutató programnak a vezetője. Beszélni szeretne veled. - pillantott rád edződ.

-Üdvözlöm! - fogott veled kezet . - Az SM Town új tehetségkutató programjának vezetője vagyok. - mutatkozott be ő is, viszont az Entertainment nevének említésétől, még a lélegzeted is kihagyott egy pillanatra. - Láttam a mai teljesítményét, és ez biztossá tett abban, hogy jól döntöttünk önnel kapcsolatban. - kezdte, te meg értetlen fejjel néztél hol rá, hol edződre, majd vártad, hogy folytassa és közben elindultatok a kijárat felé. - Tehetséges táncosokat keresünk világszerte. Említették az ön nevét és elért eredményeit, ami felkeltette az érdeklődésünket. Felvettük a kapcsolatot az edzőjével, aki bátorkodott minket meghívni a mai versenyére, hogy élesben is láthassuk az ön teljesítményét, ami abszolút meggyőzött minket arról, hogy szeretnénk önt a csapatunkban tudni. - ált meg az épület előtt, de utolsó mondatára te is megtorpantál.

-H-hogy? - kérdezted hitetlenül.

-Szeretnénk önt meghívni koreába, hogy dolgozzon a csapatunkban. Egyelőre egy fellépésről van szó, ahol vendégtáncosként működhetne közre az egyik csapatunk mellett, és ha úgy dönt, felajánlunk önnek egy exkluziv szerződést, mellyel tovább építhetné nálunk a karrierjét. - nézett rád egy bíztató mosollyal, de jelenleg annyira lesokkolt ez az egész, hogy nem tudtál józanul gondolkodni.

-E-esetleg kaphatnék, egy kis gondolkodási időt? Szívesen elfogadnám az ajánlatot, de meg kell beszélnem a családommal. - válaszoltad zavartan.

-Persze, nem is vártam egyből választ, de ne feledje ez egy remek lehetőség. Itt a névjegyem, az edződ már tudja az elérhetőségeinket. Ha döntöttél, várjuk a válaszod. - mosolygott továbbra is , majd meghajolt és elsétált melletted.

Némán ültél be az autóba edződ mellé, majd ránéztél.

-Te tudtad, hogy itt lesz. - magad sem tudod, hogy ezt kérdezted-e vagy mondtad.

-Nem akartam szólni, mivel akkor rágörcsöltél volna. - vonta meg a vállát, de te még mindig nem fogtad fel, hogy mind ez veled történik.

Ha azt hitted, hogy ez az ajánlat hirtelen jött, akkor még nem tudtad, hogy mi vár rád. A szüleid beleegyezése után az események a tízszeresükre gyorsultak, és már csak akkor ocsudtál fel az forgatagból, mikor a repülőgép hangosbemondojából ez a mondat nem hallatszott:

"Kérjük kapcsolják be biztonsági öveiket. Hamarosan megkezdjük a leszállást."

Ezek szerint a te csodád jóval tovább tartott, mint három nap.
Kissé görcsbe rándult a gyomrod. Nagyon izgultál, hiszen az elkövetkező öt hónapot Szöulban fogod tölteni. Még kimondani is sok idő, de egyáltalán nem bánod, hisz azon a helyen lehetsz ahova mindig is vágytál, és azt csinálhatod amit mindig is akartál.
Egészen fiatalon ismerkedtél meg a koreai kultúrával, ami mondhatni azonnal magába szippantott. Ha épp nem edzésed volt, vagy épp nem tanultál, fejben mindig koreában jártál. Mindig is azokon az utcákon szerettél volna bolyongani, vagy csak eltölteni néhány napot, amiket a doramák képsorain láttál, vagy úgy és ott táncolni, ahogyan és ahol imádott idoljaid.
Tulajdonképpen a k-pop egy olyan pont volt az életedben, ami csak mégjobban arra sarkallt, hogy minnél többet küzdj az álmaidért, hogy táncos lehess.
Tanultad a nyelvet, bár közel sem beszélsz olyan jól, de megy, éjjel-nappal a koreográfiákat tanulmányoztad és most, hogy minden elképzelésed beteljesülni látszik, bármennyire is hihetetlen számodra, de kezded megérteni és rájönni, hogy nem voltak hiábavalóak azok az kemény munkával töltött évek, amiket magad mögött tudhatsz.

Ábrándosan néztél ki a taxi ablakán, és csodáltad a mellettetek elrohanó várost.
Az Entertainmet volt olyan rendes, hogy közel a SM Townhoz foglalt nektek szobát így nem lesz probléma reggelente gyalog neki vágni a stúdiónak.

Hamar telt az idő, és mire észbe kaptál, már a kiadó ajtaján sétáltál be edződdel a sarkadban, hogy megkezdhesd első napod a felkészülésben. Ma tudod meg azt is, hogy kikkel fogsz együtt dolgozni, és a fellépés koncepcióját is mai napon ismertetik veled.
Felvágtattatok arra az emeletre és beléptetek abba a terembe, ahol lesznek a próbák, majd miután beléptetek, mint kiderült a koreográfus fogadott.

-Sziasztok! Biztos te vagy a vendég szereplőnk. T/N igaz? - nézett rád kedvesen egy tőled valőszínűleg nem sokkal idősebb srác.

-Igen. - mondtad zavartan.

-Örülök, már sok jót hallottam rólad. A srácok is nem sokára itt lesznek addig, oda pakoljatok le nyugodtan. - mutatott egy kis padra a terem másik felében.

Hmm szóval srácok. Kezdted pörgetni a fejedben az összes fiú bandát akik az SM alatt debütáltak és közben egyre jobban uralkodott el rajtad az izgalom. 
De mielőtt a kíváncsiságod a felszínre törhetett volna, hangzavar szűrődött be a folyosóról.

-Ezek ők lesznek. - vigyorgott rád a koreográfus srác, mikor látta kissé rémült tekinteted, majd nyílt is az ajtó és megpillantottál berobogni rajta nyolc srácot, név szerint az NCT 127 csapatát.
Sorra köszöntek, de mikor megpillantottak, ők is megilletődve vettek vissza hangerejükből.

-Üdv, mi vagyunk az NCT 127! - hallatszott fel a szokásos beköszönés, amit élőben ráadásul alig pár méterre tőlük kissé letaglózó volt hallani.

-Sziasztok! Én T/N vagyok. Örülök a találkozásnak. - még magadat is meglepted, hogy ezt képes voltál egyből elmondani.

-Reméljük sikeres lesz a közös munka. - mosolyogott rád az a személy, aki amióta ismered a bandát nagy hatást gyakorol rád, az az Lee Taeyong. Mosolyától benned ragadt a levegő és pulzusod is egyre gyorsabb ütemet kezdett diktálni.

-É-én is. - na ez már nem sikerült, ami látszólag Taeyongnak is szemet szúrt, mivel aranyosan elmosolyodott lényeden.

A napok roham tempóban haladtak el mellettetek, és a fellépés is egyre közelebb került.
A fiúkkal hamar megtaláltad a közös hangot és nagyon hamar fel is oldottál a közöttük így gördülékenyen folyt a munka.
Ott segítettek neked ahol csak tudtak, türelmesek voltak veled és végtelenül kedvesek. Ki lehet jelenteni, hogy nyolc új barátra tettél szert, bár a hiányos nyelv tudásod nem egy két végig röhögött szituációt szült köztetek, de ez csak fokozta a jó hangulatot.
Viszont egy valakivel talán ennél is jobban kijöttél, aki nem más volt, mint Taeyong.
Eleinte, csak kedvesen közeledett feléd, majd sokszor a próbák végeztével is még bent maradtatok ketten gyakorolni, amik után rendszerint vissza kísért a hotelig, de akadt olyan alkalom is, mikor elvitt enni, vagy csak járkáltatok a városban.
Óhatatlanul is érzelmeket kezdtél táplálni a fiú iránt, és sokszor érezted azt, hogy te sem vagy közömbös számára, de sosem adott egyértelmű jeleket, így próbáltad mélyre taszítani magadban érzéseid.
Tudtad, hogy bármennyire is csábító ez az egész, ha véget ér a munkád haza mész, így nem sok esélyt láttál arra, hogy kettőtöknek lehet közös jövője, bármennyire is vágytál rá. Ha le is szerződnél a kiadóhoz, lenne erre bármilyen garancia? Nem. És ennek a tudata volt számodra a legfájóbb.

-Maradunk ma? - pattant hirtelen melléd Tae karját átdobva a válladon próbátok végének közeledtével.

-A frászt hoztad rám te! - csattantál fel, miközben a melkasodhoz kaptad a kezed.

-Bocsi. - kuncogott édesen, majd egy gyors puszit adott az arcodra, mire érezted, hogy az egész arcod lángba borul. - Na de, maradunk? Lenne számodra egy meglepetésem. - nézett rád várakozóan.

-Ma-maradhatunk. - pásztáztad továbbra is zavartan a földet, így nem láthattad a Taeyong arcára kiülő elégedett vigyort.

-Akkor itt találkozunk. - engedett el, majd fütyürészve magadra hagyott.
Megérintetted arcod ahova az apró puszit kaptad, majd érezted, hogy újra elpirulsz. Hiába, nem tudsz az érintéseihez hozzászokni, pedig már "régóta" ezt csinálja.

A próba végeztével, kimentél mosdóba, majd amikor jöttél ki és indultál vissza a táncterem felé, valaki elkapott. Először megrémültél, majd miután megláttad elhurcolóidat mondhatni megnyugodtál. Ugyanis egyik karodnál Jaehyunt a másiknál pedig Markot vélted felfedezni na  meg a nyomukban Haechant. 

-Srácok. A világért nem akarok tolakodó lenni, de most már igazán letehetnétek. - szóltál rájuk, miután kb öt perce vonszoltak magukkal az épületben, de teljesítették kérésed. - Mire is volt jó ez? - néztél rájuk kérdőn.

-Parancsot teljesítettünk. - felelte Jaehyun.

-És várjuk a jelet, hogy mikor engedhetünk szabadon. - kontrázott Mark.

-Pedig annyira szeretném érteni. - csóváltad meg a fejed és lemondóan sóhajtottál egyet.

-Nemsokára megérted. - vigyorgott eszelősen rád Jaehyun.

-Ugye tudod, hogy ettől, most nem lettem nyugodtabb? - mérgelődtél tovább, mire a három srác színpadiasan kinevetett.

-Oké vissza mehetsz! - szólalt meg pár perc csend után Mark. - Szabadon engedünk. - mutatta az utat arra amerről jöttetek. Még utoljára rájuk pillantottál, hátha rá jössz, hogy miben sántikálnak, de egyik sem szólalt meg így egy újabb sóhaj kíséretében indultál vissza a táncterembe.
Az ajtóhoz közeledve halk zene szűrődött ki, de nem a fellépésetek mixtapejének része volt, hanem egy lágy, lassú dallam.
Óvatosan kinyitottad az ajtót, majd belépve a szád elé kaptad a kezed. A félhomályban úszó termet belepték az apró, hangulatos kis fények és virág illat lenge be a teret.
Oldalra pillanatottál és megláttad Taeyongot ott állni a tükör előtt, egy hatalmas csokor rózsával a kezében. Elmosolyodott és lassan feléd indult.

-Tessék! - nyújtotta át a csokrot.

-Ezt nekem? - tetted fel az igen bugyuta kérdést, amire egy bólintást kaptál válaszul. - Köszönöm. - furtad bele az arcod.

-Emlékszel, amikor először elvittelek abba a cukrászdába ez a szám szólt és azt mondtad, hogy egyszer szeretnél erre lassúzni? - kérdezte, mire meglepődtél, hogy erre emlékszik.

-Igen. Emlékszem. - mosolyodtál el te is.

-Akkor megtisztelnél egy táncal? - nyújtotta feléd a kezét. Gyorsan letetted a virágot és elfogadva a felkérést símultál az erős karok közé, mire Tae lágyan ringatni kezdett titeket a zene dallamára.
Elvesztél a pillanatban. Csak te voltál és ő.
Magával ragadott ez a gesztus. Taeyong mindig is egy úriember volt, és ez minden feléd irányuló tettében is megmutatkozott.
Egyszerűen ezért szereted őt, mert egy ennyire fantasztikus ember.

-Tudod. A mai napra szántam valami különlegeset. - távolodott el egy kicsit tőled, hogy a szemedbe nézhessen.

-Igen? És mi lenne az? - kérdezted a vártnál halkabban. Elbódított a közelsége, és mikor arca mégközelebb került a tiedhez, levegőt is elfelejtettél venni.

-Ez! - mondta, és ajkait óvatosan a tieidhez érintette, majd miután látta, hogy nem utasítod el, bátran megcsókolt. Kezeidet nyaka köré fontad és viszonoztad a csókját.
Pont olyan lassú táncal ismerkedtek ajkaitok, mint amiben még mindig ringattott téged a fiú.
Pihegve váltatok el néhány perc után és mikor csillogó szemeit rádemelte egy boldog mosoly jelent meg az arcán, ahogyan neked is. Egy apró puszit kaptál a szádra, majd szorosan magához ölelt. Éreztétek egymás szívverését, ami egy ütemre vert.

-Szabad ezt nekünk? - kérdezted halkan azt a kérdést, ami először eszedbe jutott.

-Ha nem lenne szabad sem érdekelne. Menthetetlenül beléd szerettem, és nem tehetnek ez ellen semmit. - villantott feléd egy határozott mosolyt, ami némi képp nyugtatóan hatott rád. - Ha te is szeretnéd, akkor képes leszek megvédeni téged és a kapcsolatunkat.
Sok mindent ígérhetnék, de csak egy valamit fogok. Egy magam fajta fiú szerelme nem épp áldás, de... A teljes szívem a tiéd. - könnyek gyültek a szemedbe szavai hallatán. Az az őszinteség, amit tőle kaptál ott abban a pillanatban, felért egy egész életnyi igérettel, de neked csak ez az egy kellett, hogy tudd megéri küzdenetek. 

-Az én szívem is a tiéd. - tetted mellkasára a szíve fölé a kezed. - Egy szív, a szívnek így válaszol. - néztél a szemeibe, amikben láttad az őszinte boldogságot megjelenni. Szorosan magához húzott, és egy újabb csókkal pecsételte meg azt a jövőt ami ezután rátok várt.
Együtt!

Hellooo! Ide is sikerült friss részt hozni ez az! Remélem elnyeri a tetszéseteket, és szerintem ez tőlem nem újdonság, de legalább háromszor újra kezdtem ezt a részt, mivel egyik sem tetszett, és száz százalékosan ezzel sem vagyok kibkülve, de remélem azért nem lett annyira rossz. Továbbra is igyekszem!!

A kövi részben tali, addig is anyeong!