Hongjoongal még a gyakornoki ideje alatt találkoztatok.

Épp frissen kerültél a KQ Entertainment alkalmazásába, mint friss diplomás, és nem másodsorban külföldi stylist, így azonnal kezdtél is a fiúk mellett.

A sztori elég sablon, de te még is ennek a részese lettél.

Röviden összefoglalva, kezdetét vette a debüt időszak eleje, a fiúk addigi stylistja valami jobb után nézett, mondván nem egy ilyen kis "mezei" kiadónál akar karriert építeni, amit mikor ezt elmondták, valahol meg tudtál érteni, de véleményed szerint, pálya kezdéshez kiváló lehetőséget nyújt ez az állás.

Nem sokkal ez előtt a felkérés előtt kaptad kézhez a diplomádat, és tulajdonképpen mikor felkeresett az egyik ismerősöd, hogy érdekelne-e az állás, csapot-papot ott hagyva vágtál neki Koreának.

Mindig is oda voltál ezért a kultúráért. A zenéje meg egész fiatal korod óta kísért, így vérbeli rajongóként, már végképp nem hagyhattad ki, hogy egy ujjonnan debütáló banda stylistja legyél.

Minden sínen volt. A nyár közepére már el is költöztél az egy kontinensel odébb levő országba.
A kiadó dolgozói lakás néven kiadott kis apartmanjába költöztél, és még mázlid is van, mert a lakás teljes költségét a kiadó állja.

Aztán elkezdődött az igazi munka. Sorra került a fiúkkal való összeismerkedésed is, ami nagyon jól sikerült lévén, hogy mindenkivel hamar megtaláltad a közös hangot, és így a személyiségüket is hamar át tuttad látni, hogy kinek milyen ruha kreációt adj majd.

Borzasztó gyorsan telt az idő, és akár hiszi az ember akár nem, de már a debüt előtti napokat tapostuk. Az események az ötszörösére gyorsultak, így pihenni nem igen volt időd.

Meg volt a debüt. Nagyot robbantak a fiúk, és mérhetetlenül büszke voltál rájuk.
Főleg egy valakire.
Kim Hongjoongra.

Leader lévén, mar az oda kerülésed óta sok időt töltöttetek együtt. Egy elég szoros kapcsolat alakult ki köztetek, mind munka, mind magán élet terén.
Így szégyen nem szégyen, de szép lassan belehabarodtál a fiúba.

Mindig ő volt akinek elsőnek megmutattad az aktuális elképzeléseid egy műsorhoz kellő outfitről, és ha valami bántott is ő volt az első aki tudott róla.
Ugyan ez fordítva is igaz volt.
Neki te voltál az első akinek megmutatta készülő dalait, és ha őt bántotta valami, egyből hozzád sietett.

Nyiltan nem vállaltátok fel egymás előtt az erzéseiteket, de nyilván való volt, hogy szikrázik köztetek a levegő.

Ugyan akkor féltél is. Tudtad ha együtt lennétek, te valószínűleg azonnal elvágnád magad a vezetőségnél, és Hongjoong karrierjének sem tennél épp jót.
Így kénytelen voltál elfolytani az érzéseid a fiú iránt, ami közel sem volt olyan egyszerű, mint amilyennek te azt hitted.

Ahogy telt az idő a fiú egyre többször próbált közeledni, és a debüt utáni lappangós időszakban egyre több időt töltöttetek együtt.

Lázasan készültek a fiúk a közeledő comebacre. A klip koncepciója már meg volt az új dalhoz, már csak neked kellett leadnod az outfitek végleges változatait.
Egy halom papírral a kezedben robogtál végig a KQ épületén egyenesen Hong stúdiója felé.

Halkan kopogtál, amire nem érkezett válasz. Lassan benyitottad az ajtót, a látvány ami fogadott, egyszerre melengette meg a szíved, másodszorra aggódással töltött el.
Ugyanis Hong a laptoja előtt az asztalon aludt, a fülessel a fején.
Lassan mögé sétáltál, majd a pulóverét ami a széke háttámlájára volt téve, a hátára terítetted, majd elemelve egy kis üres cetlit az asztaláról egy toll segítségével írtál neki egy kis levelet, hogy nem akartad felébreszteni, így ha van kedve és nem lesz fáradt, később ugorjon be az irodádba, megnézni a koncepciókat.

Óvatosan a laptopjára helyezted a lapot, hogy biztosan megtalálja, majd egy óvatos puszit nyomtál selymes tincsei közé.
Halkan kiosontál a szobából, és vissza indultál az irodádba.

Este volt már, lassan nyolc óra körül járhatott, mikor kopogást hallottál irodád ajtaja felöl. Majd lassan nyílt az ajtó, és egy édesen mosolygó Hongjoong kukucskált be rajta.

-Megkaptam a leveled. - lépett be mosolyogva a birodalmadba. - Itt is vagyok. Jöttem volna hamarabb, de feltartottak.

-Feltartott az iró asztal? - kérdezted játékosan, mire Hong csak megrázta a fejét és melléd huppant a kanapéra.

-Nincs késő ehhez? - bökött fejével a tervek irányába. Közel egy órányi gondolkodás után.

-Lehet, hogy késő van, de nekem ezt holnap le kell adnom. - sóhajtottad fáradtan.

-Fáradt vagy? - mosolygott rád de közbe hallatszott az aggodalom a hangjában.

Egy valóban fáradt sóhajjal dőltél a vállára, majd ő is hátra dőlt veled a kapanapén. Így ültetek, egy darabig, Hong a kezében tartva a terveid.

-Mi van köztünk? - jött az igen csak váratlan kérdés, egy jó tíz percnyi csönd után.

Hirtelen felültél, és rémülten néztél rá. "Vajon rájött volna?" Tetted fel magadnak a kérdés, mivel nem tudhattad, hogy a fiúnak is ugyan olyan érzései vannak irányodba.

-E-ezt, hogy érted? - dadogtad zavarodban, és az ellentétes irányba néztél.

Érezted, hogy ő is felül mögötted, feléd fordul, és közelebb húzódik.

-Mi van köztünk? - ismételte meg a kérdését, de hallottad a hangjából, hogy mosolyog.

-Nem tudom. - hajtottad le a fejed, és érezted, hogy nem állsz messze a sírástól.

Rövid csönd következett, majd mivel még mindig a padlót bámultad, csak annyit láttál, hogy valaki legugol eléd, majd látóteredbe megjelenik egy kéz, ami a tiedért nyúl, hogy megfogja azt.

-Szeretlek! - mondja ki hirtelen, majd rákapod a tekinteted, és az első könnycsepped is útnak indul az arcodon.

-Tessék? - nézel rá hitetlenkedve.

-Sze-ret-lek! - tagolja el, egy levakarhatatlan vigyorral az arcán.

Hirtelen elurkodik a mérhetetlen boldogság és a félelem zavaros egyvelege rajtad, és nem tudván mit reagálni a helyzetre, elerednek könnyeid, és Hong nyakába borulsz. Mit a derekadra fonódó karok érzete biztosít, hogy valóban úgy van ahogy mondta.

-De-de... akkor most... hogyan? - engedtétek el egymást.

Hongjoong az ablak fele nézett, majd lassan vissza, és rád emelve tekintetét kerdezte meg a nyilvánvalót.

-Te mit érzel irántam?

-Szeretlek. - mondtad ki halkan.

Hongjoong megfogta az arcod, ezzel késztetve téged, hogy boldogságtól ragyogó szemeibe nézz, majd egy újabb ölelésbe von.
Lassan eltol magától, vissza vezeti a kezét az arcodra, majd lassan közelít feléd.
Először rémülten pillantasz hívogató ajkaira, majd rájössz, hogy mióta sovárogsz csókja után, így szemeid lecsukva várod a pillanatot.

Lassan és szerelmesen vesztek el egymásban. Az óráknak tünő pillanatok csak úgy rohantak el mellettetek, de most csak ti voltatok.
Most csak az számított, hogy ti vagytok egymásnak, és mostantól, ha minden meg is változik körülötteket, ti ott lesztek egymásnak, és együtt mindent ki bítrok.

Szép napot mindenkinek!
Itt is lenne a harmadik rész, ami szintény egy Ateez taggal íródott, még hozzá az édes Leaderrel.
És mivel tulajdonképpen minden Ateez taggal, van már kérés, így arra jutottam, hogy bandánként hozom a részeket, tehát mindig végig viszek minden taggal egy szériát.
Remélem nem bánjátok, és, hogy ez a rész sem volt olvashatatlan.

A kövi részben tali, addig is annyeong!