Hogy milyen napot írunk?
Hát a második évfordulótok napját Minhyukkal.
És mennyi minden volt abban a két évben. Boldogság és bánat is, de mind végig kitartottatok egymás mellett.

Egy ábrándos mosoly kíséretében nyitod ki a szemed a simogató nap meleg sugaraira, és fordulsz szerelmed felé, aki édesen szuszogva kissé elnyílt ajkakkal alussza még az igazak álmát melletted.

Nap, mint nap eszedbe jutnak az együtt megélt pillanataitok.
Hogy milyen rosszul sikerült az első randitok, hol ott előtte már barátok voltatok egy jó ideje. Meg mikor Min megkérdezte, hogy lennél-e a barátnője egy parkban voltatok és esett az eső, és pont amikor feltette a kérdést a melletettek levő pocsojába hajtott egy autó és tiszta vizesek lettetek.
Elmosolyodtál és halkan fel is kuncogtál az emlékre.

De úgy tűnik nem elég halkan, mivel eddig alvó kedvesed, mosolyogva álmosan pillogott rád.

-Jó reggelt! - dőltél vissza mellé, addigra már ülő helyzetedből.

-Jó reggelt! - bújt a mellkasodba. - Boldog évfordulót kicsim. - motyogta.

-Boldog évfordulót. - simogattad a haját, majd felemelte a fejét, majd te kezdeményeztél egy csókot, amit nem volt rest elmélyíteni.

-Mit szeretnél ma csinálni? - kérdezte, miután hajlandóak voltatok abba hagyni a csókcsatát.

-Hmm, nem tudom? - nevettél fel, mert szinte biztos voltál benne, hogy tervezett mára valamit.

-Akkor csak pihenjünk, és filmezzünk. - mondta, közben a hátára feküdt, te meg a mellkasára bujtál.

-Jó ötlet. - mosolyogtál, de biztosra vetted, hogy tervez valamit. - Biztos ne csináljunk valami programot? - kérdezted, hogy megbizonyosodj róla.

-Rég pihentünk csak ketten. Most erre vágyom. - mondta olyan magabiztossággal a hangjában, hogyha nem ismernéd már egy ideje azt hinnéd tényleg igazat mond.

-Hát jó. - adtál egy puszit az arcára, majd felültél. - Akkor csinálok reggelit. - álltál fel, és mivel csak Minhyuk egyik pólójában és bugyiban aludtál, szabad rálátást biztosítottál kedvesednek a fenekedre, ami nem segített a reggeli helyzetén, te meg ezt nagyon is jól tudtad. - Nem jössz enni? - kérdezted egy pimasz mosollyal.

-D-de, csak még előtte vam egy kis dolgom a fürdőben. - látszott rajta, hogy bajba volt, te meg erre csak felnevettél és elindultál a konyhába.

Reggeli után, csak bekuckóztatok, és sorra néztétek a kedvenc filmeiteket, és beszélgettetek nevettetek, felidéztétek az elmúlt két év eseményeit. 

Fogalmad sincs, hogy mi lenne most veled, ha három évvel ez előtt nem ismered meg a bandát, pontosabban nem kezdesz el a Starshipnél dolgozni. Szinte ismeretségetek eleje óta nagyon jó a kapcsolatod a srácokkal, és egy idő után rengeteget járkáltatok össze, eleinte még csak baráti vacsik voltak, de egy idő után egy bizonyos személy miatt már többet jelentettek neked ezek az esték, és munka napok. Mielőtt össze jöttetek volna is volt, hogy Minhyukkal ketten mentetek el valahova, de az első randitok, az maga volt a katasztrófa. Úgy voltatok vele, hogy nem beszéltek többet róla, de a fiúk soha egyszer sem hagytak vele titeket békén, de mindig csak egy jót nevetettek az egészen.

És, hogy miért is volt annyira gáz? Egy gyönyörű étterembe mentetek, de mindketten nagyon zavarba voltatok. Kiöntöttétek a bort, elcsúszott a tócsában egy pincér, eldobta a tálcát, amiről az összes ramen a szomszéd asztalnál ülő hölgy ölébe borult. És ez még nem volt semmi... Később mikor már indultatok haza a ruhádat becsípte az ajtó és elszakadt, majd a parkban elkezdett esni az eső, eltört a cipőd sarka, és majdnem elestél, de Min elkapott így majdnem lesmárolt közben, de ezen jót nevetve álltatok vissza kétlábra, mikor is jött a "leszel a barátnőm" rész, mikor ugye belehajtott egy autó a melletettek lévő pocsojába, és hát igen. Innen, ezzel a sodás nappal kezdődött a kapcsolatotk immáron, két évvel ezelőtt. Még kimondva is sok idő, és közben milyen hamar el telt. Belegondolni is ilyesztő.

Nagy elmélkedésedből, Min hangja szakított ki.

-Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy mégis csak terveztem mára valamit? - nézett rád, de már ő is tudta, hogy átláttál rajta.

-Tudtam, hogy nem hagyod annyiban. - mosolyogtál rá.

-Túl jól ismersz. - nevetett, majd adott egy csókot. 

-És elárulod, hogy mit terveztél? - néztél rá vigyorogva.

-Titok, de öltözz csinosan. - kacsintott.

Miután szélsebesen, felszáguldottál a szobátokba, és feltépted aza ajtót egy dobozt pillantottál meg az ágyon. Mikor kinyitottad, egy hasonló ruha volt a dobozban, mint amit az első randitokon viseltél, csak sokkal szebb volt.

-Mire készülsz Lee Minhyuk? - kérdezted hangosan, de tulajdonképpen magadtól.

Hamar elkészültél, és a ruha csodálatosan állt rajtad. Nem tettél túl erős sminket, hajadat kiengedve hagytad a válladra omlani. Lelibbentél a lépcsőn, minek allján már párod várt rád, teljes pompában. 

-Gyönyörű vagy. - nézett rád csillogó szemekkel, mikor odaléptél hozzá.

-Te sem panaszkodhatsz. - mosolyogtál rá, majd csókot váltottatok, és útnak indultatok. - Még mindig nem árulod el, hogy hova megyünk? - kérdezted már az autóban ülve.

-Nem, de majd úgy is meglátod. Mindjárt ott vagyunk.

-Jó. - tettetted, hogy dúzzogsz.

De igaza volt. Nemsokára megpillantottad az utca végén, azt az éttermet, ahol az első randitok volt. Ránéztél Minhyukra, aki csak vigyorgott, majd elnevetted magad.

-Megint tönkre akarjuk tenni valaki méregdrága ruháját? - kérdezted.

-Nem, most mást terveztem. - nézett rád mosolyogva.

-Ohhooo, mi a terv, most meg is ölünk valakit? - poénkodtál.

-Ez sem rossz ötlet. - nevetett. 

Közbe már kiszáltatok a kocsiból, és elindultatok be. Egy külön kis páholyt bérelt ki nektek, ahol csak ti voltatok. Borzasztó hangulatos kis terem volt. Kis fények, és gyertyák. Imádtad az egészet, de volt valami megmagyarázhatatlan érzésed, ami nem hagyott nyugodni, de nem tulajdonítottál neki nagy figyelmet. Úgy voltál vele, hogy lehet megint csináltok valami galibát, de semmi több.

-Ki megyek mosdóba. - mosolyogsz és állsz fel az asztaltól. Kiindulva még látod, hogy Min int a pincérnek, majd eltűnnek a látókörödből. 

Visszaérve, teljes sötétség fogadott a kis teremben, így meg is torpantál az ajtóban. Csak egy gyertya világított az asztalon. A világért sem vallottad volna be, de nem értetted a helyzetet.

-Min! - szólongattad, majd csak a kis fények az ablakon felkapcsoltak, és Min is elő lépett onnan. - Min? - néztél rá kérdőn, de kezdett leesni a helyzet.

-Tudod, egy tökéletes napot akartam erre az alkalomra, és, ha tehettem volna, már egy évvel ezelőtt megteszem. De túl korai lett volna ezt mind kettem tudtuk. Viszont az almúlt egy évben egyre többször merült fel a téma, én meg már rég tudom, hogy megakarom kérni a kezed. Te vagy a legcsodálatosabb dolog az életemben, ami valaha történt, és egy pillanattal tovább sem akarok várni arra, hogy egy életem hátra levő részében be ne bizonyítsam. Így feltenném a kérdést. T/N hozzám jössz feleségül? - nézett rád egy hatalmas szerelmes mosollyal, de te a könnybe lábadt szemeidtől sok mindent nem láttál. Csak a boldogságot érezted, és asszerint válaszoltál.

-Igen. Igen. Igen! - ugrottál Minhyuk nyakába, aki csak szorosan fonta köréd a karjait, majd egyszerre kiléptek a többiek a fal mögül, te meg meglepetten néztél körbe, majd vissza Minhyukra, aki idők közben felnyitotta az addig kezében tartott kis piros bársony dobozt, és felhúzta ujjadra a csodaszép gyűrűt. Majd egy csókban forrtatok össze. A világ legszerelmesebb csókjában.

Soha nem voltál még ilyen, és ennyire boldog. Tudtad, hogy Minhyuk egy főnyeremény. Törődő, kedves, figyelmes, vicces, és csodálatos. Egy pillanatig sem fordult meg a fejedben, hogy nem fog ez müködni, mert mindketten tudtátok, hogy semmi sem lehetetlen, és együtt bármire képesek vagytok. És az, hogy annak az embernek adhatsz, majd családot, akit a világon mindennél jobban szeretsz, és ő milyen boldog, hogy azzan a nővel élehti le az életét és kaphat tőle családot akit mindennél jobban szeret, felülírhatatlan érzés volt számototkra, és ez így is marad, amíg a világ a világ.

Helló mindenki. Elnézést a vasárnapi rész kimaradásért, de a Mondocon a hibás, ahol roszul lettem. De megírtam a részt, hogy ez már mégse maradjon el, és vasárnap érkezik a következő. Ez a rész,meg kellően gagyi lett. Kicsit írói vállságban szenvedek. Annyi új story ötletem van és már elvesztem közöttük, de igyekszem jól teljesítnei.

A kövi részben tali, addig is anyeong!