A tévé halkan szól a nappaliban, míg a fürdőből kihalladszódik a víz csobogása, hogy valaki fürdik. A konyhában ülök, teát iszogatok, várom, hogy Mark végezzen. Negyed órája értem haza, mégis még mindig bent van. Előveszek egy csomog édességet, és neki állok elrágcsálni azt.

Aztán meghallom, hogy a víz csobogás abba marad. Visszateszem a szekrénybe az édességet, majd a maradék teát is megiszom. Kinyitódik a fürdő ajtaja, Mark pedig kilép rajta félig felöltözve, meztelen felső teste még nedves, hajából csöpögnek a vízcseppek, nyakában egy törölköző.

- Szia, Jagiya - mosolyog rám, ahogy hozzám sétál, és írcon puszil. Lábujj hegyre állok, hogy felérjem, és viszonozzam pusziját. - Milyen napod volt? - kérdezi, ahogy egy pohár vizet enged magának. De ahelyett, hogy válaszolnék, végig mérem csupasz hátát, és akaratlanul is azon vagyok, hogy megérintsem. - Hm? - néz rám, és mintha kukkoláson kaptak volna, zavartan elpillantok.

- Nem volt semmi érdekes. Junh-ah-val kell csinálnom egy projektet - mondom, miközben besétálok a nappaliba követkve barátomat, aki a kanapéra lehuppanva kezdi el dörzsölni haját. - Segítsek?

- Öm... - pillant fel rá, és halvány pír jelenik meg arcán. - Igen... - válaszolja bizonytalanul, de odaenged magához. A törölközőt fejére teszem, és dörzsülni kezdem haját. Hosszú percekig nem szólalm egyikünk sem, és már-már kínos csönd áll be közénk.

- Hogy ment a mai próba? - töröm meg a csendet, amikor már kellőképpen elnyúlt közöttünk.

- Haechan-ah eltüntette a ruhámat.

- Mit csinált velük? - kérdezem visszafolytott mosollyal.

- Befestette rózsaszínre őket. Mindent - feleli egészen komolyan, és hiába nem tetszett neki a vicc, belőlem akkor is kitör a nevetés.

- Sajnálom - törlöm meg szememet, ami a nagy nevetésemben bekönnyedzett. Markra pillantok, arra számítok, hogy mérges lesz, de nem. Apró mosoly játszik arcán, mégis megjátsza, hogy ő igenis dühös rám.

- Viccesnek találod? - kérdezi, ahogy megragadja csuklómat, és ölébe ránt. - Még akkor is, ha elmesélem neked, hogy full rózsaszínben kellett haza jönnöm? - kérdezi, mire még jobban felnevetek, ahogy elképzelem barátomat - aki mellesleg felnőtt férfi - pink színű ruhában járkált föl, s alá a városban. - És még a bőrömet is összefestékeztem, alig bírtam lemosni magamról.

- D-De.. Miért nem cseréltél ruhát? - folytom el kavagásomat, hogy szegényke ne érezze annyira rosszul magát. Ám ő maga teljesen jól viseli, hogy rajta nevetek.

- Nem volt váltó ruhám, és a többiek sem adtak.

- Taeyong oppa se? - tör rám újra a nevetés.

- Ő sem. Azt mondták, hogy látnod kell pinkben, hogy tudd mennyire férfias is vagyok. De sajnálatos módon lemaradtál róla. Későn értél haza.

- Pedig egy álmom vált volna valóra - kuncogom, ahogy átkarolom nyakát, és összedöntöm homlokunkat. Átkarolja derekamat, miközben angyali édes mosolyát rám villantja. Minden alkalommal eléri, hogy újra, és újra belé szeressek.

- Legközelebb leülök a konyhába, és megvárlak.

- Ez nagyon rendes tőled - húzom le a törölközőt fejéről, majd megcirógatom arcát. Szemeit sajátomba fúrja, és közelebb húz magához.

- Szeretem a nevetésedet - mondja teljesen random, amitől a pír egy-kettőre elönti az arcomat. Gyomrom összeugrik, szívem gyorsabban kezd el verni. - Édes - suttogja ajkaimra, mielőtt birtokba venné. Testemet elönti a forróság, ami csókja váltja ki belőlem. Lassan mozgatja párnáit, édes, szenvedélyes csókba hív. Pár perc múlva elszakadtunk egymástól. Arcom még pirosabb színben pompázik, mint pár perccel ezelőtt. És Marknak kifejezetten tetszik ez. Puszit nyom orromra, ahogy édesen felnevet. - Jól áll a piros, tetszik.

- Neked pedig a rózsaszín.