Bömböl a zene, a dobhártyám kiszakad szinte, és a hatalmas táncoló tömegtől még nagyobb hangzavar van. A hangulatért, pedig a tömérdek mennyiségű alkohol a felelős. Szóval egy szokásos buli van, csupán mindenki beöltözött valakinek. Ha már halloween van.

Én személy szerényem Jokernek öltöztem, amivel igen sikeres vagyok. Sokaknak tetszik jelmezem. Főleg lányoknak, akikhez a csokit-vagy-csalok helyett csokit-vagy-csók-kal kérdezek, és hódítok. És a legtöbbjük nem csokit adott. Viszont nekem egyetlen egy lány kell, akit még mindig nem találtam meg. Tudom mire gondoltok, egy csaj kell nekem mégis másik tízzel smároltam, tipikus nőcsábász vagyok.

I need a gangsta to love me better

Then all the others do

To always fogive me

Ride or die with me

Thats just what gangsters do

- Hol van Jokered drága Harley Quinn? - ölelek át hátulról egy coffos szőkét véletlenszerűen, és imádkozok, hogy eddig még nem hajtottam rá.

- Nekem nincsen Jokerem.

- Akkor lehetnék a tiéd? - fordítom magam felé, hogy ezer wattos mosollyal rávigyorogjak. Ám nem ismeretlen arccal találom szembe magam, hanem azéval, akit már a buli kezdete óta keresek. - Oi... te...

- Mi a helyzet, Oppa? - kérdezi éles nyelvvel volt barátnőm, akit egy éve hagytam hátra egy ugyan ilyen bulin. - Egy éve nem láttalak, de nem változtál sokat - mér végig szemre hányó tekintettel, majd még gyorsan hozzá fűzi: - Még mindig nem tudsz meg maradni egy lány mellett.

- Még mindig ugyan olyan éles a nyelved, mint volt, Jagiya - csókolok bele nyakába. - Csoki, vagy csókot? - vigyorgok rá, ám kérdésem hallatán összeráncolja homlokát.

- Ezzel a csajozós szöveggel hódítasz?

- Képzeld, és sikeres is vagyok.

- Gondolom akkor az itt lévők közül az összes lánytól kaptál minimum egy csókot - néz körbe, és arcán tükröződik a csalódás, mire szorosabbra fonom karjaimat.

- Te mit adsz neked?

- Egy milkát - varázsol elő valahonnét egy csokit, majd öltönyöm zsebébe teszi. - Most ha megbocsájtasz - hámozza le kezeimet derekáról - jobb dolgom is akad - slisszol el faképnél hagyva engem. Értetlenül meredek utána, viszont csupán azt láthatom, amint megannyi beöltözött ember között eltűnik pont ugyan úgy, mint az nap.

Akkor is ugyan úgy zúgott a fejem az alkoholtól. Ugyan úgy Jokernek öltöztem, ő ugyan úgy Harley Quinnek, de akkor még együtt voltunk, és egy párt alkottunk. És köszönhetően a pár pohárka sörnek nem ismertem fel. Igen, a saját barátnőmet nem tudtam megkülönböztetni a többi lánytól. Már akkor is borzalmas férfi voltam.

- Oppa, te meg mit művelsz? - hallottam meg hangját hátam mögül, miközben az összetévesztett lányt csókoltam. Megszédülve, és értetlenül fordultam hátra, és akkor megláttam barátnőmet elmosódó sminkkel, amit könnyei tettek maszatossá. Kapkodtam a fejemet a két lány között, és nem értettem a helyzetet.

- Kettő van belőled? - tettem fel a legrosszabb kérdést, amit abban a helyzetben. És ennek köszönhetően még több könny szökött arcába, ami patakokban folyt le arcán. Végül megfordult, és eltűnt az emberek között. Nem érdekelt a dolog, így visszafordultam a vad idegen csajhoz, és vele foglalkoztam. Egész éjjel. Csupán másnap reggel esett le, hogy milyen kurva nagyot hibáztam. És csak most tudatosul bennem, hogy milyen fontos dolgot vesztettem el.

Azóta ma találkoztunk először, és megeshet, hogy utoljára is, ha nem megyek utána.

Utána eredek átverekedve a tömegen, nem érdekel, ha másik embereket fellökök, és ráesnek másokra. Egyedül most csak őt akarom elérni.

- Várj! - kapom el csuklóját, ahogy megállítom, és visszahúzom magamhoz. Meglepetten bámul rám, nem érti, hogy miért jöttem utána. - Sajnálom. Sajnálom, ami aznap történt. Sajnálom, amiért annyira seggfej voltam, és lesmároltam egy másik csajt. Sajnálom, amiért nem kerestelek fel.

- Ennyi? - vonja fel szemöldökét, mire megrázom a fejemet.

- Nem. Azt akarom, hogy újra a barátnőm legyél.

- Chanyeol - nevet fel, és hosszú idő óta most hívott először a nevemen. - Elkéstél.

- Mi? - kérdezem, és érzem, hogy reményem lassan szerte foszlik.

- Elkéstél. Ha annyira sajnáltad volna a dolgokat nem egy év után keresel fel. Meg nem azután, hogy egy tucat lányt lesmároltál - mondja keserű mosollyal az arcán, miközben szemeiben apró könnyek szöknek.

- De-

- Nem, Chanyeol. A válaszolom, nem, sajnálom. Nem én vagyok az a lány, akire vársz - bontakozik ki ismét karjaim közül, majd könny áztatta arccal újra eltűnik. Ugyan úgy mint az nap. És én ugyan úgy értetlenül állok egy helyben, mint valami kis fiú.

Egy év elteltével sem csináltam különbül.