Mikor főzni tanítod őket.
(ot7)

St.Van:

Geumhyuk, mindig is jól tudott főzni, így tulajdonképpen, nem igazán kell tanítanod neki semmit, így inkább hazád étel különlegességeit tanítottad meg neki elkészíteni, és az így eltöltött idő, Geum türelmetlen természete miatt kész kihívás.

-Mikor lesz kész? - fordul feléd, az elmúlt tíz percben legalább huszadjára.
-Hagyj már egy kis időt, annak a szerencsétlen víznek, hogy felforrjon. - nevetsz hitetlenül.
-De az olyan sok idő. - vágja le magát az egyik székre, és össze fonja a karjait.
-Senki nem mondta, hogy a főzés öt perc. Ha nem felel meg a főztem, egyél instant ráment. - mondod, majd a pult felé fordulsz. Majd megérzel két kart a derekadra fonódni.
-Akkor legalább, had ölelgethesselek, amíg kész lesz. - fúrja a fejét a nyakadba.
-Hát az jó hosszú ölelés lesz. - fordulsz meg az ölelésben.
-Ez esetben, nem bánom, hogy várnom kell. - csókol meg.

Baron:

Baron és a főzés, igazából nem különálló dolog. Nem a szíve csücske, de ha nagyon muszáj segít, meg egy reggeli rántottát, abszolút profin el tud készíteni. A közös kaja ízlés sem volt soha vita, ugyan míg ő kicsit sem preferálta a csípős kaját, addig neked nem különösebben akadt gondod vele. Ha otthon vagytok, igyekszik segíteni, de ez nem mindig sikerül.

-Le veszed kérlek a lisztet! - nézel rá, majd egy bólintás kíséretében, már veszi is le, de abban a pillanatban szakad ki a zacskó.
-Hoppá. - mosolyog kínosan rád. - Összeszedem. - mondja, majd már veszi is a seprűt.

Miután ezt sikeresen végre hajtotta, megkérted, hogy pakolja a már kész palacsintákat egy tányérra. De hármat abban a pillanatban le is ejtett.

-Tudod mit szívem? Szerintem inkább ülj le. - nevettél.
-Jó. - mondta durcásan, és felhuppant a tőled legtávolabb eső pultra, majd onnan nézte tüsténkedő éned. Hátra néztél a vállad mögül,és bánatos ábrázatát látva, léptél elé, majd átölelted, amit viszonzott is.
-Attól még, szeretlek, legyél bármilyen kis ügyetlen. - mondtad, majd hozzád hajol egy csókra.

ACE:

Wooyoung soha nem volt híres főzési tudományáról, de soha egyetlen pillanatot sem szalasztott el, hogyha te a konyhában voltál, ott segítsen ahol csak tudott. De ha éppen hulla fáradtan ért haza, akkor is veled volt a konyhában, és szerelmesen csodálta minden szorgos mozdulatod. Sokszor ha szabad napja volt, akkor mindig korában kelt mint te, hogy reggelit készítsen neked, és te büszke legyél rá. 

-Ezt te csináltad? - néztél meghökkenve szerelmedre, aki az ágy szélén ülve várta a reakciódat, az elkészített Ham&Eggsel kapcsolatban.
-Igen. Egyszer láttam, hogy hogyan csinálod, így gondoltam, ma reggel megleplek vele. - nézett rád mosolyogva.
-Köszönöm. - tetted félre a tálcát, és hozzá bújtál egy csókra. - De nem kellett volna.
-Ugyan érted, bármit. - mondta, majd adott egy falatot neked.

Ayno:

Na hát Ayno és a főzés nem emlegethető, nem hogy egy napon, de még egy órában sem. Számtalanszor elhatároztad már, hogy megtanítod főzni, de általában ez nem sikerült. Így az esetek nagy részében egyedül főztél. De egyszer sikerült rávenned, hogy legalább valami egyszerű kaját csináljatok meg együtt ami a palacsinta volt.

-Na jó, akkor csináljuk. - mondta, majd minden figyelmét a lisztnek szentelte, olyannyira koncentrálva, hogy még a nyelvét is kidugta közben, és kb. szemenként kezdte a tálba szórni.
-Azért ennyire precízen nem kell ezt csinálni. Csak érzéssel. - néztél rá.
-Én és a főzés iránti érzéseim. - kuncogott fel.
-Jó, jó, de akkor sem kell ennyire rá görcsölni.
-De. Megígértem, hogy érted megtanulok főzni, akkor jól akarom csinálni. - nézett rád, majd vissza fordult a lisztjéhez.
-Ajj, te. Szeretlek. - léptél mellé, és adtál egy puszit az arcára.

Lou:

Na hát, Hosung sem a konyha ördöge. Jobb esettben is csak mészárosa. Imádod, a kis ügyetlenségét, de nem szeretnél minden hónapban, új tányér készletet venni. De azért néha a műanyag salátás tálak, közelébe engedted, mondván azt nem törheti el. Sokszor láttad rajta, hogy bántja, hogy ügyetlensége és bal szerencséje miatt, nem lehet egy meghitt közös főzős estétek együtt. De ez egyik nap megváltozott, ugyan is nem kis meglepetés fogadott mikor haza értél. Meg terített asztal, gőzölgő ételek, amiknek nagyon jó illata volt.

-Remélem tetszik. - lép mögéd és karol át, mire te fel eszmélsz a bűvöletből.
-Ezt mind te csináltad? - fordultál felé kissé meghatottan.
-Jóvá akartam tenni valamivel azt a sok törött tányért. - mondta mosolyogva.
-És most hányat törtél el? - néztél rá mosolyogva.
-Csak egy fakanalat. - vakarta meg a tarkóját.
-Köszönöm. - csókoltad meg. Majd elfogyasztottátok az igen csak jóra sikerült vacsorát.

Ziu:

Mivel Heejun mindig is édesszájú volt, de nem igazán tudott főzni, bár már rég óta tervezte, hogy megtanul, mondván, majd ha családotok lesz, ő is tudjon kaját csinálni a gyerekeknek, így kapva egy szabadnapos alkalmán, egy romantikus süti sütős délutánt szerveztél. Minden sínen ment, egészen addig, amíg tejszínhabot kellett csinálni. Ugyan is túl nagy hévvel kezdett neki, és az atya úr isten is tejszínhabos lett.

-Hoppácska. - nevetett kínosan. - Esküszöm nem így akartam.
-Gondoltam. - nevettél te is.
-Még tejszín habosan is szép vagy. - lép eléd, és ad egy puszit bocsánat kérően. - Hmm, és édes is. - nyalja meg a száját. Erre csak nevetve csókolod meg, majd elkezded feltakarítani a konyhát.

Jacob: 

Jang mindig is az az ember volt, aki nyílt titok volt számodra. Mindent tudtál róla, de még sem. Mindig volt valami amivel meg tudott lepni, nem volt egy unalmas ember. Így aztán, arról sem igazán tudtál, hogy milyen viszonyban van a főzéssel, és a konyhával. Mikor ez szóba került, olyan természetességgel kerülte ki a témát, hogy magad sem tudtad eldönteni, hogy mi van. De ez egyik este mindenre fény derült.

-Atya ég. - kaptad a kezed szád elé, mikor belépve a házba, csodás vacsora várt. 
-Vissza térve a főzés témára. - lép eléd a konyhából szerelmed kötényben. - Tudok főzni, de egyszer megakartalak lepni vele.
-Az sikerült. - mondod mosolyogva. - Ha ezt előbb tudom, már rég te csinálnád a kaját. - Jacob erre csak fel nevet, majd eléd sétál, és karjaiba vonva csókol meg.