Nem álmaid munkája, de álmaid férfia mellett dolgozhatsz. Nagyjából egy fél éve kezdhettél el dolgozni a Starshipnél, mint koncert szervező, de még hivatalosan "terepre" nem vittek soha. Ám, mint mindennek ennek is eljött az ideje. Közel fél év gyakorlás után, ma kíséred el először a fiúkat egy Szöuli koncertjükre. 

És, hogy neked mi a feladatod? 

Kis mikroportal a fejeden, szorgosan mászkálsz, és adod le drótot, hogy a színpadi technikák, mint a hang meg a fények, ha a helyükön vannak és jók, beszólsz a stagebe, hogy indulhatnak a fiúk, majd a koncert első feléhez a kezükbe adod a mikrofont, mivel te felügyelsz a színpad feljárónál. 

Idegesen pattansz taxiba házad előtt, és az arénához vezető úton, egész végig a koncert menetrendet tanulmányozod. Mindent jól kell csinálnod, mert ha nem repülsz, vissza a gyakornoki melóba, aztán majd kiosztanak egy kisebb kiadónak, hogy nesze itt egy nyomorék, jó lesz a rabszolga munkára. Hiába próbálod elterelni a gondoltaid, ugyan ezek a képzelgéseid jelennek meg a szemeid előtt. Hiába, a Monsta X mellett dolgozni akkor is nagyon nagy dolog. Ez már nem az a szint ahol elnézik ha egyszer hibázol. 

Imádod a bandát. Tulajdonképpen akkor debütáltak, mikor te egyetemre mentél, így amióta tudsz róluk, és tudod, hogy az egyetemen tanultakat hasznosíthatnád a színpad technika terén is határozottan eldöntötted, hogy te a Monsta X stábjába akarsz kerülni. Pláne, hogy így kedvenced közelében lehetsz, mert kár lenne tagadni, a benned megbúvó Fant. 

A helyszínre érve kissé görcsbe rándul a gyomrod, hisz, mióta a kiadónál vagy, még egyszer sem találkoztál személyesen a fiúkkal, így ez a próba lesz az első alkalmad. Belépve csak felmutattad a kártyádat, hogy te márpedig a stábhoz tartozol, majd belibbentél a stagebe ahol találkoztál a főnököddel. Félóra múlva kezdődik a próba, mire téged, már ki is rendeltek a színpad mellé.

Türelmesen vártad a sorod, és hallgattad, hogy mit is kell pontosan csinálnod majd szóltak, hogy a fiúk már jönnek is, szóval készülj fel, és ha lehet ne kapj szívinfarktust mikor odaérnek. Megjelentek a kanyarban, majd mivel a próbára már megkapták a mikrofonokat, csak elsétáltak melletted, mire te meghajoltál, és alig hittél a szemednek, de egy valaminek még annál is kevésbé, Wonho végig téged nézett, majd mikor elhaladt melletted rád mosolygott, és a színpadról is feléd pillantgatott, és mikor látta, hogy észreveszed kósza pillantásait, mosolygott is, te meg csak zavartan kaptad el a fejed.

Sikeresen lezajlott a próba, de nem tudtál elszakadni Wonho figyelő szemeitől, és ez a próba után is folytatódott. Miután lejöttek a színpadról, láttad, hogy feléd közelít miután leadta a mikroportját, de épp akkor szólítottak, hogy menj és segíts a fényeknél. Wonhora néztél, és szomorúságot véltél felfedezni az arcán, majd bocsánat kérően rápillantottál, és elindultál a színpadra. 

Magad sem tudtad mire vélni ezt a helyzetet. Pont Wonho szúrt volna ki téged, és pont az első napodon. Nehogy már az első napodról kirúgjanak, mert azt hiszik van valami köztetek.

Renben lezajlott a koncert, és egyszer sem hibáztál, amit a főnököd meg is jegyzett, te meg büszke voltál magadra, hogy eltudtál következtetni Wonhotól és sikeresen tudtad végezni a munkád.

-Gratulálok az első napodhoz a fronton. - lép eléd egyik munkatársad, akivel már inkább barátnők vagytok, a kezében egy kis ajándék szatyorral.

-Köszönöm, de nem kellett volna. - vetted el a kezéből a szatyrot.

-Ugyan egy kis semmiség, megérdemled. - mosolyog, mikor meglátja boldog mosolyod mikor az ajándékra pillantasz.

-Köszönöm. - mondod, majd felállsz, hogy megöleld, de ekkor kopognak. Barátnőd elengedve megy az ajtóhoz, hogy beengedje az illetőt, de benned kis híján meg áll az ütő, mikor meglátod az ajtóban állót.

-Oh, szia Wonho, mi járatban erre felé? - kérdezi meglepetten barátnőd.

-T/N-t keresem, de látom itt van. - mosolyog feléd.

-Ismeritek egymást? - néz rád, majd újra Wonhora barátnőd.

-Még nem. - válaszol teljes természetességgel Wonho.

-Oh értem. - mosolyog rád barátnőd sokat sejtetően. - Akkor magatokra hagylak. - mondja, te meg hevesen rázni kezded a fejed, de mire kimondanád már ott sincs, így csak te meg Wonho maradtatok a szobában.

-Szia. - néz feléd, de te épp akkora sokkban vagy, hogy megszólalni sem tudsz.

-Sz-szia. - nézel mindenhova csak rá nem. Legyünk őszinték, nem tudsz mit kezdeni a helyzettel.

-Ne félj, nem akarlak bántani. - ül le melléd, de te picit elhúzódsz. - Csak meg akarlak ismerni. Még nem láttalak itt, gondolom új vagy igaz? - kérdezi kedvesen, és hangjától, mintha képes lenél nyugodtabbá válni, és kényszer érzel, hogy választ adj a kérdésére.

-I-igen, ez az első napom. - piszkálod a kezed. - De egy fél éve vagyok a cégnél.

-Ez furcsa. Akkor eddig, hogy-hogy nem találkoztunk?

-Betanításon voltam.

-Értem. - mondja, majd egy kis szünetet tart. - Tudod, nagyon szeretnélek megismerni. Az első pillantásnál megfogtál. - mondta mosolyogva, és ezt onnan tudtad, hogy a meglepettségtől rákaptad a tekinteted.

-Te-tessék? - kérdezel meglepetten, mert világ életedben nem gondoltad volna, hogy pont az elérhetetlen biasod szájából fognak elhangzani ezek a szavak.

-Tetszel nekem. És amióta a színpad feljárónál láttalak, azóta minden követ megmozgattam, a vezetőségtől kezdve a recepciósig,hogy megtudjak rólad valamit. És most itt vagyok, és azt kérem tőled, hogy fogadj el egy randi meghívást tőlem. - fejezte be, és észre sem vetted, hogy ismét közel volt hozzád, de most már ne zavart. Majd kicsattantál a boldogságtól, de ugyanakkor lesokkoltak az előbb elhangzott infók. - Látom kicsit lesokkoltalak. - hajtotta le a fejét.

-Nem, nem, dehogy. - halkultál el, mire ismét rád nézett. - Csak,nem gondoltam volna, hogy te fogsz nekem ilyeneket mondani nekem. - mosolyogtál zavartan.

-Oh, jól érzem, hogy én... vagyok... aaaaa... - húzta az agyad.

-Nem fogom kimondani... De igen. - mondtad, mert tudtad jól, hogy az akarja, hogy kimond ő a biasod.

-Ez esetben, remélem adsz egy esélyt, arra, hogy legyen időm kiszedni belőled. - fogta meg az állad és fordította maga felé az arcod, mire picit megrezzentél.

-Azt hiszem, lesz annyi időd. - mondtad, mire egy hatalmas mosoly terült el az arcán, és adott egy puszit az arcodra, majd felpattant és örömtáncot jár előtted, mire te elkezdesz nevetni. Pont olyan, mint amilyennek elképzelted. Hirtelen letérdel eléd, majd megfogja a kezed.

-Akkor eljössz velem egy randira? - mosolyog.

-Igen.

Fogalmad sincs, hogy most mekkora bajba sodortátok magatokat, vagy, hogy ebből mi lesz, de jelenleg olyan boldog vagy, hogy nem igazán tudsz a jövőre gondolni, csak arra, hogy, ha rajtatok múlik, nem ez lesz az utolsó igen életetekben.

Na hát sziasztok. Ide is sikerül lassacskán vissza térnem, ugyan egy nem túl érdekfeszítő és hosszú résszel, már pedig Wonnie egy jobb részt érdemelne, de remélem ezért tetszett. Igyekszem most már jelentkezni, de ugyan úgy tartani fogom a heti egy részt, mert egyszerűen többre nincsen kapacitásom. Főleg úgy, hogy ha minden jól megy akkor a nyár folyamán, vagy hamarosan nem csak egy könyvem fog kifutni. Addig is igyekszem ezekkel.

A kövi részben tali, addig is anyeong!