Egy vita után!

Namjoon:

Nammal, elég csúnyán össze kaptatok egy butaságon és ő inkább elment otthonról, hogy kiszellőztesse a fejét. Mindketten rosszul éreztétek magatokat, hogy a bolhából elefántot csináltatok, de a pillanat heve nem engedte meg a kompromisszumot. Így hát neki fogtál bánatodban főzni. Potyogtak a könnyeid, miközben a hozzávalókat vágtad fel, de egyszer csak két kar fonódott a derekad köré, és érezted Nam illatát az orrodba kúszni.

- Ugye azért nem így sóztad meg? - kérdezte tőled, mire akaratlanul is elmosolyodtál.

- Nem, de nem is szeretném, soha. - fordultál meg az ölelésben, majd egyszerre kezdeményeztetek békülő csókot.

Jin:

Na ő a fordítottja a helyzetnek. Büszkesége nem engedte, hogy igazat adjon neked, így egy egész szép kis vita alakult ki köztetek, minek a vége az lett, hogy egy sor kiabálás után te sírva felrohantál a háló szobátokba, míg Jin idegesen a konyhába ment. Egy kis idő gondolkozás után, beismerte magának, hogy tévedett és békítő sütik gyártásába kezdett.

-Jagi! - lépett be a szobába, ahol meglátott téged a földön ülve az ágynak döntött háttal sírni. - Hé! Ne haragudj. Tudod milyen vagyok. - ült melléd, és karolt át. - Csináltam sütit. Lemegyünk együtt' megenni és beszélgetni? - kérdezte mire jobban hozzá bújtál és bólogatni kezdtél.

Suga:

Egy elég kemény vitán vagytok túl. A napokban te is Yoongi főleg stresszes volt, és valószínűleg a fáradság okozta köztetek a vitát, aminek nyilván te voltál az okozója, legalább is Suga szerint. Napok óta csak lézengtek egymás mellett a lakásban, és nem igazán szóltok egymáshoz, pontosabban igyekeztek még egy helyen sem tartózkodni. Viszont ez az állapot már mindkettőtöknek kényelmetlen.

-Jó oké, nem bírom tovább! - lép utánad a fürdőbe egyik nap és von a karjaiba. - Ne haragudj, paraszt voltam.

-Igen ezt jól lát... - folytatnád, de egy csókkal elhallgattat, ezzel kezdve a békülést.

J-Hope:

Valljuk be, Hoseokkal elég nehéz össze veszni, neked mégis sikerült. Mondhatnánk, hogy jár a taps, de fele annyira nem ilyen vicces a helyzet. Maradjunk annyin, hogy elfelejtettél szólni neki az esti barátnős kiruccanásodról, a telefont sem vetted fel, és mikor hajnal egykor hazaállítottál egy picit becsípve, még a sunshine-nál is beborult kicsit...nagyon. Féltett és aggódott érted csak ezért volt mérges.

- Még mindig haragszol rám? - ülsz le mellé a kanapéra.

- Eddig sem haragudtam, csak megijesztettél, bajod is eshetett volna. - ölelt végül magához. - Többet ne ijessz így meg! - nézett rá és mutatta fel a mutató ujját, mire te csak bólogattál.

Jimin:

Gyakorlatilag lehetetlen vele veszekedni, és nem is szoktatok. Ez sem volt kimondott vita, pusztán egy kisebb összezörrenés amiatt, amiért szerinte túl közel engedtél magadhoz egy fiút az egyik céges bulin. Mondjuk ki féltékeny volt, ami más helyzetben jól is esett volna, ha nem így reagálja le a dolgot.

-Áh, nem akarok veszekedni, veled nem. - nézett rád. - Szeretlek. - lépett hozzád és vont a karjaiba.

-Én sem, és én is szeretlek. - bújtál el az ölelésében.

Taehyung:

Gyerekes hülyeségeken szoktatok általában összeveszni, amik legtöbbnyire egy jól irányzott poénba torkollanak. Ám a tegnapi veszekedésetek, közel sem egy viccel ért véget. Sőt annyira nem volt vicces a dolog, hogy te egész éjszaka sírtál, Tae meg inkább elment otthonról, kitudja hova. Hajnal felé, már csak az aggodalom miatt sírtál. Reggel a kanapén ültél, mikor nyílt az ajtó, és Tae sétált, na jó rohant a nappaliba, és mikor egymásra néztetek, egyszerre rohantatok egymás karjaiba.

-Bocsáss meg! - mondtátok egyszerre könnyekkel teli szemekkel, és olyan szorosan öleltétek egymást mintha perceken belül kámforrá válna a pillanat.

Jungkook:

A kicsi fiú felnőtt, és vele együtt az öntudata is. Plusz-minusz az egója is gyarapodott, főleg, mikor helyes lányok lengik körül egy olyan fotózáson, amiről te nem tudtál, csak akkor, mikor beléptél a stúdióba és megláttad a dekoratív hölgyek - ne illessük őket más jelzővel - körgyűrűében. Picit kiakadtál, tegyük hozzá jogosan, és ezt Kook is tudta. Egy jókora vita után ott hagytad a stúdióban, majd mire haza értél, már megbántad, hogy így viselkedtél.

-Kook! - lépett be az ajtón kedvesed, akit szorosan magadhoz öleltél. - Ne haragudj!

-Ugyan már Jagi, én nem mondtam el, megérdemeltem. - mondta, majd ajkaidra hajolt.

Sziasztok! Itt is lennék a következő résszel. Milyen régen volt már a BTS-el rész igaz? Na de most már van, behoztam a tartozásom!
Miközben írtam ezt a részt azon gondolkodtam, hogy a valóságban miért nem ilyen könnyű megoldani egy problémát... Jó is lenne...

A kövi részben tali, addig is anyeong!