Mikor ellopod a ruháit!

Bang Chan:

Nos Chant szerintem nem kell ettől a helyzettől félteni. Roppant mód izgatná, mikor, reggel arra ébred, hogy az egyik ingjében támaszkodsz, közös lakásotok teraszának korlátján. Halkan kel fel, hogy ne halld, majd az ajtófélfának dől, és úgy gyönyörködik benned.

-Oh, felébredtél? - vetted észre, a mögötted álló fiút.

-Igen, és máskor is szívesen kelnék erre a látványra. - lép eléd és húz magához, majd ajkaidra hajol.

-Ezen ne múljék. - villantasz egy pimasz vigyort, és illegetve magad indulsz a szobába, de Chan utánad megy ezzel elnyújtva kicsit a reggelt.

Woojin:

Visszafogottan kezelné a dolgot. Ugyan oda lenne látványodért, de nem verné nagy dobra. Bár azért nem is ő lenne, ha nem felejtené rajtad a szemeit, mikor el-el haladsz előtte.

-Tudod máskor is felvehetnéd a pulcsim. - jegyzi meg mikor vacsoráztok.

-Csak nem tetszik? - kérdezed pimaszul.

-Az az egyik.  A másik, hogy cuki ahogy eltűnsz benne. - mondja mosolyogva, te meg próbálsz megsértődni, de mellette nem igazán lehet.

Lee Know:

Igazi férfi. Miután meglátja, hogy az ő pulcsijában flangálsz egész nap a házban, rajtad tartja a szemeit. Majd egy idő után, annyira tetszik neki, hogy meg sem lepődsz, amikor reggel már kikészítve várja az egyik felsője, hogy felvedd.

-Minho! - kiabálsz le a nappaliba.

-Mondjad. - lép a szobába egy nagy mosollyal.

-Mostantól hozzám fogjam össze a ruháid? - kérdezed nevetve.

-Ha akarod. Én nem bánom. - ad egy puszit, majd mosolyogva slisszol ki a szobából.

Changbin:

Őt is igencsak feltüzelné látványod, és mivel ezt tudtad jól, pontosan e hatás elérése ként vetted fel az egyik hatalmas pólóját, és egy rövidnadrágot, amiből majdnem kilátszott a feneked. Leültél mellé a kanapéra, majd egy idő után arra lettél figyelmes, hogy Changbin idegesen dobol a lábával.

-Valami baj van? - kérdezted ránézve, de pontosan tudtad, hogy mi a helyzet.

-Szeretsz kínozni ugye? - nézett rád kérdőn.

-Lehet. - vontad meg mosolyogva a vállad, a többit, meg nem taglalom...

Hyunjin:

Lehet, hogy Hyunjin néha... na jó mindig nehezen kel fel, kieszeltél egy tökéletes módszert, arra, hogy hamarabb kirángasd az ágyból, ő felségét. Felvettél egyet a pólói közül, majd csak egy bugyit vettél alá, és mellé bújtál, és ébresztgetni kezdted.

-Hyun, ha felkelsz mutatok valamit. - mondtad közvetlen a fülébe, mire egy álmos morgást hallottál.

-Mit? - kérdezte rekedtes álmos hangon.

-Ha kinyitod a szemed megtudod. - mondtad, majd kimásztál az ágyból, és az ajtóban állva nézted tátott száját.

-Khm... Azt mondod, érdemes korán kelnem? Egyet értek. - mondja egy pimasz mosollyal.

Han:

Imádja azt a látványt, mikor a ruháiban jársz-kelsz egész nap, így egy kis idő elteltével már nem ér meglepetésként, mikor reggelente egy komplett outfit fogad a fürdőszobába készítve egy levéllel mellékelve.

"Jó reggelt szerelmem. Remélem nem bánod, ha az én pulcsimat kéne felvenned. Szeretnék benned egész nap gyönyörködni. Csináltam reggelit, lent várlak. Szeretlek."

Mosolyogva teszed le a levelet, majd belebújsz a pulcsiba és lesétálsz a konyhába, ahol egy vigyorgó Han fogad.

-Milyen csinos valaki. - jegyzi meg vigyorogva, te meg csak megforgatod a szemed, majd hozzá lépsz egy csókra.

Felix:

Végtelenül pimasz. Ez jut róla eszedbe, mikor lenyúlod az egyik pólóját, és abban mész le reggelit csinálni és a rádió reggeli műsorában szóló dal ritmusaira ringatod csípődet, Felix meg csak a falnak támaszkodva beharapott alsó ajakkal szemlél téged. Majd mögéd sétál, és hátulról átkarol.

-Ugye máskor is kelhetek erre? - kérdezi azon a mély hangján amitől megremegsz.

-Az attól függ. - mondod vigyorogva.

-Mitől? - kérdezi közben nyakadba csókol, mire felsóhajtasz.

-Már nem tudom. - fordulsz meg türelmetlenül karaji közt és csókolsz ajkaira. Mindig eléri amit akar...

Seungmin:

Mindig előbb kel, mint te, így egy ideig, csak szótlan fekszik melletted, és gyönyörködik látványodban. Majd mikor észre veszi, hogy az ő pólójában vagy, igen csak felpezsdítik vérét, ezzel nem segítve reggeli problémáin.

-Hjajj, miért teszed ezt velem? - sóhajt fel halkan, majd óvatosan kikászálódik mellőled, majd a fürdőbe vonul. 

Te meg kinyitod a szemed, és egy gonosz vigyorral nézel a fürdőszoba ajtóra, hisz elérted a célod.

I.N:

Ugyan. Attól, hogy Jeongin kívülről menőnek tűnik, attól az ilyen helyzetekben még nagyon meglátszik, hogy még gyerek.
Teljesen zavarba jön, mikor egy hidegebb napon a régebben lenyúlt pulcsijában lépsz ki a lakásból, miközben ő a kaputokban vár téged. De tagadhatatlanul tetszel neki így is.

-Most már tudom hova lett a pulcsim. - jegyzi meg két piros foltocskával az arcán.

-Érzem rajta az illatod. Ezért nyúltam le. - mondod, és nem is kellett több, hogy még jobban zavarba hozd.