A zene üvölt, és a diszkó levegője izzik, amiben alkohol szaga keveredik. Ám egy édes illat megcsapja orromat, s nem hagy nyugodni. Irritálja szaglásomat ez a különös aroma, miközben testemet át akarom adni a dalnak, mint hiába.

Átvágok a tömegen, minél távolabb kerülve a bódító illattól, viszont egyre erősebb, és erősebb lesz, ahogy közeledek a kijárat felé. Majd végül - szó szerint - kiesek az ajtón. A hideg rögtön végig fut a hátamon, ahogy kiérek a hűvös esti levegőre. Fellélegzek, hagyom, hogy bőröm libabőrös legyen, és lehunyom szememet, füleimet hegyezve a zajokra. A basszus kihalladszódik a bárból, kocsik motorjától zúg a város, miközben az utcákon emberek botorkálnak. Itt, kint, nem érződik az a tolakodó illat, amit bent éreztem, s megkönnyebbülten lélegzek fel.

Remek, kereshetek egy újabb szórakozó helyet, ahova be kell surrannom...

Zsebre vágom mancsaimat, ahogy megindulok. Mögöttem a diszkó ajtaja kinyitódik, és egy momentumra kihalladszódik a bömbölő zene, a tömeg ordibálása. Rövid időn belül be is csukódik a fém lap, s újra irritálni kezd az, amitől nagy nehezen megszabadultam.

Ingerülten fordulok hátra, hogy mégis kicsoda árasztja magából ezt bukét. De amint magam mögé nézek nekem ütközik valaki, aki sikeresen el is esik. Megállok, ahogy teljesen hátra fordulok, és megszemlélem a még mindig a járdán ülő lányt. Összehúzott szemöldökkel figyelem, amint nadrágjáról leporolja a koszt, viszont ezt két percen átcsinálja, miközben fejét folyamatosan fel-felkapja.

Annyira részeg, hogy itt helyben bealszik?

- Hé, jól vagy? - kérdezem. amire azonnal felemeli buksiját. Az idegen lány arcán pír játszik, ami a kócos haj zuhatag még csábosabbá teszi. Féloldalas mosolyra húzom arcomat a látvány láttán, majd végig nézem, amint feltápászkodik a földről. Azonban végül megszédül, s előre esik tökéletesen nekem, én pedig kapásból megfogom. Egy kósza haj tincse megcsikizi orromat, és tüsszögni kezdek.

- Egészségedre - szólal meg kába hangon a lány, miközben teljes test súlyával rám támaszkodik. Egyik kezemmel átkarolom derekát, így tartva őt, míg másikkal szagló szervemet törlöm meg. Ezután újra megérzem azt a kábító aromát, s csupán most esik le, hogy valójában ettől a lánytól származik. - Cica füleid vannak - suttogja, ahogy ujjaival az említett test részemhez nyúl.

- Hééé~ - ütném el tolakodó kezét, viszont amint simogatni kezdi hallószervemet, azonnal nyögésbe fordul át ellenkezésem.

- Mint a macskám - motyogja levezetve tenyerét nyakamra, a másik érzékeny pontomra. De szerencsémre csupán belém karol, úgy hajtja fejét vállamnak. Kíváncsian nézek le rá, és rá kell jönnöm, hogy állva elaludt. Felkuncogok aranyos arcát meglátva.

Akár egy kislány, aki az igazak álmát alussza...

Kihasználom az alkalmat, hogy közelebbről is megszemlélhessem, és be kell ismernem, hogy minden apró vonása magával ragadó. Akaratlanul is végig nyalok ajkamon.

Meg szeretném csókolni.

A szellő felerősödik egy pillanatra, és az édes illata ismét irritálni kezdi orromat.

- Kelj fel! - rázom meg a lányt, miután fél percig csak az említett test részemet vakartam, és észre nem vettem, hogy tényleg macska füleim vannak.

Csak a macskamentától szoktam, így viselkedni. Ugye nem azzal fújja magát?

- Mi az? - dünnyögi továbbra is erősen kapaszkodva nyakamba.

- Nem otthon vagy. Ne aludj csak így be az utcán!

- Akkor vigyél haza.

- Azt se tudom hol laksz - akadok ki nemtörődömségén. Nem lehet ennyire részeg! Az meg sem fordult a fejében, hogy itt is hagyhatnám.

- Ismered Szőrcsomó uraságot - fúrja fejét mellkasomba visszazuhanva megint az álmok tengerébe.

Mi van? Szőrcsomó uraság? Viccelsz?

- Héj! Ébredj, Csipkerózsika! - rázom meg a lányt, viszont egyáltalán nem érzi meg, görcsösen kapaszkodik belém, s várja, hogy végre haza vigyem.

Frusztráltan sóhajtok fel, nem ez volt a tervem estére, de tökéletesen áthúzta a számításaimat. Felkapom karjaimba, így kényelmesen vállamra tudja dönteni buksiját. Lábaimmal maguktól indulnak meg, céltalanul bolyongok a városban, magamhoz híven.

Hozzám nem vihetem, mivel még otthonom sincs, bár egy kóbor macskának hogy is lenne? Utcáról utcára járok. Azt mondta ismerem Szőrcsomó uraságot. Ösztönösen kuncogok fel a név hallatán, de valahonnét ismerősen cseng.

Emlék képeimben egy apró, barna szőrű kis cica elevenül fel, akivel régebben összebarátkoztam, amikor még macska alakban éltem a napjaimat, azonban azóta se találkoztam vele. A gazdája egy bájos lány volt, aki gondolkodás nélkül fogadott be magához, arra a pár napra, amíg velük éltem. Etettet, itatott, és foglalkozott velem, nem is értem, miért hagytam őket el. Ja, de, meg van, irritált a macskamenta, ami az egész házába érezhető volt. Furcsa, mert általában egytől egyig oda vagyunk érte, viszont engem folyton a múltamra elékeztetett, amitől még jobban megutáltam azt a növényt.

Megállok egy háztömb előtt önkénytelenül, egyáltalán nem emlékszem, hogy mégis mikor kerültem én ide. Körül nézek, a környék ismerősnek tűnik, már jártam itt.

- Héj, megérkeztünk, Csipkerózsika - rázom meg gyengéden, mire felemeli kábultan fejét, és kotorászni kezd táskájában. Előhalássza kulcs csomóját, amit meg is csörget, majd kiválasztja a megfelelő kulcsot, amivel ki tudjuk nyitni a bejárati ajtót. Ami csak a sokadik próbálkozásra sikerül, mivel annyira nincs magánál, hogy végül elengedtem, és fél kézzel én oldottam meg a dolgot. Az ajtó nagy zörejjel csukódik be mögöttünk, ahogy megindulunk a hosszú folyosón. - Melyik a te lakásod?

- Az ötös - motyogja, miközben próbálja ismét kikeresgélni a alkalmas kulcsot, s kezembe nyomja. Fürkészem a ház számokat a sötétben, ami meg se kottyan nekem amilyen látásom van. Végül megtalálom a keresett számot, aminek az ajtaját a lehető leggyorsabban ki is nyitom már amennyire tudom.

A lakásból az ismerős macskamenta intenzív illata árad, és egy pöttöm négy lábú állatka botorkál elő, hogy köszöntsön minket. A barna bundájú kis cica nyávogva néz ránk, s rögtön lábunkhoz fut. Becsukom magunk mögött az ajtót, majd újra karjaimba kapom a lányt.

Megindulok a hálószoba felé, és rá kell jönnöm, hogy hiányzott mint az otthon, mint Szőrcsomó uraság, mint az engem szeretgető lány. Mosolyra húzom számat látva régi barátomat, aki mellettem fürge lépésekkel kísér. Besurran az egyik szobába, ahova jó magam is tartok, s felhuppan az ágyra. Semmi nem változott, mióta elmentem. A szekrényein még mindig itt vannak a képei, amiken megállás nélkül mosolyog szeretteivel.

Lefektetem a matracra, miközben a lehető legóvatosabban hámozom le magamról karjait. Betakarom a takaróval, s kisöpröm a kósza haj tincseit arcából.

- Tudtam, hogy te vagy az - dünnyögi fél álomban kinyitva pilláit. Rám emeli tekintetét, a hold ezüstös fénye megcsillan bennük. Mint régen, most is magával ragad ez a gyönyörű látvány, és hosszú pillanatok múlva jut el agyamig mit is mondott.

- Emlékszel rám? - kérdezem suttogva, attól tartva, hogy rajtunk kívül bárki is meghallhatná. Mosolyra húzza száját, ahogy megfogja kezemet, és orcájához húzza.

- Te vagy az egyetlen, aki menekül a macskamenta elöl - kuncog fel édesen.

- Nem szeretem.

- Rájöttem, de remélem ma este itt még maradsz.

- Szeretnéd? - vigyorgok rá, amire halvány pír jelenik meg arcán. Aprót bólint, majd felemeli a pokrócot, ami alá rögtön be is csusszanok. Magamhoz ölelem, és figyelmen kívül hagyom a nyugtalanító macskamentát. Átkarolja derekamat, fejét mellkasomba fúrja, s beszívja illatomat.

- Végre itt vagy.

- Hiányoztam?

- Egy kicsit, Szőrcsomó uraság egyedül érezte magát nélküled - motyogja fél álmosan. Elnevetem magamat, s még közelebb húzom magamhoz. Orromat újra csikizni kezdi az ismerős aroma, amitől ösztönösen tüsszentek. - Egészségedre...

- Csak miattad fogom elviselni a macskamentát, hogy ölelgetni tudjalak.