Mikor piros napjaidon vagy!

Kun:

Tulajdonképpen megérezné, hogy épp mostanság kéne szenvedned, így mikor haza ér egy csomag betéttel és csokival lep meg.

-Honnan tudtad? - néztél rá, miután megölelted.

-Megérzés. - mosolygott rád, majd odahajolt egy csókra.

-Imádlak. - kaptad ki a kezéből a szatyrot, majd megpillantottad a sok csokit. - Köszönöm. - csillogtak a szemeid.

-Aigo! - nevetett fel édesen. - Olyan cuki vagy ilyenkor. - nevetett tovább.

-Nem is. - majszoltad tovább a csokid Kun meg csak édesen nevetett tovább.

Ten:

Meglepődne furcsa hisztis viselkedéseden, de igen hamar le is esne neki, hogy mi a helyzet.

-Tudok valahogy segíteni? - kérdezte tehetetlenül nap végére.

-Egy gyerekkel max... - szenvedtél tovább, és ennyi elég is volt neki.

-Ezen könnyen segíthetek. - gyűrt maga alá a kanapén.

-Ezt nem most kéne. - néztél rá.

-Tudom. Majd egy hét múlva. - kacsintott, majd megcsókolt.

WinWin:

Őszintén? Fogalma sincs, hogy mit kezdjen a helyzettel. Csak szomorú lenne, hogy neked rossz.

-Mi a baj? - léptél mellé, miután egész nap fancsali képet vágott.

-Nagyon fáj? - nézett rád, és a hasadba bújt.

-Micsoda? - simogattad a fejét. - Jaaaa. Nem dehogy. Annyira nem rossz. - mosolyodtál el aranyosságán.

-Akkor még ölelgetlek, ha már máshogy nem tudok segiteni. - nézett rád, majd ismét hasadhoz bújt, te meg csak halkan felnevettél.

Lucas:

Teljesen normálisan kezelné a helyzetet. Nem pánikolna, nem szörnyülködne, egyszerűen csak kedves lenne és megértő.

-Megint? - nézett rád, mikor a konyhában meglátta a görcsoldó tabletta dobozát.

-Megint. - sóhajtottál. Majd meg is érezted a hasad köré fonódó karokat.

-Kell valami? - kérdezte, miközben hasadat cirógatta.

-Van itthon minden, inkább filmezzünk és ne beszéljünk róla. - mosolyogtál rá.

-Benne vagyok. - adott egy puszit a nyakadra.

Xiaojun:

Na ő lenne az aki, először viccelődne veled, de te mivel épp nem voltál, kicsit sem poénos kedvedben, rosszul esett a viccelődése, amit Jun meg is bánt, így igyekszik kiengesztelni.

-Sajnálom a reggelit. Nem akartalak megbántani. - bújt melléd a kanapén.

-Nem bántottál meg, csak épp nem esett a legjobban. - mondtad, de nem igazán haragudtál rá.

-Hoztam neked csokit, meeeeg egy ilyet. - vesz elő a hátamögül egy csokrot amiben egy aprócska maci ül.

-Köszönöm. - vetted el a csokrot, és csak elmosolyodtál.

Hendery:

Mikor reggel arra kelt, hogy álmodban nyöszörögsz, magzatpózban nagyon megijedt, majd megnyugtattad, hogy semmi baj, csak előző este megjött és fáj a hasad.

-Haza értem! És hoztam neked valamit. - lép be a házba vigyorogva.

-Mit? - csoszogsz elő papucsban és melegítőben a konyhából.

-Ezt. - mutataja feléd a szerzeményét, ami egy derék melegítő. - Azt olvastam, hogy jót tesz ilyenkor a hasadnak a meleg. - mosolygott tovább.

-Köszönöm. - lábadtak könnybe a szemeid figyelmességétől. - Imádlak!

YangYang:

Ez az első eset, hogy ilyennel találkozik, és igyekszik megérteni téged, de nem minden esetben sikerül neki.

-Nem értem... Annyira rossz, hogy kiabálnod kell velem mindenért? - állt előtted kisfiús értetlenkedésével.

-Ahj nem... - sóhajtottál. - Csak most a hormonjaim játszadoznak velem, és nem úgy reagálok dolgokra ahogy kéne...

-Ejjj ti nők. Soha nem fogunk megérteni titeket. - vakargatta a tatkóját.

-Nem is kell. - mosolyogtál, majd hozzásétáltál, és megölelted kedvesed.

Sziasztok! Végre hetek óta először időben itt is az új rész. Legyetek büszkék rám. És egy közérdekű közlemény. Aki olvassa a OS-es könyvem az már tudja, de kint leszek és is Mondoconon, ugyan csak szombaton, de ja ott majd megtaláltok, bár nem hiszem, hogy érdekelnék bárkit is.
Ha tudom, hogy hogy akarok majd kinézni, mindenképp beszúrok ide egy kis részt neki.

A kövi részben tali, addig is anyeong!