Már egy jó ideje, Koreában dolgozol, mint sminkes. Már itt végezted az egyetemet, de nem akartál elköteleződni egy vállalathoz sem, mivel szépen gyűjtögeted a pénzed, hogy létre tudj hozni, majd egy saját vállalkozást. Addig is szabadúszóként voltál jelen a sminkes iparban, és sikerült jó kapcsolatokat kiépítened a vállaltok sminkesei között, így amellett, hogy sokszor kérnek fel különböző színészek, és rendezvények fő sminkesének, sokszor ugrasz be olyan sminkesek helyére, akik Entertainmenteknél dolgoznak.

A mostani is egy ilyen helyzet az utóbb említettek közül. Az egyik barátnőd sminkes a KQ Entertainmentnél, és a minap épp mesélte, hogy lesz egy szabadtéri fotózása a fiúkkal, csak sikeresen beteg lett, és nem tudta vállalni, így beajánlott téged KQ-hoz, hogy te beugranál helyette.

Mivel ebben a szférában dolgozol, igen csak képbe voltál az ország pop kultúrájának szereplőivel, és igen sokat is hallgattad őket. Tulajdonképpen kedvenc bandáid közé tartozott az Ateez, így mondhatni izgultál is, mikor barátnőd, kissé orrhangon megkért, hogy ugorj be helyette, mire azonnal igent mondtál. Ki nem hagynál egy olyan alkalmat sem, ahol kedvenceiddel találkozhatsz. Sokszor dolgoztál, már együtt bandákkal, de mindig más érzéssel tölt el, amikor egy olyan bandához kértek fel, akik közelebb állnak hozzád.

Az Ateezt már a debütálásuk óta ismered, ugyan nem dolgoztál még velük, de most majd kicsattansz a boldogságtól, hogy egy, találkozhatsz velük, kettő, még fizetnek is azért, hogy velük dolgozhass.

El is érkezett a fotózás napjának a reggele, te pedig már hajnalban ki pattantál az ágyból, és lázas készülődésbe kezdtél, hogy miden rendben menjen, majd, és időben érkezhess a helyszínre. És mivel a fotózás, csak tízkor kezdődik, neked meg kb fél óra az út kocsival, fél kilenckor már elkészülve pakolásztad a cuccaidat. Lassacskán el is indultál, hogy még véletlenül se késs, bár így esélyed sem lett volna rá, csak akkor, ha valami világ katasztrófa állít meg út közben.

Minden le volt beszélve a fiúk menedzserével, tudták, hogy ki vagy, mivel, elég sok híresség mellett fordult már meg a neved, így ők is kíváncsian várták veled a közös munkát. A helyszínre érve, a menedzser fogadott téged.

-Üdvözlöm. - lépett eléd egy kedves mosollyal, majd kezet fogott veled. - Már nagyon vártuk. Sokat hallottunk magáról. - tette még hozzá.

-Remélem csak jót. - mosolyogtál te is.

-Csak is. Jöjjön bemutatom a fiúkat. - intett egy felállított sátor felé. Belépve te már tudtad, hogy mi fog várni. Hangzavar. Ismerve a srácokat, nem is számítottál másra, hisz az Ateez nem arról híres, hogy olyan csöndesek lennének. De mikor megpillantották a menedzserüket, elhalkultak, megálltak egy helyben, és szerény személyedre pillantottak. Magabiztosan álltad a tekintetüket, de nem tudtad elrejteni, hogy azért zavarban vagy egy kicsit.

-Srácok, ő itt T/N, aki ma a sminkesünk lesz. - nézett rájuk a menedzser, majd miután a fiúk is realizálták, magukban a helyzetet, ők is bemutatkoztak, de látszott rajtuk, hogy ők is kissé zavarban vannak.

Megismerkedtél a stáb többi tagjával is, de főleg a sminkesekkel, és mivel jelen esetben te számítottál sztárnak köztük, csodálva hallgatták, a sztorijaidat, a különböző színészek, és más bandákkal való találkozásaidról. Hamar megtaláltad mindenkivel a közös hangot, és jó hangulatban telt az idő.

Miután a fiúk is teljes outfitjükben értek vissza, megkaptad, hogy kit kell sminkelned, aki nem más volt, mint az édes kis Yeosang.

Látszott rajta, hogy zavarban van, és kár lett volna tagadni, hogy te nem vagy abban. De valahol mindent el kell kezdeni, mint ahogy ezt a beszélgetést is, csak, hogy ne legyen olyan feszélyezett a hangulat köztetek, amíg együtt dolgoztok. Így minden bátorságod össze szedve kerested a megfelelő mondatot, ami kevésbé gáz, mint azok amik eddig az eszedbe jutottak. De egy jó ideig, csak tök némán szenvedtetek, és mikor a tekintetek találkozott a tükörben, mindketten csak elkaptátok onnan.

-Na jó, ne viselkedjünk úgy, mint az idétlen tinik. - szólalsz meg egy idő után, és a végén el is neveted magad a poénos helyzeten. Mire Yeosang is elenged egy kisebb nevetést.

-Igaz. De nem gondoltam volna, hogy egyszer veled dolgozhatok. - mondta, te meg belepirultál mondatába, és a hozzá mellékelt mosolyba.

-Én sem gondoltam volna, hogy veletek fogok egyszer dolgozni. - mondtad, majd egy újabb pillantásotok találkozott, mire te inkább az ecsetért nyúltál, hogy ne pirulj el még jobban.

-Igaz, amit mondtak, te tényleg nagyon jó vagy. - nézegeti Yeo a végeredményt a tükörben.

-Köszönöm. - jöttél megint zavarba, majd szóltak is, hogy a fiúk menjenek, mert már is jelenésük van.

A fotózás teljesen rendben ment, és egy két alapozó igazításon kívül a meleg miatt, nem volt másra szükség. Szüneteket szinte végig beszélgettétek Yeosanggal, és egyre jobban oldódtatok föl, míg végül be nem állt a szátok. És, hát a nap folyamán szép lassan, de elég közel kerültetek egymáshoz, és mondhatni sokadik látásra egymásba szerettetek.

De, mint minden jónak, így a fotózás végének közeledtével, ennek is vége lett. Mármint te ezt hitted, de Yeosang nem egészen gondolta így. Mikor elköszöntél, és már indultál a kocsihoz, Yeo utánad ment.

-T/N! - hallod meg a neved, épp akkor amikor már a kilincsért nyúltál, így érdeklődve fordultál meg, és pillantottad meg Yeosangot. - Azt hittem már elmentél. - ért eléd mosolyogva.

-Még épp időben jöttél. - viszonoztad mosolyát, és vártad, hogy elmondja miért jött.

-Nem lenne kedved, meginni velem valamikor valamit? - kérdezi egy kis csend, és egy hatalmas levegő vétel után, neked meg egyből gyorsabb tempóra vált a pulzusod. Tagadhatatlan, hogy hatással van rád a fiú.

-De, lenne. - mondod lehajtott fejjel, hogy ne lássa zavarod. Majd egy gyors elérhetőség csere után, a világ legboldogabb emberének érezted magad, de ezzel Yeosang sem volt másképp.

Miután megejtettétek a találkozást, ezek az alkalmak, igen csak megsokszorozódtak. Rengetegszer - mármint ahogy időtök engedte - találkoztatok, míg végül, mind kettőtök fejében kitisztult, hogy jóval több van köztetek, mint barátság. Így szép lassan, de kimondtátok, hogy egy pár vagytok.

Kapcsolatotok elején, egy új, és végtelenül kedves és odaadó Yeosangot ismertél meg, és jelen állapot szerint, ennél jobban, már nem is szerethettél volna bele.

Ugyan te még mindig nem kötelezted el magad egy céghez sem, de barátnőd nagyon is jól tudva, közted és Yeo közt a helyzetet, kihasználta, hogy többször kelljen beugorj helyette.

A fiúk nemsoká' turnéra készültek, és te már most aggódtál, mert egy világ körüli turné, nem két nap, így rengeteg ideig nem láthatjátok majd egymást, így igyekeztetek minden kis időt kihasználni, hogy együtt legyetek. Mígnem egyik este, épp nálad pihentetek a kanapén, mikor Yeosang egy nem várt hírt közölt veled.

-Mit szólnál, ha mondanék valamit, amitől jobb kedved lesz? - kérdezte, miközben te a mellkasára dőlve, és átkarolva őt bámultad egykedvűen a tévét.

-És mi lenne az. - néztél fel rá, de még mindig nem túl boldogan.

-Úgy döntöttem, hogy nélküled egy percig sem vagyok hajlandó létezni, így beszéltem a menedzserrel, és megkértem, hogy eljöhess velünk a turnéra, mint sminkes, és stábtag. - mondta, te meg hirtelen felpattantál.

-Ez...mi? Tényleg? - örömködtél.

-Igen, nem szerettelek volna egyedül itthon hagyni. - mondta, te meg a nyakába ugorva engedtél el egy könnycseppet.

-Köszönöm. - mondtad a vállába, míg ő eltolt magától, majd arcodat megragadva húzott közel egy csókra, amit nem voltál rest viszonozni.

Telt az idő, és a turné lassan, de biztosan megérkezett Európába. Gyönyörű helyeken jártatok, és nagyon jól éreztétek magatokat a fiúkkal. Olyan emlékeket szereztél, amik életed végéig kísérnek, majd, és nem utolsó sorban ezeket, mind annak az embernek a társaságában gyűjthetted, akit mindennél jobban szeretsz.

Mikor Yeo megtudta, hogy Magyarországon születtél, és, hogy a turné alatt érintitek ezt az országot, végtelenül izgatott lett. Nagyon kíváncsivá tette a kultúra, és sokat is nyaggatott vele, hogy Magyarul beszélj neki, és taníts neki Magyar kifejezéseket.

Aztán mikor elhagytátok Magyarországot, Yeo folyton azzal nyaggatott, hogy gyertek majd még vissza ide, mert szeretné jobban meg ismerni szerelme hazáját.

A turné után, a hónapok fénysebességgel rohantak el mellettetek, és hirtelen másfél évvel később találtátok magatokat. Ez alatt az idő alatt, rengeteg minden történt veletek. A fiúk sikeresebbek, mint valaha, és te végtelenül büszke is vagy rájuk, de főleg Yeosangra. Te még azóta is szabad úszó vagy, és még mindig rengeteg felkérésed érkezik, így mindkettőtöknek megy a szekér, és boldogabbak nem is lehetnétek. Lassan közeledik a két éves évfordulótok, és úgy döntöttetek, hogy mivel a turné óta nem sikerült megejteni azt a Magyarországi kirándulást, így most évfordulótok alkalmából megleptétek magatokat egy hét pihenővel. Szerencsére a fiúknak épp lejárt a comeback, és a következő még elég messze olt, így el is engedtek titeket.

Mindketten izgatottan vártátok, hogy megérkezzetek, és mindent megmutathass Yeonak. Nem is tudtad, hogy mivel kezd, így nem is terveztél semmit, úgy voltatok vele mind ketten, hogy majd sorjában mindent. Szállással nagyon nem kellett foglalkoznotok, mert van Pesten egy lakásod, így egyértelmű volt, hogy oda mentek.

Észre sem vettétek, hogy milyen gyorsan eltelt ez a pár nap, és már az utolsó napotokat töltöttétek itt.

Épp azt terveztétek, hogy elmentek ebédelni és sétáltok egy utolsót a rakparton. Ragyogó nyári idő volt, pont, mint azon a napon, amikor megismertétek egymást. Kézen fogva sétáltatok a Dunát csodálva, és semmiségekről beszélgetve. Leültetek a meder szélélre, te meg Yeo vállára hajtott fejjel nézted a víztükröt. Majd egy kis idő után Yeo megszólalt.

-Életem végéig így szeretnék maradni veled. - mondta, te meg felemelve a fejed néztél rá, de ő meg csak a távolba meredt, így csöndben vártad, hogy fojtassa, bár teljesen egyetértettél vele.

-Tudod, hogy nem vagyok a szavak embere, de ezt máshogy nem lehet.

-Mit? - néztél rá értetlenül, hisz nem szokott soha annyira nyíltan beszélni az érzéseiről.

-Tudod, a fotózás előtt, már hallottam rólad. Te voltál Korea titokzatos európai sminkese, én meg minden áron megakartalak ismerni. Láttam a munkáid többségét, és, hogy más kiadók, mennyire elégedettek voltak veled, aztán mikor felfedted magad, beléd szerettem. Majd mikor a menedzser mondta az előtt a fotózás előtt, hogy egy különleges vendég sminkesünk lesz, titkon reméltem, hogy te leszel az. Aztán mikor megláttalak a hyung oldalán besétálni a sátorba, biztos voltam benne, hogy végérvényesen is beléd szerettem. A fotók nagy részén is látszik, hogy folyton téged néztelek, amint az egyik fa árnyékából figyelted az eseményeket, és néha váltottál egy-két szót a staffosokkal. Gyönyörűnek és érdekesnek találtalak, már akkor is. Folyton azon gondolkoztam, hogy neked mennyi erőfeszítésbe tellett, mire elérted az álmod. Hisz nekem helyben volt minden, míg neked rengeteget kellett tanulnod, hogy sikeres legyél. - nézett végre rád, de neked már könnybe lábadtak a szemeid, vallomásától, és figyelmességétől. - A világ legcsodálatosabb embere vagy, minden értelemben, én meg a legszerencsésebb, hogy az enyém lettél. Tudom, furcsa, hogy mind ezt most elmondom, de nem véletlenül. Vissza akartam ide jönni, mert tudom, hogy hiába élsz Koreába, mindig ez a hely lesz az otthonod. Bárhová is sodor az élet, Nem akarok egy pillanatig sem tovább élni az életem nélküled, és mikor igent mondtál arra, hogy a barátnőm légy,én voltam a legboldogabb ember a földön. - itt megállt, majd feltápászkodott, és melléd térdelve a nadrág zsebébe nyúlt, és egy kis piros bársonydobozt vett el. Felnyitotta a tetejét, te meg a szád elé kaptad a kezed a csodaszép gyűrű láttán. - Így szeretném, ha most erre is igent mondanál. Leélnéd velem az életed hátra levő részét? - kérdezte, neked meg elkezdtek hullani a könnyeid a boldogságtól.

-Igen. - szipogtad. - Igen! - álltál fel te is, majd Yeosang nyakába borultál. Elengedett téged, majd felhúzta ujjadra a gyűrűt, és megcsókolt. De abban a csókban minden benne volt.

Soha életedben nem voltál még annyira boldog, mint most. A világ legcsodálatosabb férfija mellett élheted le az életed. Vele lehet családod, vele élhetsz meg minden egyes boldog pillanatot az életedben.

Nehéz út áll még előttetek, de tudjátok, hogy együtt mindent meg tudtok csinálni, és bármilyen akadályt le tudtok győzni. Mert nincs olyan dolog ami nagyobb lenne a szerelmeteknél.

Sziasztok. Itt is lenne a következő rész, és bocsánat azért amiért ilyen lapos lett. Úgy ültem le írni, hogy az egész sztori meg volt hozzá a fejemben, de egy ponton nagyon megragadtam, és hiába tudtam, hogy mit kell leírjak, nem volt ihletem hozzá, így elég silány rész lett, ezért ne haragudjatok. Legközelebb jobban fogok igyekezni.

A kövi részben tali, addig is anyeong!