A zene bömböl, kiszakad a dobhártyám tőle, de egyáltalán nem tud érdekelni a dolog. Csupán a tánc, és az élvezet, amivel foglalkozni akarok. Ezen az estén csak erre akarok összpontosítani. Meg talán egy lányra, aki egy jó ideje bámul.

- Na, L.Joe - borul nyakamba Chunji, akiben már bőven van alkohol, s arcomtól öt centire dumál nekem. Igaz, ezt is alig hallottam meg a zenétől, de hogy a többit hogyan fog megérteni, arra kíváncsi leszek. - Miééé~rt nem mééé~sz oda a csajhooo~z?

- Vártam, hogy a pofámba lihegj - forgatom meg szemeimet, ahogy lerázom banda társamat, s az ellenkező irányban nézek, ahol nincs a lány. Véget ér a szám, így mindketten elindulunk a bárpult felé, távolodva kiszemeltemtől.

- Na, de most komooo~lyan, menj mááá~r oda, ahhooo~z a csaaa~jszihooo~z. A vég-végén - csuklik egyet barátom - valaki mááá~s fogja feee~lcsííí~pni. Ééé~rted? Fööö~lszedik, miii~nt a talááá~lt pééé~nzt a fööö~ldrőőő~l. Deee~, hogyhaaa~ te nem mozduuu~lsz rá, akkooo~r - itt megáll, amikor a pultos elénk tesz egy-egy feles poharat csurig piával, amit azért nem minden nap látok - én fogooo~k - veszi el az italát a falapról, majd teljesen rákonctrál, s újra beszélni kezd. - Amííí~g itt dumááá~lunk biztos, hooo~gy már valami hüüü~lye gyerek odameee~nt hozzááá~, ééé~s leduuu~gja a nyeee~lvét a torkááá~n. Ééé~s aztán tuttt~i hooo~gy elviszi egy moteee~lbe vagy hoteee~lbe, és akkooo~r-

- Értem, Chungji, értem, elég lesz! Tudom mire akarsz kilyukadni! - vágok szavába. Nem akarom végig hallgatni, ahogy bele folyik a részletekben, s arról dumál. - Inkább hajtsd fel a piádat, úgy ahogy én tettem, miközben te annyira belemélyültél a sztoridba.

- Jóóó~l van, deee~ menj oda hozzááá~! - makacskodik tovább az énekes, azonban pohara tartalmát már hajtja is fel.

- Odamegyek hozzá, csak adj egy percet!

- Neee~m! Ameddiii~g itt tökööö~lsz biztooo~s vagyok benneee~, hogy egy srááá~c éppeee~n le akarjaaa~ taperolniii~!

- Mégis honnét veszed ezt?! - ordibálom túl a zenét idegességembe figyelve Chungjit, aki vállam fölött bámul át. Viszont idétlen mosolya helyett, összeráncolja szemöldökét, és olyan mérgesen kifejezést vág, mintha vérig sértették volna.

- Onnét, hooo~gy pont mooo~st fogjááá~k meee~g a fenekééé~t.

- Mi?! - fordulok hátra olyan hirtelen, hogy a mögöttem lévő ember kezéből kilököm a piát. De nem nagyon érdekel, csupán azzal tudok foglalkozni, hogy egy köcsög fogdossa azt a lányt, akinek kifejezetten nincsen ínyére.

Azonnal megindulok feléjük, amit nehezít a több tucatnyi részeg, és táncoló ember. Átverekszek a tömegen, s rögtön megragadom a srác csuklóját, ahogy ellököm kiszemeltem fenekétől, s magamhoz húzom a lányt. Vállába karolok, ezzel utalva, hogy minél előbb kopjon le.

- Bocsi, szívem, hogy késtem. Nagy volt a tömeg - mosolygok rá, majd a fiúra, aki meghökkentve mered rám. - Valami probléma van?

- Nincs, havar - csuklik egyet, miközben a lányt bámulja, aki megjátszva barátnőmet fordul felém, és csimpaszkodik nyakamba. Meglep tettével, viszont viszonzom gesztusát, ahogy dereka köré fonom karjaimat.

- Végre, hogy itt vagy, oppa. Már hiányoztál.

- Te is nekem - duruzsolóm fülébe utoljára ránézve a srácra, aki teljesen leégve megy vissza haverjaihoz. Sunyi mosoly jelenik meg arcomon ezt látva. - Elment - szólalok meg hosszú percek után, miután eljutott agyamig, hogy még mindig ölelgetem. - Sajnálom, hogy így letámadtalak, nem tudtam nézni, ahogy erőszakoskodik veled - mosolygok rá féléken kiszemeltemre, aki továbbra is belém csimpaszkodik.

- Azt hittem, hogy soha nem fogsz odajönni hozzám - kacag fel édesen, ahogy ujjaival hajamba túr. Érintésétől végig jár a bizsergés, szavaival pedig ismét ledöbbent. - Mióta itt vagyok, azóta bámulsz, viszont egyszer sem kértél feltáncolni.

- Te kezdtél el bámulni! - fújom fel arcomat zavaromba.

- De akkor sem szólítottál le! - fogja kezei közé arcomat, végül pedig mindketten felnevetünk a vicces szituáción. Túl aranyos...

- A barátomra kellett vigyáznom.

- Miért, nem elég nagy fiú?

- Nem egészen - kuncogom összedöntve homlokunkat. Időközben újabb zene csendül fel, amire emberek sokasága indul meg a táncparkett felé. Testemben az adrenalin szétterjed, és kedvem támadt ismét tombolni. - Szabad egy táncra?

- Nem is tudom. Talán akkor, hogyha nem kell a barátodra vigyáznod.

- Meg lesz nélkülem egy darabig.

Elengedem, majd csuklójánál fogva húzom be a tömegbe. A levegő forróbb itt, és az alkohol szaga még jobban érződik. A dal lassú dallamra vált, így karjaimat ismét dereka köré fonom. Magamhoz húzom, testünk összepréselődik, amit egyáltalán nem bánok, szinte érzem, ahogy az a jó pár feles, amit megittam, teszi a hatását. Felveszem a szám ritmusát, s magamtól kezdek el mozogni, amit tánc partnerem követ. Tekintetét sajátomba fúrja, amiben a fények játszadoznak. Akaratlanul végig nyalok kiszáradt számon. A zene bömböl, mégis távoli zajként hallom, ahogy a köztünk lévő távolságot fokozatosan megszüntetem.

- Oppa - leheli ajkaimra, amikor csupán pár centi van köztünk. Párnái súrolják az enyéimet, megőrjít vele, erő kell, ahhoz hogy megszólaljak, és közben visszafogjam magam.

- Igen?

- Jól fogsz velem bánni, ugye?

- Mint egy kis cicával - kuncogom, ahogy megharapom alsó párnáját. Viszont válaszát már nem tudtam megvárni. Birtokba veszem ajkait, amik olyan édesek, és puhák, hogy csupán gyengéden mer ízlelgetni őket, mintha bármi rossz mozdulattal tönkre tehetném. Ujjak túrnak hajamba, amitől egy kicsit megbátorodva megnyalom párnáját, majd lassan utat török magamnak. Viszonozza közeledésemet, míg nem játszadozni kezd nyelvemmel. Bele mosolygok a csókba. Túl aranyos...

Karjait nyakam köré fonja, még közelebb húzva magához. Elszakadunk egymástól a levegő hiánya miatt, viszont nem tudok betelni vele, nyakára hajolok. Apró puszikkal hintem be fehér bőrét, míg nem szívni kezdem, hogy vörös foltokat hagyjak rajta. Végig simítok oldalán, fel csupasz vállához, onnét pedig állához. Kósza haj tincsei arcába lógnak, orcája kipirosodott. Ismét mosolyogni kezdek. - Túl aranyos vagy - mondom, ahogy birtokba veszem ajkait.