- Mondd, hogy ááá~h! - tartom barátnőm elé a kanalat, amin az édes vanília puding remeg.

- De én mást akarok enni! - fújja fel arcát mérgében, miközben pulcsim madzagjával játszik. - Menjünk el a sarkon lévő étteremben, oppa! - ráncigálja meg ruhámat, ahogy rám csücsörít piros ajkaival, amit legszívesebben megcsókolnék.

- Tegnap még köhögtél, fájt a torkod, és majd' meghaltál, most pedig már el akarsz menni kajálni?

- Igen!

- Dehogy megyünk! Ezer százalék, hogy le fog szakadni az ég, mire odaérnénk, és tuti, hogy visszafáznál!

- De oppaaa~! - rángat meg hisztisen, amire csak megforgatom a szememet. - Mióta beteg vagyok nem mentem ki!

- Ezért kell gyorsan meggyógyulnod, és utána elviszlek bárhova, jagiya.

- De-

- Nem! Edd meg ezt! - tolom ismét orra elé az édességet.

- Fogadjunk!

- Mit szeretnél? - vonom fel szemöldökömet rátekintve. Száját sunyi mosolyra húzza, ahogy feláll a székről, és közelebb lép hozzám.

- Amelyikünk előbb megcsókolja a másikot, az veszít! - fonja karjait nyakam köré, míg én dereka köré teszem.

- Ha nyerek, akkor mit kapok?

- Itthon maradunk. Ha én nyerek, akkor elmegyünk - kuncogja, miközben a lehető legközelebb hajol arcomhoz. Tekintetét az enyémbe fúrja, nem engedi, hogy eltekintsek, de vonz csinos ajkai. Akaratlanul végig nyalok sajátomon, amint egy centivel közelebb kerülök hozzá. Tudja nagyon jól, hogy nem fogok ellen állni neki.

- Rendben - suttogom, miközben közelebb húzom magamhoz, így húzva az agyát, hátha megunja már a köztünk lévő kicsi távolságot, és veszít helyettem ő. Azonban nem hagyja magát, és játszadozni kezd haj tincseimmel tarkómnál, amit kifejezetten szeretek. Bogár szemeit enyémbe fúrja, szinte rendesen küzdök azzal, hogy ne tekintsek párnáira.

Miért teszel, így próbára?

Simogatni kezdem hátát finoman, míg egyik kezemmel kisöpröm kósza hajtincseit arcából, és tarkójára vezetem tenyeremet. Egyik lábát felteszi a székre mellém, majd másikkal is ugyan ezt megteszi, így kényelmesen ül ölemben. Mellkasunk összeér, de szánk még mindig nem.

- Jagiya... tényleg nem akarsz itthon maradni? - suttogom a szavakat, ahogy cirógatni kezdem ajkait.

- Nem, oppa - feleli félig lehunyt pillákkal, amire elmosolyodok, könyörög, hogy megcsókoljam.

Megszüntettem a köztünk lévő millimétereket. Ajkai puhák, selymesek, mint mindig, ellenállhatatlanok. Végig nyalok rajtuk, majd megharapom az alsót utat kérve magamnak. Leejti állát, így táncra hívhatom nyelvét. Játszok vele, mint ahogy ő tette az előbb velem, ingerlem, míg nem meghúzza hajamat. Belevigyorgok csókunkba, majd utoljára egy gyenge puszit lehelek párnáira.

- Vesztettél.

- Érted bármikor.

Az eső mossa az üzlet ablakot, ami mellé égizengés társul hatalmas villámokkal. A szél tépi a fákat, így olyan az egész időjárás, mintha egy horror filmbe csöppentünk volna. Csupán egy sorozatgyilkos kéne, aki párokra vadászik.

Hirtelen kedvem támadt megnézni egyet...

- Jagiya - fordulok vissza barátnőmhöz, aki mellettem jóízűen tömi magába a hamburgert. - Megnézzünk este egy-

- Mondd, hogy ááá~h - tol orrom elé egy darab sült krumplit. Arcán széles mosoly terül szét, ami arra késztet, hogy leutánozzam mimikáját. Játékosan harapok bele a falatba, és ujjába, amit rögtön el is húz. Rávigyorgok, miközben megrágom a krumplit, s várom a következő adag ennivalómat. Viszont barátnőm nem etet meg újra, amire meglököm vállát.

- Na, jagiya, nem adsz még a barátodnak, vagy mindet egyedül akarod megenni?

- Etetni kell téged?

- Ha már elhoztalak enni.

- Vesztettél - rak elém egy adag hamburgert, majd nagyot harap sajátjából. Közelebb húzom magamhoz, hogy nevetve egy puszit nyomhassak vörös orcájára.

- Könyörögtél érte.

- Nem igaz! - fordul azonnal felém, így ismét olyan közel vagyunk egymáshoz, mint egy órával ezelőtt. Kihasználom a pillanatot, apró csókot lopok tőle, és arca egy árnyalattal vörösebb lesz.

Imádom ezt a színt.

- A tested nem hazudik - mondom, ahogy hüvelyk ujjammal megcirógatom bőrét, míg másik kezemmel megtörlöm száját mosolyogva. - Hogyha azt kéred, hogy nyerjek, vagy veszítsek, érted bármikor megteszem - suttogom ajkaira, ahogy körülöttünk az egész világ lassan kezd megszűnni. Kezeivel belekapaszkodik pulcsim aljába félig lehunyt pillákkal, ugyan úgy mint akkor.

- Junkook-

Ekkor egy óriási villám csap le, amit fület sértő mennydörgés követ. A villany elmegy, így a lámpák kialudnak, és az egész vendéglőre sötétség borul. Néhány lány felsikít a váratlan történésektől, szerencsére az én barátnőm nem, így tesz. Ehelyett még közelebb bújik hozzám, s görcsösen szorítja ruhámat. Közelebb húzom magamhoz, hogy még inkább azt érezze, hogy biztonságban van.

- Pár perc, és visszajön az áram! - kiabálja be egy férfi, valószínűleg az étterem vezető, amire kórusban felelünk egy oké-t.

- Szabad egy csók! - ordibálja meg valaki a tömegből, amit néma csönd követ. Többen elröhögik magukat, míg mások csupán meglepődnek. Hallom, amint néhány fiatal megkérdezi szerelmét, hogy szabad-e?, amire természetesen a válasz igen.

- Jungkook - ráncigálja meg pulcsim madzagját, amivel eléri, hogy újra ráfigyeljek. Meleg lehelete csiklandozza bőrömet, tenyeremmel tarkójára simítok, miközben végig nyalok száraz ajkaimon.

- Szabad egy csók?

- Szabad - feleli mosolyogva, ahogy megszünteti a köztünk a távolságot, ezzel teszi felejthetetlenné a pillanatot.