Alkohol jellegzetes íze érződik barátom ajkain, aki totál részegre itta magát, és engem smárol éppenséggel. Hoseok születésnapját a közeli bárba rendeztük meg, ahol elég szűkösen vagyunk, de ezzel nem igen foglalkozik senki sem. És szerintem ezen a tengernyi pia csak segít.

De az, hogy a legjobb barátnőm azt se tudja, hogy kivel smárol, az eléggé felcsesz. Vagyis inkább az, hogy velem csókolózik, de ha mással tenné, akkor biztos, hogy még inkább idegbeteg lennék.

- Hyung, ti meg mit csináltok? - szólal meg mellettünk Jimin, aki összekócolt hajjal, és gyűrött ruhával figyel minket. Esküszöm, néha életmentő tud lenni, mivel barátom végre valahára elhajol tőlem bár karjaival továbbra is nyakamba csimpaszkodik. Erősen kapaszkodik belém, mintha az élete függene rajta, és én kénytelen vagyok derekánál fogva tartani, mert össze-visszadülöngél. - Komolyan, nem tudtatok senkit se felszedni, és annyira totál károsak vagytok, hogy egymást faljátok? - röhög bandatársam, aki mellé Taehyung, és Jungkook is csatlakozott, akik időközben a gyerek pezsgővel öblítik torkukat.

- ChimChim hogy hogy még egyedül vagy? - szólal meg a nyakamban lógó lány, akinek a kérdésére akaratlanul is röhögni kezdek.

- Min Yoongi vagyok, engem mindenki akar.

- Mintha nem is lennél részeg, hyung - horkant fel Jimin tovább cukkolva, ami talán nem is nagyon érdekelne, ha nem lenne igaz. A hülye jól látja a dolgot, az a jó pár üveg alkohol, és feles amit legurítottam épp, hogy megütött, viszont még mindig józanon gondolkozni.

- Oppa, csókolj meg újra! - nyavalyog barátom szájával rám csücsörít, s ismét pár centi távolság lesz köztünk.

- Noona, miért nem inkább velem csókolózol? - biggyeszti le ajkát Jimin kiskutya szemeit elő véve. Elönt a düh, ahogy meglátom a csajozási szokását, és meggondolatlanul marok legjobb barátnőm ajkaira, aki készségesen fogadja közelségemet. Megharapom nyelvét, majd alsó párnáját is, miközben félig nyitott szemmel bandatársam reakcióját figyelem. És kifejezetten tetszik a csalódott kifejezése, amin a többiek csak röhögnek. Mindkét tenyeremet barátom derekára vezetem, még közelebb húzva magamhoz, és megszívom ízlelőszervét. Ismét elszakadunk egymástól, azonban mielőtt teljesen elválnánk végig nyalok ajkán. Nyelvemre pillant, majd szemét sajátomba fúrja. Huncut fény csillan meg tekintetébe, ami még aranyosabbá, és szexibbé teszi. Szinte az egész barátságunkat félre dobnám, csak hogy egy éjszakáig élvezni tudjam testének a közelségét. És hülye is lennék, még akkor is hogyha olyan kibaszott régóta epekedek csókjai, s érintései után. - Jól van, megértettem, abba hagyhatjátok! - fakad ki az énekes, ezzel magára vonva a figyelmet. - Menjetek szobára, hogyha annyira enyelegni akartok!

Összeráncolom a szemöldökömet, s már förmednék rá, mert akkor inkább engedném neki, hogy felcsípje barátomat, mint sem, hogy jó magam tegyem meg. Viszont még mielőtt megszólalhatnék megelőznek.

- Vigyél a szobádba, oppa - rángatja meg a vállamat barátnőm, s mondandójával teljesen lesokkol, úgy hogy elsőnek totálisan félre értettem.

- Máris aludni akarsz? - cukkolom, amint visszanyertem a hangomat, és életerőmet. Arcára nézek, a fáradság legapróbb jele sem látszik rajta.

- Igen - hazudja, amire bandatársaim egyszerre horkantanak fel. Rájuk morgok, mire röhögésük alább hagy. Észre vették, hogy a válasz hazugság volt.

- Oké, akkor gyere - húzom magammal barátomat, aki szófogadóan hagyja, hogy magammal rángassam.

- Fogunk még látni, hyung? - szól utánam Taehyung. Amint eljut agyamig mondata, rögtön visszafordulok felé, és kezemet már emelem, hogy egy pofonnal elhallgathassam. Mi a fasz van ezekkel? Leszállhatnak erről, nem fogok semmi sem történni, baszki!

Viszont mielőtt tényleg beverhetnék társamnak, barátom újra megcsókol. Kezemet visszavezeti derekára, miközben finoman játszik párnáimmal. Az előző heves nyelvcsatához képes, ez különös módon gyengéd, s olyan, mintha nem is lennénk részegek.

- Oppa, ne foglalkozz velük - suttogja. Tekintetét enyémbe fúrja, az összes haragom elszáll tőle. Végig nyalok ajkaimon, ahogy kifújom a levegőt, és megint megindulok. A táncoló emberek ide-odalökdösnek minket, így téve lehetetlenné a kijutást a tömegből. Idegesen taszítom el táncolókat, akik az alkoholtól vagy rám mordulnak, vagy simán arrébb mennek, és általában az utóbbi történik.

A folyosón egy árva lélek sincs, csupán üres üvegek, és csomó szemét. Kotorászni kezdek zsebembe, míg meg nem találom kulcsot, amivel nagy nehezen, a negyedik próbálkozás után bele nem találok a zárba. Kinyitom az ajtó, majd magammal húzva barátomat bemegyek a szobába. Lábammal belököm a falapot, s neki támaszkodok. Barátnőm tovább csimpaszkodik nyakamba, nem távolodik el tőlem, ugyan olyan közel van, mint amikor először lekapott. Nagyot nyelek, ahogy felelevenítem csókjainkat, az érzést, amire már olyan régóta vágytam, és ismét meg akarom ízlelni édes párnáit.

- Oppa, csókolj meg.

- Tudom, hogy ellenállhatatlan vagyok, hisz én vagyok Min Yoongi, de most már elég lesz - tapasztom le száját. - Ne legyél telhetetlen.

- Belőled sose elég - hámozza le mancsomat. Közelebb simul hozzám, próbálja ismét birtokba venni ajkaimat, viszont ellenállok neki. Amit tettünk így is sok volt, egyáltalán nem kellett volna engednem vágyamnak. - Oppa, szeretsz engem?

Megáll az ütő bennem. Szokása ezt kérdezni, de most ez más, és a fejemben is megfordult, hogy igazat mondok. Az a kis alkohol, amit ittam meglátszódik rajtam ilyenkor. Megnyalom kiszáradt számat, ahogy nagy levegőt veszek, és összeszedem minden erőmet, hogy a lehető leghitelesebben adjam elő hazugságomat.

- Persze, hogy szeretlek. Még mindig ugyan az a válaszom - simítok fejére, mint ahogy általában szoktam, s egy erőltetett mosolyt húzok arcomra. - A legjobb barátom vagy, nem tudnálak megutálni.

- Nem szeretsz úgy, mintha én lennék a párod? - formálja át kérdését, és érzem, hogy nem menekülhetek el. A szavak torkomba rekednek, nem tudom, hogy mit mondjak. - Csak egy kistestvért látsz bennem?

- Miért kérdezed ezt tőlem? - térek ki kérdései elől, ami sikeresnek is bizonyul, amikor meglátom összezavarodott arcát. Nem számított erre, ahogy én se, s ahogy ő, én se kapok választ. Percekig bámuljuk egymást, a csend közöttünk egyre kínosabb, míg végül meg nem szólalok. - Túl sokat ittunk, elég volt mára. Gyere, menjünk aludni!

Ellököm magam az ajtótól, majd az ágyba be is mászok, mint ezt úgyhogy barát mind végig rajtam csimpaszkodott. Egyik karomat feje alá teszem, másikkal átölelem derekát, ahogy minden totál káros estéken. Fejét mellkasomba fúrja, ujjaival pólóm szegélyével játszik, miközben egészen halkan motyog valamit, majd mellbe vág.

- Héj - fogom meg mancsát, amivel megütött. - Ezt miért kaptam?

- Megérdemled!

- Mit csináltam? - húzom össze szemöldökömet, de választ nem kapok. Helyette érzem, ahogy a ruhám benedvesedik, és teste meg remeg. Lesokkol, amint meglátom az apró könnyeket, amik arcát mossák. És gondolkozás nélkül veszem birtokba ajkait. Tenyereim közé fogom orcáját, érzem, hogy levegő vétele újra normális lesz, miközben mancsát tarkómra csúsztatja. Magam alá rántom, lábait rögtön felhúzza oldalamhoz, amikor combjára simítok. Ajkába harapok, ezzel kérve engedélyt tőle. Leejti állát, s utat enged nekem. Táncra hívom nyelvét, amivel végül finom játszadozok. Tenyere pólóm alá csúszik, ujjaival cirógatni kezdi oldalamat, ez idő alatt pedig rájövök, hogy meg kell állnunk.

Elhajolok tőle, ahogy felkönyökölök feje mellett, azonban nem tudok elszakadni tőle. Megharapja alsó párnámat, miközben tarkómnál fogva ránt vissza magához. Megszívja nyelvemet, majd olyan nyelvjátékba hív, aminek nem tudok ellenállni. Hagyom, hogy ismét elmélyítse csókunkat, és testünk újra összesimuljon, oly annyira, mintha ruha se lenne rajtunk. Ujjaimmal fürtjeivel játszok, míg tenyeremmel oldalára simítok egészen fel melléig. Csókunkba nyög, amivel egy vágyam vált valóra.

Elszakadunk egymástól oxigén hiánya miatt, s lihegve fürkésszük a másik a tekintetét, amik a kéjtől lehetnek ködösek. Végig nyalok párnáimon, ahogy ujjaival cirógatni kezd.

- Miért sírtál? - simítok ki egy kósza hajtincset arcából, miközben próbálom kontrolálni magamat, nehogy olyat tegyek, amit később mindketten megbánnánk.

- Mert szeretlek - mondja frusztráltan megcsavarva hajamat. - De nem úgy, mint azt te hiszed. Nem úgy szeretlek, mintha a bátyám lennél, hanem mi-

- Én is szeretlek - nyögöm ki, ezzel belé forrasztóm a szót. Megkönnyebbülök, ahogy kimondhattam ezeket a szavakat, de az hogy kölcsönös ez az érzés, boldoggá tesz. És ahogy angyalian rám mosolyog még inkább arra késztet, hogy vigyorra húzzam számat. Egész mellkasomba melegség árad szét, nem tudom visszafogni magamat, újra megcsókolom. Most viszont egyáltalán nem aggódok, hogy mi lesz a következménye, le akarok részegedni a csókjaival.