Taehyung szeret játszadozni, ez mindenki tudja. Ezért meg se lepődök azon, hogy a két éves fordulónkon egy levél vár rá a konyhában, amiben természetesen arra kér, hogy menjek el oda, ahol először találkoztunk. Mindig imád feladatokat adni, hogy a végén egy jót nevessen. Viszont én is szeretek játszani, így minden további nélkül bele megyek játékában.

Bele kortyolok kávémba, miközben kibontom a második levelet is, amit a kedvenc kávézónkba találtam meg. Ráöntöttem a teámat, aminek az lett a vége, hogy randizni kezdtünk. Áldom az eget, hogy aznap annyira kétbalkezes voltam.

December 12. A szakadó hó esésben rám borultál, végül pedig végig hemperegtünk az egész havon, miközben felmelegítettük egymást.

Eszembe jut az említett nap, mire akaratlanul is mosolyogni kezdek. Tavaly aznap esett igazán a hó. Nyaggattam Taehyungot, hogy menjünk ki, és sétáljunk egyet. Elvitt a parkba sétálni, de csak azért mentünk olyan messzire, mert beugortunk az egyik cukrászdába édességért. Viszont kár volt megvenni, mivel haza fele menet megcsúsztam, ráestem Taehyungra, és a sütikre. Végül pedig a hóban csókolóztunk, aminek a vége erős megfázás lett.

Kifizetem a számlámat, és elindulok a park felé. Ott leülök egy padra, és abba a percben egy kis srác szalad oda hozzám, hogy egy újabb levelet adhasson át nekem.

- Azt üzeni, hogy siess - mondja a srác vigyorogva, és a következő percben máris elrohan, hogy visszamehessen játszani a barátaihoz.

Június 5. Az első fesztiválunk, és majdnem az utolsó is a gyerekességem miatt.

A nyári fesztiválon voltunk fél évesek. Felültünk szinte mindenre, és ki is próbáltunk sok mindent. Az egyetlen probléma csupán az volt, hogy összefutottunk az exemmel, és Taehyungnak nem tetszett, amiért a volt barátom minden zavar nélkül ölelgetett, és puszilgatott. Nekem se tetszett, viszont még mielőtt lecseszhettem volna az ex-barátom, Taehyung már elviharzott mérgében. Persze, abba a percben utána eredtem, de még mindig dühöngött. Ordibált, tombolt, és mindent felborított, ami a közelében volt. És hogy sikerült lenyugtatnom? Természetesen egy csókkal. Mi mással?

Lassan battyogok le a tengerpartra, késő délután van , így nem csodálkozok, hogy családok játszadoznak, és párok sétálgatnak föl-le. A fához sétálok, ahol megcsókoltam, és leülök a padra. Körül nézek, keresem a következő levelemet, ami a fa törzsére van felszúrva egy rajz szöggel.

Április 1. Elhitted, hogy elhagylak.

Aznap túlzásba vitte egy kicsit a szórakozást. Nagyon. Olyan annyira, hogy sírtam. Azzal viccel állított be hozzám, hogy szakítani akar, mert már nem bírja tovább velem, és megunt. Aztán azt mondta, hogy talált valaki mást. Igen, elégé elcsépelt vicc, de Taehyungról beszélünk, azt hitte, hogy jót szórakozunk utána. Csak a poénja összetörte a szívemet, és az egyetlen, amit abban a percben tudtam csinálni az a sírás volt. Ekkor már Taehyung sem találta viccesnek a dolgot. Egész nap vigasztalt, kényesztettet.

A klubba megyek, ahol elsütötte ezt a rémesen jó viccét. Kérek egy italt, ahogy beülök az egyik boxba. Chungha-yah teszi le elém az italt, rá egy levélre, és rám mosolyog. Ő is tudja, hogy Taehyung szeret játszadozni, így nem nagyon csodálkozik a dolgain.

Május 25. Amikor rájöttem, hogy soha többé nem akarlak elengedni.

Gondolkodás nélkül kapom fel cuccaimat, kifutok a bárból, és rohanni kezdek. Kerülgetem az embereket, akik mind azt gondolják, hogy egy őrült vagyok. De különös képen nem érdekel csak az, hogy minél előbb elérjem a kilátót.

- Mi tartott eddig? - kérdezi Taehyung, aki mosolyogva áll, miközben lihegve támaszkodok meg térdeimen. Közelebb sétálok hozzá, majd karjaiba burolok. Fejemet mellkasába fúrom, ahogy felnevetek.

- Egész nap össze-visszarohangáltam.

- Tudom, figyeltelek.

- Ez most komoly?

- Valamivel le kellett kötnelek estig - mondja, figyelmen kívül hagyva kérdésemet. Felhúzom szemöldökömet, és persze nem válaszol. Nem is kell, mert rögtön megkapom a választ. Magasan fölöttünk felrobban egy tűzi játék bevilágítva az egész kilátót, és várost. Aztán még egy felrobban, majd még egy, amit ezernyi másik követ. Gyönyörködve szemlélem a színjátékot, és érzem, hogy Taehyung engem figyel. Mosolyogva nézek rá, amit természetesen viszonoz, ahogy még közelebb húz magához. - Boldog évfordulót, Jagiya - suttogja ajkamra, majd megcsókol.

Az egyik legjobb ajándék volt, amit kaptam tőle.