Mikor megtudod, hogy bevonul!

Seungyoon:

Mikor megkapta a behívóját, az első gondolata te voltál, és az, hogy hogyan mondja el neked.  Majd pár nap rágódás után, úgy döntött, hogy egyenesen és tisztán elmondja neked, így is úgy is fájni fog, de így hamar túl lesztek rajta.

-Bevonulok. - mondta ki vacsora közben, mire neked kiesett a kezedből a kanál.

-Tessék? - néztél rá könnyes szemekkel. Majd mikor nem válaszolt, karodra borulva zokogni kezdtél, mire egyből melléd pattant.

-Shh. - ölelt magához. - Nincs semmi baj. Tudtuk, hogy egyszer ez megtörténik. Minden rendben lesz. - simogatta a hátad, majd eltolva magától nézett könnyes szemeidbe, és csókolt meg.

Jinwoo:

Már kapcsolatotok eleje óta tudtad, hogy eljön az a nap, mikor Jin bevonul. Így történt ez akkor is, mikor hamarabb értél haza és a postaládából vetted ki a leveleket, mik között ráleltél a behívójára. 

-Ez neked jött. - nyújtottad a borítékot a kanapén ülő párod felé.

-Mi ez? - kérdezte a levélre nézve, majd látta, hogy egy könnycsepp folyik le az arcodon, és szeme egyből a bélyegre siklott, amiből egyből tudta, hogy a kezedben tartott levél a behívója.. - Oh kicsim. - állt fel és zárt a karjaiba, rajtad meg eluralkodtak az érzéseid, és zokogni kezdtél.

Seunghoon:

Mikor már biztos volt, hogy hamarosan bevonul, és már nem volt vissza út, jött a kevésbé kellemes része a dolognak. Elmondani neked. A szíve is össze szorult, ha arra gondolt, hogy két évig nélküled kell létezzen, de kötelessége volt bevonulni. 

-Mondanom kell valamit. - mondta egy filmnézős este alkalmával, mire te furcsán néztél rá.

-Mi lenne az? - kérdezted félve, nem tudtad mire számíts.

-Bevonulok. - mondta ki, mire te megkönnyebbültél, de ugyanakkor, remegni kezdtek ajkaid, majd a mellkasába bújtál, ő meg hajadba csókolt.

Mino:

Itt az idő, gondolta, mikor már biztos volt, hogy pár hónap múlva megkezdi a sorkatonai szolgálatát. Nem volt képes személyesen elmondani, mert tudta, hogy elsírná magát, és nem akart gyengének mutatkozni előtted, mint leendő katona. Írt neked egy levelet, amit  kezedbe adott, majd melléd ülve fürkészte arcodat.

-Nem lehet. - fátyolosodtak be szemeid. - Nem! - nézett rád.

-Sajnálom. - hajtotta le a fejét, majd csak lecsúszott neki is egy könnycsepp az arcán.Szorosan magadhoz ölelted őt.

-Ugye vissza jössz? - kérdezted már sírva.

-El sem akarok menni. 

Szebb napot mindenkinek ezen az esős szerdán. Az idő járás nagyon passzol a hangulatomhoz, és a részhez is, így remélem jó lett. És ha már Winner, remélem hallottátok már az "új" számukat, ha nem hallgassátok meg, mert nagyon jó lett.

A kövi részben tali, addig is anyeong!