Amikor egy turné után először látod!

(ot7)

Hui:

Egy elég hosszúra elnyúlt turné közeledik a vegéhez. Közel három hónapja nem láttad kedvesed, ami ennyi idő után kissé megviselt, ahogy Huit is.
Még két koncert várt rájuk Európában és te úgy döntöttél, hogy a legutolsó állomáson megleped őt, persze csak is menedzseri engedéllyel.
Minden részletet tudtál a helyszínekről, mivel naiv barátod nem is selytette, hogy mire készülsz, mindent olyan információt kikotyogott ami neked kellett így könnyű dolgod volt.
És miután megérkeztél, egyenesen a hotelük felé vetted az irányt.

-Kipp-kopp. - nyitottál be a szobájába, ahol párod csak unotta kapcsolgatta a tévét, de amint meglátott felpattanva szaladt karjaid közé.

-Istenem! Neked nem vizsgáznod kéne? - kérdezte hitetlenül.

-Az utolsó vizsga után indult a gépem. - mosolyogtál rá.

-Köszönöm! - mondta, majd egy rég áhított csókba vont.

Hongseok:

Tudtad, hogy nehéz lesz az az időszak amikor kedvesed olyan távol és olyan sok ideig lesz tőled, de fene sem gondolta, hogy ennyire. Ez az első turné amin részt vesz mióta együtt vagytok és akár mennyire is edzetted a lelked az elején így a vége felé közeledve kezdesz elgyengülni, hiába a napi videochatek, egy idő után már nem elég.
Ezen a napon is csak magányodba roskadva ültél otthon és épp valami vacsorát szándékoztál csinálni magadnak, mikor is csöngettek.
Viszont mikor ajtót nyitottáp, olyas valaki állt ott akire nem is számítotál jelenleg.

-Hong! - borultál a nyakába barátodnak.

-Hiányoztál jagiya! - lépett be veled a lakásba, majd lábával betolta az ajtót.

-De.. Te.. Hogyan? - értetlenkedtél örömödben.

-Hamarabb haza kértem magam, csakhogy meglephesselek.

-Köszönöm! - ölelted újra magadhoz őt.

Shinwon:

Nagy nehezen, de lenyelted, - mint minden hasonló baromságot amit a Cube kitalált már - hogy a turné elhúzódik, a vártnál is tovább. Mikor Shinwon felhívott még a telefonbeszélgetés alatt elsírtad magad, és kedvesed bármennyire is próbált nyugtatni, kivételesen nem segítettek a szavai. 
éppen teljesen magadba roskadva ballagtál hazafelé, mikor az ajtód elé érve, ijedten tapasztaltad, hogy az nyitva van. Óvatosan beléptél, de amint kinyílt az ajtó, és megláttad párod egy hatalmas vigyorral a fején, rájöttél, hogy egy újabb Shinwon féle átverés áldozata lettél.

-Te idióta! - tudod ennyit sírtam miattad? - kérdezted, mikor becsaptad magad után az ajtót, és a neked szánt virágcsokorral kíméletletlenül lesúlytottál barátodra.

-Meglepetés. - simogatta sajgó kobakját egy kinos vigyorral, és amikor újra felé lendítetted a maradék virágyot, csak elkapta a kezed és magához húzott.

Yeoone:

Minden turné hosszú ezt már volt időd kitapasztalni, de sosem fogsz tudni egészen hozzá szokni ahhoz, hogy néha mekkora távolságok választanak el Changutól. Mint most is türelmetlenül várod párodat a reptéren, de az érkező járatokat mutató kijelző, már harmadjára változott minél nagyobb késést jelezve párod járatánál. 
Te is félsz a repüléstől, nem, hogy párodat mennyire félted tőle, de egy igen hosszúra sikeredett várakozást követően, megpillantottad párodat kilépni a terinálból, mire felé kezdtél rohanni, és mikor meglátott téged ő is eldobott mindent a kezéből.

-Annyira hiányoztál! - ölelt magához szorosan. - Azt hittem sosem érek haza hozzád.

-Én is! - néztél rá kissé könnyes szemekkel.

-Miért sírsz kicsim? - mosolygott rád és simított végig arcodon.

-Csak örülök, hogy végre itt vagy. - vontad meg a vállad, és vissza bújtál a mellkasába. 

Kino:

Egy újabb mókamester. Már másodjára próbálta beadni neked, hogy később érkezik haza, mint kéne, viszont az már mindkettőtöket hidegzuhanyként ér, mikor a menedzserük tényleg bejelenti, hogy elfog húzódni a turné. Kissé letaglózva ülsz még két hetet egyedül az üres lakásban és a tévé előtt merengsz arról, hogy szerelmednek is itt éne már lennie melletted.
Halk kopogás ránt ki a merengésből, és elgondolkozol, hogy vajon ilyen későn mit akarhat a szomszéd néni, mivel ő szokott mindig így kopogni, Vizont mikor kinyitod, szinte majdnem hátra esel, majd Kino karjaiba repülsz.

-Itthon vagy! - mondod hitetlenül.

-Ittho bizony, lehet a menedzser már nem örült ennyire annak, hogy megszöktem két nappal hamarabb. - nevet fel.

-Hogy it csináltál? - kérdezed ijedten? 

-Haza szöktem hozzád! - rátja meg a vállát, majd ajkaidra tapad, mielőtt jobban kiakadhatnál.

Yuto:

Sosem gondoltad volna, hogy valah át kelljen vészelned egy turnét, de szerelmed mellett már a harmadikat éled meg ezzel edzve magad. Az utolsó koncert felé közeledtek a srácok Európában, ami a sorsnak - vagy a szervezőknek - köszönhetően hazádban volt esedékes. Yuta még a turné kezdete előzz megkért, hogy az utolsó koncerten legyél vele. Fogalmad sem volt, hogy miért, de egy percig sem haboztál igent mondani az ajánlatra. Repülőre pattantál, és már csak arra eszméltél fel, hogy vége a koncertnek, és épp az öltözők felé baktatsz. De amint benyitottál meg is torpantál, majd a szád elé kaptad a kezed. 

-Gondoltam, különlegessé tehetnénk ezt a látogatást. - lépett eléd Yuto, és féltérdre erszkedett. - Azt hiszem pontsan így képzeltem. - mondja mosolyogva.

-Szóval ez volt a terved. - törölted le mosolyova a könnyeid.

-Pontosan. - válaszolt töretlen boldogsággal, majd feltette a nagy kérdést, amire szintén nem voltál rest igen mondani.

Wooseok:

Kevesen gondolnák erről a langaléta srácról, hogy menyire érzékeny lelkületű, és mennyir megtudja viselni őt, mikor ilyen sok ideig kell távol lennie tőled. Már a turné kezdete óta elkezdte vissza számolni a napokat, hogy mikor láthat újra téged. Hiba voltatok szinte non-stop kapcsolatban telefono keresztül, mindkettőtöket megvisel ez az időszak, de mikor Woo repülőre szállt, hogy haza felé vegye az irányt, hozzád, már sokkal boldogabb volt. Nem engedte, hogy reptéren várd, ahhoz túlságosan félt téged, ezért  kiadóhoz mentél, ahova érekznek a srácok. Amint meglátott téged, szinte kirobbant a kocsiból.

-Atya úrsiten de hianyoztál! - kapott fel, és ölelt magához.

-Hát még nekem. - csimpaszkodtál barátodon, amit a öbiek csak mosolyogva figyeltek a távolból.

-De nekem jobban. - nyújtotta rád nyelvét.

-Jung Wooseok ne kezd megint! - nevetted ki, majd inkább egy édes csókot kaptál győzelemként. 

Hát hello, ide is eljutottam végre, és hoztam is egy kis Pentagon részt, ami szerintem még egész aktuális is. Igyekszem továbbra is, ahogy időm engedi, hiába zsúfolt a nyaram sajnos. Annyira nem erre számítottam, de igyekszem minnél több időt szánni rátok, mert nagyon megérdemlitek!!! Csodás olvasók vagytok!!!

A kövi részben tali, addig is anyeong!