A hideg csípi arcomat, ahogy a jég tetején próbálok egy helyben maradni, és nem elesni. Nem úgy, mint barátnőm, aki könnyedén korcsolyázik a befagyott tón.

- Taehyung oppa! Gyere! - fogja meg kezemet, ahogy húzni kezd magával. Erősen kapaszkodok kesztyűs kezébe, nagyon nem akarok eltaknyolni. - Ne légy ennyire feszült! - rángat meg, amire egyik lábam kicsúszik alólam, s kapálózni kezdek. Viszont szerencsésen megkapaszkodok Jagiyaba, aki csupán egy jót nevet rajtam.

- Miért akarsz megölni? - kezdek elnyavalyogni, ahogy mellettünk egy kis csapat iskolás banda elszáguld. Röhögve csúszkálnak a jégen, miközben lábaim remegnek részben a hidegtől, részben pedig attól, hogy elesek.

- Nem akarlak megölni, oppa! Megtanítalak korcsolyázni! - kuncog fel ismét megrázva karjaimat, viszont én nem tudok olyan önfeledten felnevetni, mint barátnőm. - Figyelj, oppa! Csak úgy kell csinálnod, mint én, és nem fogsz elesni! - mondja, ahogy mellém csúszik, és erősen jobb karomba markol. Lassan indul el magával húzva, azonban én egyáltalán nem szeretnék megmozdul, viszont nem úgy alakul, ahogy azt szeretném. A korcsolyám éle csiga tempóban csikordul meg a jégen, majd Jagiya lassú tempóját felveszi, amitől még jobban megrémülök. Balra kanyarodunk, kijjebb kerülünk a parttól, ahol kisgyerekek játszadoznak. Beljebb a tón felnőttek, és diákok csúszkálnak egymás mellett néha-néha eltaknyolva. - Oppa, figyelj! - rázza meg kezemet párom, amire rögtön rá pillantok. Hajtincsei kilógnak a sapka alól, s a szél gyengéden játszadozik vele. Gyönyörűen fest. Vigyorra húzom számat, miközben megállok ölelésembe vonva. Átkarolom vállait puszit nyomva kipirosodott arcára. - Na!

- Mi az? Már nem szereted a csókjaimat?

- De, viszont még mindig tanítalak - veszi mutató ujját szája elé, így akadályozva meg, hogy birtokba vegyem ajkait. Megharapom ujját, mire elkapja, s szabad utat enged nekem. Összepréselem ajkainkat, tovább játszadozva vele. Próbál ellenkezni, amitől szám sarkába apró mosoly jelenik meg. Megharapom alsó párnáját, majd nyelvemmel táncra hívom. De ahelyett, hogy megízlelne, megharapja ízlelő szervemet. Elválok tőle, huncut mosollyal néz rám, miközben én idegesen összevonom szemöldökömet. - Ez fájt, Jagiya!

- Megmondtam, hogy addig nem csókolhatsz meg, amíg meg nem tanulsz korcsolyázni!

- Nem mondtad!

- Akkor most mondom!

- Na, Jagiya! - hisztizek, ahogy próbálom újra birtokba venni párnáit. Viszont kibújik ölelésemből, és könnyed csúszásokkal elillan tőlem. Másfél méterre megáll, majd visszafordul. - Mit csinálsz? - nyavalygok tovább, mint egy kis gyerek, akitől elvették az édességet, csak tőlem nem a nyalókámat, hanem a biztos támaszomat.

- Gyere ide, oppa, ha akarsz valamit!

- Ez nem vicces!

- Dehogynem! - kuncog, ahogy hátra felé megindul végig tartva a szemkontaktust. - Ha elkapsz megcsókolhatsz!

- Fogócskázni akarsz? - húzom fel szemöldökömet, arcomon kisebb vigyor jelenik meg. Barátnőm nem válaszol, ami egyértelmű igent jelent. Hallgatás bele egyezés. Megfordul, és távolabb korcsolyázik tőlem. Megindulok, viszont lábam kicsúszik alólam. Ijedten állok meg, hogy ismét stabilan tudjak állni, majd páromra pillantok, ahol egyre messzebb kerül tőlem. Veszek egy mély levegőt, és felidézem magamba mit is mondott nekem, hogyan is kellene korcsolyázni. Aztán eszembe jut, hogy semmit nem makogott erről. Ezzel nem vagyok előrébb. Aish! Körül nézek, és megfigyelek egy gyereket, aki a közelembe korcsolyázik, és leutánozom. Behajlítom egy kicsit a térdemet, előre görnyedek. Veszek egy mély levegőt, majd megindulok. Lábaim remegnek, miközben próbálok előre haladni. Óvatosan emelem fel őket egymás után, ahogy egyre jobban belejövök az egészben. Míg végül azt veszem észre, hogy olyan gyorsan csúszkálok, mint még soha. Egyre közelebb kerülök barátnőmhöz, aki ezt látva fürgébben kezd el menekülni előlem. - Úgyis elkaplak!

- Akkor húzz bele! - cukkol, ahogy jobbra kanyarodik, szinte olyan kecsesen, akár egy pehely, amivel a szellő játszik. Sunyi mosolyra húzom ajkaimat, miközben fejembe még ravaszabb gondolat ötlik. Utána korcsolyázok, egyre gyorsabban, míg nem olyat teszek, amitől eddig nem akartam. Korcsolyám éle kibicsaklik alólam, én pedig eltaknyolok a hideg jégen. Hatalmas puffanással esek el sikeresen be is verve a fejemet. - Taehyung! - kiabálja nevemet barátnőm, miután tenyeremmel a fájó pontra szorítom. Hallom, ahogy korcsolya élek nyikorognak mellettem, és párom kezei hátamra simulnak. - Taehyung, hol ütötted meg magad? - fordít hátamra Jagiya, viszont arcomat továbbra is takarom, hogy elrejtsem ördögi vigyoromat. Hangján érződik, az aggódás, és a félelem. - Taehyung oppa! - ráz meg egyre idegesen, és én csupán erre vártam. Megragadom alkarját, és tarkóját, majd magamra húzom, s birtokba veszem ajkait. Finoman játszok párnáival, miközben ütögetni kezdi mellkasomat. Nevetve engedem el, mérges arca, pedig arra ösztönöz, hogy még jobban röhögjek. - Ez nem vicces, oppa! Azt hittem megsérültél!

- De elkaptalak, - simítom ki hajtincseit arcából, miközben felülök - és most már ismét csókolhatlak.

- Oppa - ütögeti meg mellkasomat újra, és újra nevetve. - Ne ijessz meg legközelebb így!

- Bevált a tervem, Jagiya, szóval ne morcoskodj nekem - vigyorgok rá, ahogy ismét puszit lehelek párnáira. - Köszönöm, Jagiya, hogy megtanítottál korcsolyázni.