Sziasztok, itt is lennék a már régebben beígért sztorizós résszel, ami igazából, egy kicsit rólam is szól, de remélem nem haragszotok meg, ha egy ennyit megengedek magamnak. 

Szóval. Ebben az évben már negyedjére nyitotta meg kapuit a K-pop Academy mozgalom a Budapesti Koreai Kultúrális Központban, amin ezen a nyáron nekem is volt szerencsém részt venni.

Aki nem ismerné, hogy ez mit takar annak röviden össze foglalom.

Az egész tánc, és ének oktatást foglal magába. Anyanyelvi tanárok tartják az órákat, és fordítóval működik az egész. Heti három alkalommal naponként három ének, és három tánc órát biztosít.

Ez által a program által volt szerencsém megismerkedni a két csodálatos tanárommal, nevezetesen Jang Seungho-val, mint ének tanárúrral, és Kim Hwayoung (Jina) tánc tanárnővel.

Számomra ez az egész egy nagyon pozitív dolog volt, mivel egy nagyon gátlásos, és önbizalom hiányos lány vagyok, aminek sajnos oka is van, nem is kevés.

 Nagyon sokat bántottak Általános iskolában, amit egészségügyi problémák sora követett. Soha nem voltam egy hű de vékony lány, de ez akkor annyira rányomta a bélyegét az életemre, hogy nagyon sokat felszedtem, és ekkor diagnosztizálták nálam a pulzus zavart. Ugye ez azt jelenti, hogy egy átlag ember pulzusa 75-90-ig terjed, viszont az enyém állandóan 120 felett volt, így gyógyszereket kellett szednem, és talán olyan hetedikes korom körül, már "egészségesnek" mondhattam magam. Viszont a súlyom nem változott így rengeteg negatív sérelem ért nap, mint nap. Kis korom óta szerettem sportolni, de most már az sem segített a fogyásban, így nyolcadikban újabb problémák jelentkeztek, és nem sokára diagnosztizálták nálam a cukorbetegséget, és az inzulin rezisztenciát, ami azzal járt, hogy még többet híztam, de sikerült találnunk egy fantasztikus magán orvost, aki egy hirtelen kórházi kezelés után, folytatta a a folyamatos kezelésem, ami egy hihetetlenül szigorú diétából, és nagyon kemény sportból állt, ami ide s tova két év után azzal az eredménnyel járt, hogy már több, mint 12 kilót fogytam, és 65%-os az állapotom, ami annyit jelent, hogy nagyon sokat javult. 

De a saját magammal szembeni problémáim, sosem múltak el. Annak ellenére, hogy 174 cm magas vagyok a testalkatomon, még azért látszik, hogy nem vagyok vékony, de igazán kövér sem. Tény, hogy kilógok a sorból, de nagyon igyekszem változtatni magamon, és a pozitív oldalát nézni a helyzetemnek. 

Tulajdonképpen anno talán öt-hatodikos koromban pontosan ezért is kezdtem el írni, mivel más voltam, mint a többiek, pufibb, magasabb, nem öltöztem annyira jól, és ha írtam, az lehettem aki akartam lenni, mert a szavakon keresztül senki nem tudta, hogy hogyan is nézek ki valójában. 

Amit viszonylag kevesen tudnak rólam, hogy ötödikes koromig versenyszerűen énekeltem, de a hangom elkezdett változni így abba hagytam, így elkezdem az írással, és az önsanyargatással foglalkozni. Mindig is érettebb voltam a koromnál. Más volt szinte mindenről a felfogásom, ami szintén sokaknak ne tetszett, pláne az, hogy volt önálló véleményem. Mindig is kitaszítottak, én voltam az aki minden balhét elvitt, mindig rajtam csattant az utolsó pofon, és voltam mindenkinek az önkényesen használt lábtörlője. 

Mind ezek által, eldöntöttem, hogy amint gimis leszek, mindenen változtatni fogok, és soha töé nem hagyom, hogy eltiporjanak, vagy megalázzanak. Magam mögött hagyom azt a nyolc évet ami tönkre tett, és új lappal indulok. És innen is köszönöm a mostani osztályomnak és a legjobb barátnőmnek, aki tudja jól, hogy rá gondolok. Akik támogatnak, és akik tulajdonképpen már a második családom, hogy megváltoztatták az életem, és elfogadtak olyannak amilyen vagyok.

Sajnos vagy nem mind ezek ellenére is megmaradt az önbizalom hiányom, mert ugyan sokat fogytam, és sport szinten táncolok, és edzek, nekik köszönhetem, hogy újra elkezdtem énekelni is, így ezen a ponton térnék vissza a K-pop Academyhez.

(Amit leírtam itt magamról, minden igaz, innentől, már rajtatok áll, hogy elhiszitek e vagy sem, én nem önsajnáltatásnak szántam egy sort sem)

Az Academy rengeteg mindenben támogatott. Ahányan voltunk egy csapatban annyira különböztünk is. Egy közös, és összetartó dolog volt köztünk az a K-pop. Nagyon jó volt a hangulat, főleg az én csoportomban, a másik csoport nevében nem nyilatkozhatok, de nagyon is élveztem. Egy olyan közegbe csöppentem, ahol, bátran lehettem önmagam, és a vastag combjaim ellenére is úgy táncolhattam előttük, hogy senki nem nevetett ki.

És ez úton ragadnám meg az alkalmat, hogy azt mondjam, akit teheti, az jelentkezzen, mert biztosan nem bánja meg. Nem érdekes, ha nem tudsz énekelni, vagy táncolni, mert most is volt olyan, aki életébe nem táncolt még vagy énekelt az előtt, de most megcsinálta és élvezte.

A tanárok végtelen türelemmel segítettek nekünk, és nagyon jól lehetett velük a magánéleti dolgokról is beszélgetni, sőt a tanárnő, ki is kötötte, hogy bármikor menjünk hozzá, akár ha fiú problémánk is van, ő szívesen beszél velünk erről.

A tanár úrral is rengeteget beszélgettünk, elmesélte hogy milyen a katonaság, ami sokkal jobban segített bele látni abba, hogy kedvenc Idoljaink mit élhetnek át oda bent, mivel a tanár úr már volt katona, nem mellesleg Idol is volt, amiről nem mesélt sokat így én sem tudok. A tanárnő, pedig Xiumin, igen annak  xiuminnak volt a háttértáncosa.

Leesett állal hallgattuk mindig amiket meséltek, és fantasztikus volt az ő szemükön keresztül látni egy kicsit az koreaiak életét. 

Szólva egy kicsit az academyn tanultakról. A mi csoportunk három dalt tanult, abból egyet mindannyian az volt a Blackpink-től a Stay, aztán csoporton belül is ketté oszlottunk, így az egyik fele a Red Velvet-től a Peek A Boo-t énekelte, míg a másik fele, amiben én voltam benne az a Mamamoo-tól a GogoBebe-t adta elő. A tanult koreográfiánk, pedig a Blackpink-től a Kill This Love rövidített verziója volt kissé átírt térformációval. Igazi koreai mentalitással vettünk mindent, így mondhatni kissé meghaltunk nap végére, de nagyon is megérte ez az egész. Utolsó nap az academyn volt egy közös buli a két csapat előadta egymásnak a tanultakat a tanárok, és néhány központban dolgozó előtt is.

Hihetetlen élmény volt ez az egész, és a poén az egészben, hogy én nem is akartam menni leginkább az önbizalom hiányom miatt, de egyik barátnőm akivel végül részt vettem rajta, rángatott el, és nem bántam meg egy percét sem. 

Jövőre is lesz, én mindenképp megyek, és mindenkit bátorítok, hogy próbálja meg, mert szerintem nagyon megéri.

Ha nincs önbizalmatok és nem szeretitek magatokat, keressetek egy olyan dolgot, ami olyat ad nektek, amit az a környezetetek nem. Egy olyan dolog, amitől jobban érzitek magatokat. Legyen az zene, film, valamilyen sport, vagy könyv, netán egy ember társasága. Legyen akivel megtudod gátlások és tabuk nélkül megtudod osztani azt ami a szívedet nyomja. Ha szeretnétek, nyugodtan írhattok nekem is, a barátaim szerint híresen jó tanácsokat tudok adni, és nagyon támogató vagyok, így ha netán csak beszélgetni szeretnétek, én itt vagyok bármikor.

Remélem tényleg nem haragszotok, amiért így kiöntöttem a lelkem nektek, de már töben kérték tőlem privátban is, hogy meséljek magamról, mert kíváncsiak rám, így egy gyors összefoglalót írnék magamról.

174 cm magas vagyok, sötét göndör hajam van ami jelenleg vállig ér, zöld szemeim vannak, amik évszakonként néha váltják a színűket. Divattervezőnek tanulok, és most vagyok 11.-es. Nagyon sok sportot próbáltam már életemben időrendileg, ugróköteleztem, atletizáltam, fociztam, kosaraztam, floorballoztam, teniszeztem majd jégkorongoztam és most több mint másfél éve táncolok. Nagyon érett vagyok, és rengeteg minden érdekel. Orvoslás, az ügyvédek világa, pszichológia, autó, és motor sport, zene és a többi, és a többi. Kis korom óta szenvedélyesen rajongok az autók iránt, és imádok vezetni. Szeretek olvasni, és ebből adódóan írni is. Sokak szerint nagyon művelt vagyok. Nagyon sokat törődöm azokkal akiket szeretek, és sokszor másokat helyezek magam elé. Mindig kimondom, amit akarom, és mindenről van saját véleményem. Egy elég erős, és vezető egyéniség vagyok, de soha nem bunkó és lenéző módon, ugyanakkor nagyon érzékeny is vagyok. És a végére egy igazán közérdekű információ, Erdélyből származom. (és nem...nem vagyok román)

Remélem ezzel minden olyan olvasóm kérésének eleget tettem, akik kérték, hogy beszéljek magamról.

Remélem ezáltal nem vesztek olvasókat, vagy nem írtam olyant ami bántó valakinek, én csak elmondtam, hogy mi történt velem az évek során, és mi az ami miatt ma itt ülök a laptop elött és írom a soraimat nektek.

Köszönöm azoknak, aki ezt elolvasták, és legyen nagyon szép életetek, és csak bátran, hiszen ha akarjuk, bármi sikerülhet.

Sziasztok!