Amikor betegek!

Chan:

Nem vesz tudomást arról, hogy beteg, és megpróbál nem figyelni rá, de te nem állsz kötélnek azt illetően, hogy pihennie kellene, majd mikor már kellően legyőzte a láz, és ő is belátja, hogy pihennie kell, csak édesen fogadja,hogy törődsz vele.

-Igazad volt. - jelenti ki miközben egy bögre teát szorongat a kanalén ülve, amit az imént kapott tőled.

-Miben is? - kérdezed pimaszul.

-Tudod te azt. - durcizik, míg nem egy puszi landol az arcán.

-Tudom hát. - mosolyogsz rá, majd hozzá bújsz.

Woojin:

Nagy és hisztis mackó. Elég sokat nyűgösködik, és úgy csinál, mintha épp meghalni készülne,pedig éppen,hogy csak egy kicsit megfázott, és semmi több. Se láz, se semmi egyéb, csak folyik az orra.

-Jagiiiiiii! - hallod meg a szenvedést a nappali felől.

-Mondjad! - kiáltasz vissza, mivel a kaját nem lehet csak úgy ott hagyni.

-Gyere egy kicsiiiit! - hallod ismét a szenvedő hangot, majd mikor meglátod párod egy igen retardált pózban a kanapén vergődni, nemes egyszerűséggel kiröhögöd majd oda sétálsz hozzá.

-Kitartás! - nevetsz tovább.

Minho:

Szintén hisztis. Próbál úgy tenni, mintha férfiasan viselné, hogy márpedig ő is lehet beteg, de néha túl játssza magát, és nevetésbe torkollik az egész művelete.

-Megfogok halni! Szívem, rád hagyom mindenem, mond meg anyának, hogy szerettem.

-Na, ennyire nem lehet rossz. - vigyorogsz rá.

-Honnan tudod te azt? Talán ugyan azt érzed, mint én? - néz rád hitetlenül.

-Igen én is szeretlek. - kezdesz nevetni, majd várod, hogy leessen neki, majd együtt nevettek tovább.

Changbin:

Végre eljött a napja annak, hogy te ápolhasd Binniet, mert kapcsolatotok ideje alatt, még nem volt rá példa, és végre kiélhetted magad a gondoskodó barátnő szerepben.

-Jobban vagy? - kérdezed mellé ülve az ágyra, miután aludt egyet.

-Igen, de csak is azért, mert te itt vagy velem. - néz rád szerelmesen.

-Meg a gyógyszerek miatt is. - kontrázol, majd egy puszit adsz a fejére. - A gyógyításhoz kevés vagyok.

-De nekem elég. - mondja.

Hyunjin:

Hát igen... A nagy és rettenthetetlen Hyunjin megbetegedett, és neked kell pátyolgatni a lelkét is, de ugye egy hercegnek hercegi bánásmód is jár.

-Hányszor mondjam, hogy fújd ki az orrod? Idegesít a szipogásod. - förmedsz rá már kismilliomodjára.

-Nem kell hallgatni. - mondja indulatosan.

-Boccs, hogy próbálok segíteni. - állsz fel, és ki lépsz a szobából.

-Ne kicsim várj szeretlek, nem mondtam komolyan. - hallod de mész tovább, majd meg állít két ölelő kar. - Köszönöm!

Jisung:

Újabb hiszti gép. Mint minden betegségénél ennél is teljesen ki van, hogy ő márpedig nem fogja túlélni ezt, te pedig csak egy mély levegő után mosolyogva ápolod tovább.

-Te nem is figyelsz rám. - mondja miután ismét elmondta halotti beszédét.

-De Jisung, csak már elmondtad ma hatszor... És amúgy sem fogsz meghalni, akkor minek a nagy felhajtás.

-Honnan tudod, hogy holnap reggel, nem a hullám mellett fogsz felébredni?

-Tudom és kész. - majd a kezébe adod a teáját.

Felix:

Egy nagy és imádni való baba. Tipikus férfi nátha, a hozzá megfelelő tünetekkel, de egy kis babusgatással pillanatok alatt eltüntethető. Egy kis csoki plusz gyógyszer plusz sok szeretet egyenlő egészséges Felix.

-Bevetted a gyógyszereket? - kérdezed, mikor becsoszog hozzád a konyhába.

-Nem, keserűek... - néz a gyógyszeres dobozra.

-Egy ölelésért cserébe beveszed őket? - kérdezed, miközben hozzá araszolsz.

-Igen. - és már magához is ölel, majd elindul veled a gyógyszerei felé.

Seungmin:

Meglepően férfiasan viseli a helyzetet, pedig te pont arra számítottál, hogy egy kész szenvedés lesz vele ez, de pozitívan csalódtál barátodban.

-Hogy vagy? - kérdezed, miközben mellé telepszel a kanapén.

-Jobban. - mosolyog rád, majd átölel.

-Ennek örülök. Aggódtam érted.

-De nem kell, látod én bármit túlélek. - mondja büszkén.

Jeongin:

Egy kis pátyolgatásra szoruló kis cukiság. Nem viseli rosszul, de azt a minimális figyelmet, ki maxolja nálad, de te cukiságának, sosem tudsz ellenállni, így nem nehéz figyelni rá.

-Nem alszom. - szólal, meg álmosan a takarójába bújva úgy, hogy csak a szemei látszanak ki, és te épp besettenkedtél a telefonodért.

-Pedig kéne, ha pihensz hamarabb meggyógyulsz. - ülsz mellé és kezded haját piszkálni.

-Tudom. - simul kezedbe. - Alszom is... Látod? - csukja be a szemét és imitál horkoló hangot.

Itt is vagyok a kövi résszel, iiidőőőbeeen.....nagy részt....
Szóval remélem tetszeni fog, mert én most nagyon nem érzem jónak, pedig nagyon szeretem ezt a löki bandát, de nagyon nyomi rész lett......
De a következő rész, ismét egy special lesz. El se hiszem.

De ami még fontos.
6K!!!
Köszönöm nagyon nagyon nektek. El sem hiszem. Fantasztikusak vagytok!

A kövi részben tali, addig is anyeong!

❤️❤️❤️