Nem hiszed el...
Egy pár napja szinte minden reggel úgy kelsz fel, hogy hányingered van, de semmi szövődménye nem volt eddig az émelygésen kívül.
Elmentél orvoshoz, aki nem talált semmit, de egy sejtelmes mosoly kíséretében eléd csúsztatott egy papírlapot, mondván ezt add oda a gyógyszertárban, és ők majd tudják, hogy mit kell adjanak.

Nem tudtad mire vélni a helyzetet.
Ha nincs semmi bajod, akkor miért írt fel valamit, és azt miért kell neked kivenned?
Aznap nem is foglalkoztál a dologgal, és úgy döntötted nem veszed ki azt a valamit, amíg nem lesz súlyosabb.

Kihyunnak sem mondtad el, hogy rosszul szoktál lenni, csak feleslegesen aggódna érted, hisz nincs neked semmi bajod. Különben is, reggel mikor elmegy otthonról, te még úgy sem vagy fent, így nincs hogy tudjon a rosszulléteidről.

Bár azt kár volt kijelentened, hogy nincs neked semmi bajod.
Pár nap elteltével, egyik reggel - legnagyobb szerencsétlenségedre - Kihyun mellől kipattanva rohantál a mosdóba, mert most már nem csak a hányinger fogott el, hanem vele együtt jött a a vacsorád is.
Kihyun is felébredt a hirtelen mozdulatodra, majd utánad futott, és míg kiadtad magadból ami jött, melléd térdelve fogta a hajad és tartotta a homlokod.
Hiába, hogy két és fél éve vagytok együtt ugyan olyan figyelmes veled amitől újra és újra bele szeretsz.

-Jobban vagy? - pillant rád aggódva, miután úgy ítélte nem jön több.

-Igen. Mintha az előbb nem is hánytam volna. - nézel rá, majd meredsz a WC-re. De tényleg így éreztél.

-Volt már ilyen? - kérdezte, már a konyhában ülve, egy bögre kávé mellett.

-Nem, ilyen még nem...

-Ezt, hogy érted?

-Mostanában egy párszor rosszul voltam reggel. - hajtottad le a fejed.

-És miért nem mondtad el? - kérdezte kedvesen, de hallottad a hangjában az idegességet.

-Mert feleslegesen aggódtál volna. Jól vagyok. - néztél rá, de láttad a szemeiben a nem tetszést.

-Azt látom. - mondja kissé gúnyosan. - És tudod, hogy elmondhattad volna, ha tudom lehet nem aggódnék most ennyire. - emelte fel kicsit a hangját, neked meg könnybe lábadt a szemed.

-Nem akartalak zavarni vele.

-Zavarni? Most úgy csinálsz, mintha eddig zavartak volna a veled kapcsolatos dolgok. - akad ki egyre jobban.

-Sajnálom. - mondod halkan, és nem bírod tovább visszatartani könnyeid.
Kihyun ezt észre véve, megbánta, hogy kiabált veled, így melléd lépett, és magához ölelt.

-Mond, hogy legalább orvoshoz elmentél. - nézett rád.

-Igen. - szipogtad.

-És mit mondott? Írt fel valamit?

-Csak egy papírt adott amire írt valamit. Azt mondta ezt adjam oda a gyógyszerésznek. De még nem vetten ki, mert azt hittem nem lesz rosszabb. - hajtottad le ismét a fejed, és útjára engedtél még egy könnycseppet.

-Istenem, de buta vagy. - törölte le az arcod. - Akkor ma szépen el mész és kiveszed azt a valamit amit a doki fel írt jó? - cirógatta az arcod mosolyogva, te meg csak bólogattál, és mivel ő előtted állt te meg ültél, a hasába fúrtad a fejed.

Miután Kihyun elindult a kiadóhoz, szép lassan te is elkészültél, majd egy nagyon kiadós reggeli után indultál a legközelebbi gyógyszertár felé. 

Odaérve beléptél, majd mikor sorra kerültél, csak odaadtad a lapocskát, a gyógyszerész, meg csak sejtelmesen elmosolyodott, te meg ugyan csak nem tudtad mire vélni a helyzetet, de beletörődve, hogy senki nem mond semmit, csak vigyorognak rád, akár egy eszelős, vártad, hogy a kezedbe adják amit kell, és elindulhass haza. Vissza ért a hölgy, és a kezedbe adott három dobozt. Te rápillantottál az elsőre, és teljesen lesokkolódtál. 

-Terhességi teszt? - kérdezted, tulajdonképpen hangosan, nem igazán szántad senkinek. Kár lett volna tagadni, hogy megijedtél.

-Jól érzem, hogy nem volt betervezve a baba? - kérdezte kedvesen a nő.

-Nem volt tervben még. - magad sem hited, hogy megtudsz szólalni a sokktól. - De már volt róla szó.

-Szabad tudnom, mennyi ideje vannak együtt? 

-Több, mint két éve. - meredtél még mindig a tesztre.

-Nem lesz semmi baj. Ezek szerint jó helyre fog születni a kicsi. - biztatott, majd haza tessékelt, hogy minél hamarabb tudd meg igaz-e vagy sem.

Haza érve, szinte betörtél a lakásba, majd a cipődet lerúgva rohantál a mosdóba. Türelmetlenül kinyitottad mind a három tesztet, mert azt mondta a nő, hogy az összeset csináltad meg, jobb a békesség, és igazat is adtál neki. Egy hatalmas levegővétel után, megcsináltad a teszteket, majd a mosdó fölötti polcra tetted őket, és a kád szélére ülve vártál.

Fogalmad sem volt, hogy hogyan kéne erre a helyzetre reagálnod. Egyáltalán mikor vagy hogyan, mert Kihyunnal mindig figyeltetek erre, de ezek szerint nem eléggé. Magad sem tudod, hogy készen állsz e az anyaságra, vagy Kihyun, hogy fogja ezt lereagálni. Igaz, hogy volt már a gyerekről szó, de mindketten úgy emlegettétek, hogy "majd, ha egyszer lesz", erre tessék. Épp azt várod, hogy kettő, vagy egy csík fog megjelenni azokon az átkozott teszteken. Az időzítésről még nem is beszéltünk. Pont most, mikor a srácok egyre jobban szárnyalnak, és nem állt semmi az útjukba. Egészen idáig. Mindent elrontasz, és tönkre teszel. 

De lejárt az idő, szóval, meg kéne nézni a teszteket. Lassan felálltál a kád széléről, majd a polc felé közelítettél. Még nem olt tiszta a kép, de amint megláttad a végzetedet mutató kis kijelzőkön díszelgő kis csíkokat, úrrá lett rajtad a pánik. Ugyanis mind három pozitív volt. Ennél több megerősítésre nincs szükséged. 

Könnyeid folyni kezdtek, majd szép lassan az egyik tesztet szorongatva csúsztál le az ajtó lapon. Hirtelen a teszteken kívül semmi pozitív nem jutott az eszedbe, csak szörnyűségekre voltál képes gondolni. A pánik maró füstje ellepte az agyadat, és csak arra tudtál gondolni, hogy mi van ha Kihyun emiatt elhagy, vagy tönkre teszed a karrierjét és ehhez hasonló butaságok, amikről te is tudtad, hogy azok, de egyszerűen most igaznak érezted őket. 

Nem is tudod, hogy mennyi ideig ülhettél a padlón, de egyszer csak arra lettél figyelmes, hogy sírásod, már rég alábbhagyott, és már nem a rossz dolgokon rágódtál, hanem elkezdted tervezgetni a jövőt. Hogy mennyi minden fog változni, vagy, hogy milyen nemű lesz a kicsi, és egyre csak a kedves gyógyszerész hölgy szavai cikáztak az agyadban, "Jó helyre fog születni". És most már kezdtél te is biztos lenni benne.

Már csak egy kérdés maradt hátra... Hogy mond el Kihyunnak...

Felpattantál a földről, és renbeszedted magad, meg a fürdőt, majd leszaladtál a konyhába, és az órára néztél. Fél hat. Ami annyit jelent, hogy Kihyun egy fél órán belül otthon lesz, így hát nincs sok időd az agyalásra. De végül úgy döntöttél, hogy vacsora után, elmondod neki, és a kezébe adod az egyik tesztet.

-Megjöttem! - hallottad meg a konyhából szerelmed szokásosan vidám, de igen csak fáradt csilingelő hangját, amitől most egyszerre olvadt meg a szíved, és öntött el a kétségbeesés. 

-Konyha! - kiabáltál vissza, majd nem sokéra, már meg is érezted a két ölelő kart magad körül, és az édes csókot a válladon. - Milyen napod volt? - kérdezted.

-Fárasztó, mint mindig. - nevetett fel keserűen, majd a melletted lévő pultnak dőlt. - Kikészít a comeback előtti időszak. És neked, milyen napod volt? - nézett rád mosolyogva.

-Zűrös, de kaja után mindent elmondok. - adtál egy csókot neki. - Ígérem.

Vacsora alatt, Kihyun kis híján kikészített a folytonos kérdéseivel, és egyszer még rá is kérdezett, téged meg egyből levert a hideg veríték, de hárítottad. Majd vacsi után szépen letelepedtetek a kanapéra, és belekezdtél volna, ha kedvesed nem lenne épp egy ötéves szintjén.

-Elmondod végre? - néz rád vigyorogva.

-Igen el. - mondod, majd veszel egy hatalmas levegőt. - Szóval az a helyzet, hogy nincs semmi bajom, és nem gyógyszer írtak ki nekem.  

-Akkor mit? - kérdezte aggódva.

-Kihyun! - néztél rá, és könnyek kezdtek csillogni a szemedben. -  Én... Én ... az van, hoooogy, izééé...én... - kezdtél habogni, mivel az a cseppnyi magabiztosságod is elszállt hirtelen, ami volt.

-Mond már! - vigyorgott tovább.

-Terhes vagyok. - álltál fel hirtelen. Kijelentésedtől, Kihyun meg csak megfagyott.

-Micsoda? - kérdezte, de közben csak a földet nézte, neked meg ennyi kellett, hogy elsírd magad.

-Terhes vagyok... - ismételted meg halkan. - Sajnálom. - mondtad, és már el is akartál sétálni, de megfogta a kezed.

-Ugye nem csak viccelsz. - nézett rád könnyes szemekkel, mosolyogva.

-Nem. - mosolyodtál el te is, és közben egy hatalmas kő esett le a szívedről. Örül neki!

-Istenem köszönöm. - Állt fel ő is, majd derekad elkapva emelt a magasba, és pörgetett meg, te meg csak nevettél. Letéve, magához szorosan magához ölelt. - Olyan boldog vagyok, hogy el sem hiszed. - nézett a szemeidbe, majd egy szerelmes csókban forrtatok össze.

Maradtak félelmeid, tagadni sem lehetne, de most már tudod, hogy a lehető legjobb családba fog születni a kicsi, és a világ legeslegjobb apukáját kapja majd, akit csak kívánhat. Szereted őt, és ő is szeret téged. Nem érdekel titeket a bizonytalan jövő, csak az, hogy a lehető legjobb életet adjátok majd a gyereketeknek, vagy is gyerekeiteknek, mivel Kihyun már most biztosított afelől, hogy nem ő lesz az egyetlen, és még az sem biztos, hogy ő egyedül fog érkezni. 

De ami most a lényeges, hogy ennél boldogabbak nem is lehetnétek.

Sziasztok, sajnálom, hogy ilyen későn, de tulajdonképpen ma időben, viszont más értelemben, csak három hét csúszás után hoztam a részt, de most már nagy valószínűséggel, visszatérnek ezek a részek is, pont úgy, ahogy az imaginek is visszatértek az eredeti felálláshoz. Valamint, közérdekű információ gyanánt, meg persze netán ha valakit érdekel, kint leszek Conon, így ott megtalálhattok, de nem hinném, hogy érdekelne bárkit is képem. Erről ennyit is, viszont hamarosan vége lesz a MX szériának is, így újra feltenném a kérdést, hogy szeretnétek tudni a következő banda kilétét, vagy legyen ismét meglepi? Ez a rész, meg remélem tetszett, továbbra is igyekezni fogok.

A kövi részben tali, addig is anyeong!