Mikor a gyermeketek első szava az, hogy apa!

Baekhyun:

Épp egy nyugis reggelen, már épp túl voltatok a reggelin, mikor kislányotok hangos gügyögésbe kezdett, és próbált valamit mondani nektek, mikor egy apa hangzatú szó hagyta el a száját. Baekhyun egy pillanatra lefagyott, majd kislányotokhoz hasonlóan hangos örömbn tört ki.

-Úristen! Hallottad ezt? Azt mondta, hogy apa! - ejti a mosogatóba az épp kezében lévő tányért, majd kezd el ugrálni az etető szék körül.

-Igen szívem hallottam. - adsz mosolyogva kislányotok szájába egy újabb falatot, közben ő vidáman folytatja a gügyögést, és kacagva figyeli a körülötte örömtáncot járó apukáját.

-Innentől APA átveszi! - emeli ki az apa szót, majd arrébb lökdös és kiveszi a kezedből a kanalat, amin te csak jót nevetsz, majd melléjük ülve figyeled a rosszcsont párost.

Taemin:

Épp a szokásos pénteki nagybevásárlásotokat intéztétek, és békésen sétálgattatok az áruházban. Kislányotok szokása, hogy sosem ül a bevásárló kicsiban, hanem csak és kizárólag apukája karjaiban hajnalandó menni így általában te tolod a kocsit Taemin meg cipeli a kis sózsákot. Épp a plüssök között válogattatok, mikor kislányotok rámutatott egyre és kimondta a Taemináltal oly hőn áhított szót. 

-Hogy mondtad kicsim? - nézett a kicsire meglepetten, de egy hatalmas mosollyal. - Ugye te is hallottad? - nézett rád, könnyes szemmel.

-Igen. - léptél melléjük, majd Taemin magához ölelt mindkettőtöket.

-Köszönöm! - mondta hálásan, adott egy csókot, majd újra elmerült a plüsstengerben.

Kai:

Jonginnel, az utóbbi időkben elkezdtetek aggódni, ugyan is kisfiatok nemsokára tölti második életévét, és még nem kezdett el beszélni. Mindent bevetettek már, ami rásegítheti a kicsit, hogy elkezdjen beszélni, de mindig csak ugyanazt a változatlan édes kis gügyögést kaptátok. Egyik nap viszont, mikor Kai lázasan olvasta kisfiatoknak kedvenc mesélyét egyszer csak megszólalt:

-Apa! - hallatszot fel, mire Kai egyszeriben elhallgatott. Te az ajtóban álltál, de kedvesed nem vett észre.

-Mondjad. - nézett rá egy szeretetteljes mosollyal, majd kisfiatok az ajtó irányába mutatott, ahol te álltált kissé fátyolos tekintettel. - Sikerült! - mosolygott rád Jongin, te meg csak boldogan bólogatva ültél melléjük "beszélgetni".

Taeyong:

Kislányotok egy ideje már próbálkozik a szavak formázásával, de eddig még egy sem sikerült neki. Taeyong néha minden erejével próbálja megérteni, de ez általában kudarcba fullad. Viszont egyik nap, mikor kislányotokkal meglátogattad Taet a táncteremben, és épp a srácok játszottak vele, te meg Taeyongot ölelve nézted őket, egyszer csak kislányotok felétek fordult és kimondta az első értelmes szavát.

-Apa! - nyújtotta apukája felé kezecskéit, mire csönd lett, de Tae kapcsolt és karjaiba vette kislányát. 

-Végre megértem mit mond! - nézett vigyorogva rád, mire a többiek is nevetve figyelték a megható pillanatot.

-Azért ezt még kopogd le... apu! - hangsúlyoztad a végét büszkén, mire Taeyong is elengedett egy apró könnycseppet. 

Ten:

Ten és te fogadtatok, hogy kislányotoknak mi lesz az első szava, anya vagy apa. De miután kislányotok sok ideig nem akart megszólalni, el is feledkeztetek a kis fogadásotokról. 
Egyik nap Tennel beszéltél telefonon, hogy leadd neki, mit vegyen haza fele, és kihangosítottad a telefont, mert épp kislányotokkal játszottál, és mikor meghallotta apukája hangját, egyből kimondta azt hogy apa.

-Igen apa az kicsim. Várj! - rökönyödtél meg egy pillanatra, majd feltűnt a nagy csend a vonal másik végén. De egy halk szipogást követően meghallottad kedvesed hangját is.

-Én nyertem a fogadást! - hallattszott fel szarkasztikus, de meghatott hangja. -Apa siet haza hozzád hercegnőm! - kiáltotta mégegyszer, majd egy köszönés után letettétek a telefont, és miután Ten hazaért el sem engedte kislányát. 

Lucas:

-Apa! - kiáltott fel az éjszaka kellős közepán kisfiatok, mire Lucas, mint akit puskából őttek volna ki, úgy pattant ki mellőled az ágyból nem is realizálva, hogy mi is hangzott el kisfiatok szájából. 

-Itt van apa! - vette fel és kezdte csitítani őt, mire leesettneki, hogy mit is mondott. Elmosolyodott, majd kissé fátyolos szemmel ringatni kezdte. Hiába a nagy és rettenthetetlen mókamester kisfia hatására egy édes apa macivá tud redukálódni. Letette a kicsit, aki sikeresen vissza is aludt, majd vissza ment a szobátokba egy ábrándos mosollyal. Befeküdt melléd az ágyba, mire felé fordultál.

-Gratulálok! Apa! - adtál egy csókot neki, majd magadhoz ölelted őt, amit boldogan viszonzott. 

Mark:

Mark utálta az időt. Még szinte fel sem fogta, hogy megajándékoztad egy apró csodával, hirtelen annyi idő telt el, hogy már feszülten figyeltétek mikor hagyja el az első szó kisfiatok száját. Mark minden nap amikor haza érkezett, az volt az első, hogy megkérdezze mondott e már valamit és kellően elszontyolodott mikor a válasz nem volt. Viszont egyik nap, mikor belépett a lakásba, kisfiatok elé totyogott, majd apának szólította Markot és felé nyújtotta kis kezeit.

-Szia kölyök! - vette fel kisfiát, és jött egy pillanat alatt zavarba, mire te is oda értél.

-Egy ideje már ezt mondogatja. - léptél mellé mosolyogva, majd Mark egy meghatott csókot adott ajkaidra aztán kisfiatok homlokára is. 

Hello-hello, tudom, nem ilyen részre számítottatok (és nem ennyire időben magamhoz képest), de mostanában nagyon ilyen hangultban vagyok, szóval lehet mostanság cuki részek várhatóak he he! De nyilván igyekszem nem elvetni a sulykot! Remélem elnyerte a tetszéseteket.

A kövi részben tali, addig is anyeong!