Nem mindenkinek adatik meg az igaz szerelem. Legalább is te ebben manapság már kezdesz egész biztos lenni. Fáj még kimondani is, de előbb-utóbb úgy is szembe kell nézned ezzel a problémával, pontosabban azzal, hogy az a személy aki egykor neked mondta azt, hogy szeret, de még a veled töltött idő alatt talált mást akinek ezt mondhatta. Megcsalt, és a legszomorúbb az egészben, hogy még a sajnálat legapróbb jelét sem láttad rajta, mikor elmondta ezt neked. Összetörtél bár egy ideje már érezted, hogy kihunyt ennek a kapcsolatnak a fénye. Ezt tagadni sem tudtad volna, főleg nem a családod, de az előtt a hét tündéri fiú előtt sem akiket a legjobb barátaidnak nevezhetsz. Nevezetesen a Monsta X csapatát.

És, hogy honnan a búbánatból ismered te őket? Hát onnan, hogy te vagy a menedzserük titkárnője, így bővelkedsz abban az időben amit a fiúkkal tölthetsz, de a céghez kerülésed után nem kellett sok idő, mire a munkán kívül is egyre több időt töltöttél el a srácokkal és ennek köszönhetően mára már olyanok, mintha a második családod, de inkább a testvéreid lennének.

Valljuk be hét ilyen cuki bátyóval nem nehéz az élet. Egészen addig, amíg az egyikük nem hugicaként kezd el tekinteni rád, hanem nőként, és jelen felállás szerint nem épp melletted a kanapén tervezgeti, hogy milyen bérgyilkost küldjön az ex barátod nyakára, hogy a földről is eltüntesse.

- Hyungwon. - sóhajtasz. - Elég. - nevetsz egy aprót. - Már úgy sincs semmi közünk egymáshoz, én meg majd kiheverem.

- De, de, d...

- Nincs semmi de. Kérlek, pont te ne nehezítsd ezt meg.

- Ne haragudj. - néz rád bánatosan. Ennek a tekintetnek soha nem tudtál ellenállni. - Csak tudod, hogy soha nem bírtam azt a srácot.

- Tudom, de most már nem kell többet miatta fájjon a fejed. - mosolyogsz rá. - Viszont nekem indulni kéne, szeretnék még időben haza érni.

- Maradj itt, nem haragszom meg, ha velem alszol. - kacsint rád pajkosan. Szereted az oly ritkán látott játékos énjét.

- Oh hidd el tudom én. De most jobb nekem otthon, holnap úgy is találkozunk.

- Akkor legalább had vigyelek haza.

- Kocsival jöttem.

- Akkor elkísérlek!

- És utána haza gyalogolsz? - kérdésedre, csak hevesen bólogat te meg csak nevetsz aranyos próbálkozásain. - Nagy lány vagyok már, hazatalálok egyedül is. - mondod, miközben feltápászkodsz a kanapéról.

- Hát jó, de ha haza értél írj! - pattan melléd ő is, és tartja feléd a kisujját.

- Mint mindig. - akasztod a tiedet az övébe miközben szemeibe nézve valami újat fedezel fel, és el is veszel benne.

- Mész is? - lép be a nappaliba Kihyun ezzel megzavarva a pillanatot. Érkezésére zavartan engeded el Hyung kezét. Furcsa mód kellemetlen az, hogy már nem vagy olyan közel hozzá.

- Igen. Jó lenne még ma haza érni. - indulsz meg útközben megölelve Kihyunt.

- Maradhattál volna vacsira, a srácok is örültek volna neked. - mondja, és a hevesen bólogató Hyungwonra néz, aki abban a pillanatban hagyja abba.

-Majd legközelebb. - mosolyogsz.

-Kikísérlek. - mondja Hyungwon kelletlen hangon.

Végül mind két fiú az ajtóhoz kísért. Miután elköszöntél, és kiléptél az ajtón még mielőtt autóba ültél volna épp elkaptál egy mondat foszlányt ami Kihyunhoz tartozott, miszerint: "Miért nem mondod el T/N-nek?"

Egész úton, és még otthon is folyton azon kattogtál, hogy mégis mi lehet az amit Hyungwonnak el kéne mondania neked. Annyira nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy egészen este nyolcig bírtad, mikor is úgy döntöttél, hogy csak megkérdezed Kihyuntól, hogy miről beszélt.

T/N:)

Szia, mit kell nekem Hyungwon elmondjon?

Kihyunie

Hallottad?

T/N:)

Igen, és igen érdekel a dolog.

Kihyunie

Ezt inkább neki kéne elmondania...

És ennyiben ki is merült a beszélgetés, mert tudtad, hogy Kihyunból nem fogod kiszedni, így még mindig ott lebegett a szemeid előtt az a hatalmas kérdőjel, ami egész éjjel nem hagyott aludni.

Másnap, kissé nyúzottan keltél ki az ágyból. Zavart a dolog, annyira, hogy észre sem vetted azt, hogy már nem gondolsz a szakításra sem.

Hyungwon mindig is fontos volt neked. Talán kicsit fontosabb is a kelleténél. Valószínűleg ezen érzéseidnek is köze volt ahhoz, hogy szép lassan elmúlt a láng barátod iránt. Nem tudtad sosem, hogy Hyungwon hogyan is viszonyul hozzád, de remélted, hogy semmi nem teheti tönkre a barátságotokat, még ha az a valami te magad is vagy és az érzéseid.

A céghez érve, egyből az irodába mentél. Mindig korábban érkezel, mint a fiúk vagy a menedzser, hogy amire ők beérnek, már minden az napi teendő elő legyen készítve és gördülékenyen induljon a nap. Bár kétségtelen, hogy ma reggel kissé dekoncentrált vagy.

Már mindenre gondoltál, még arra is, hogy talán csak te reagálod túl az egészet, és lehet, hogy csak valami nevetségesen apró dologról van szó te meg ekkora feneket kerítesz neki, de valamiért akkor sem hagy nyugodni ez az egész. Van egy amolyan női megérzésed a dologgal kapcsolatban, de azt magad sem tudod, hogy ez a megérzés jó e vagy rossz. Mindenesetre várod már, hogy a fiúk beérjenek, és megkérdezd Hyungwontól, hogy miről van szó. És ez perceken belül meg is történik, mikor megpillantod Jooheon fejét a folyosó végi kanyarban.

- Szia picúr. - pattan melléd és ölelget meg.

-Jó reggelt. - köszönnek a többiek is, de neked nem kerüli el a figyelmed, hogy Hyung milyen gyilkos szemekkel nézi a téged ölelő Jooheont, és miként változik vissza az arca, mikor elenged téged.

-Szia. - ér melléd Hyungwon is és ölel magához, te pedig készségesen simúlsz a magas fiú karjai közé.

-Kérdezni akartam valamit. - nézel szemeibe, miután elengedtétek egymást, és mintha egy pillanatnyi félelem suhant volna át hatalmas barna szemein.

-És mi lenne az? - kérdezi, de látod rajta, hogy csak magabiztosnak próbál tűnni.

-Az, hogy...

-Hyungwon gyere! Meeting. - kiálltja ki Minhyuk a tárgyaló ajtaján. Hyungwon bocsánat kérően rád néz, te meg most átkozod a managert és a reggeli meetingeket.

-Menj csak. - mosolyogsz rá. Ad egy puszit az arcodra, majd elszalad. Kezeddel a puszija helyét érintve mosolyodsz el, és mocorgó pillangóiddal indulsz irodádba.

Lassan ebéd szünet, ami annyit tesz, hogy a fiúknak is hamarosan végezniük kéne a tánc próbákkal, így együtt ebédelhettek, mint mindig az ilyen napokon.
És továbbra sincs fogalmad arról, hogy Hyungwon mit kéne elmondjon neked, de nem tudod tagadni, hogy rossz dolgok is jutottak eszedbe, mint például az, hogy barátnője van. Gondolni sem bírtál erre, így próbáltad az iyles fajta rémképeket elűzni a szemeid elől.

Meg pillantottad a srácokat közeledni a folyosón.

-Jössz enni? - dugta be fejét Hyungwon az irodád ajtaján.

-Megyek. - mosolyogtál rá, majd kivetted az otthonról hozott kis ételed a táskádból, és indultál az ebédlő felé.

Mikor már azt vártad a mikro előtt álva, hogy megmelegedjen a kajád, Hyungwon is be tért hozzád, hogy szóval tartson, te meg eldöntötted, hogy most vagy soha. Megkérdezed.

-Szóval, a reggelre vissza térve. - kezdted, és közben figyelted a fiú reakcióját. - Tegnap, hallottam valamit, mikor indultam el tőletek, és szeretném tudni, hogy... mit kéne nekem elmondanod? - hadartad el a végét. Hyung meg elersztett egy frusztrált sóhajt.

-Ez azért nem ilyen egyszerű. - pásztázta tekintetével a földet.

-Nem kell elmondanod, ha nem szeretnéd. - simítottál pulton támaszkodó kezére. Furdalt a kíváncsiság, de erőltetni sem akartad.

-Nem! Épp eleget szenvedtem emiatt. Itt az ideje, hogy elmondjam. - mondta, majd értetlen szemeidbe nézett és vett egy mély levegőt. - Már egy jó ideje többet érzek irántad egy puszta barátnál. De nem akartam, hogy tudd, mert láttam mennyire boldog voltál vele. - olyan keserűen mondta az utolsó szót, hogy szinte érezted a felé irányuló undorát. - Aztán mikor szakítottál vele, újra reménykedni kezdtem, de nem akartam, hogy az érzéseim közénk álljanak. - hajtotta le a fejét.

-Istenem. - kaptad a szád elé a kezed. Nem ijedtedben, hanem mert meglepett, hogy az ő és te még létezhet. - Hagytam, hogy az a szemét kihasználjon, pedig tudtam jól, hogy rég nem érzek iránta úgy, mint irántad. - lábadt könnybe a szemed, és te is a padló bámulásába kezdtél, mikor is megéreztél két kart magad köré fonódni.

-Álmomban sem gondoltam volna, hogy te is... - ölelt Hyung szorosan magához, és el sem akarta hinni, hogy ez megtörténik. - Akkor, most mi lesz? - kérdezte pár perc csend után.

-Nem igérem, hogy egyből minden menni fog. - utaltál az előző kapcsolatod okozta sebekre.

-Nem is várnám el. - mosolygott rád. - Akkor megpróbáljuk együtt? Segíthetek neked teljesen elfelejteni őt? - hajolt közelebb hozzád.

-Igen. - válaszolod mosolyogva, miközben átöleled a nyakát és egyszerre szüntetitek meg egymás ajkai között feszülő kis tásolságot.

Egy pár héttel ezelőtt még remélni sem merted, hogy talán majd ő lesz a megoldás. De most, már érzed, hogy ő az. És most már azt reméled, hogy életed végéig ő fogja jelenteni a megoldást neked, és te neki. Tudod, hogy ez a csók valami fantasztikus és erős dolognak a kezdete köztetek.

Sziasztok! Hát vissza tértem. Igaz ugyan, hogy egy ritka nyomi résszel, de még vissza kell rázódnom. Remélem azért tetszk valakinek. Nem tudom még, hogy milyen rendszerességgel érkeznek majd ide részek, de egy biztos, hogy elindultunk. Remélem továbbra is velem tartotok.

A kövi részben tali, addig is anyeong!