Amikor féltékeny lesz!

Eunwoo:

Az általában békés és kedves szerelmedből, mikor féltékeny lesz, egy teljesen más énje kerül elő, ami néha még téged is megrémít. Megváltozik a hangszíne, tekintetével ölni tudna, és olyan borzasztó kisugárzása lesz, hogy még a téged megkörnyékezni vágyók is messzire elkerülnek. De, ha valakinek még is sikerül a közeledbe kerülnie, igen nehéz néha vissza fognod, főleg, ha a vita partnere is igen csípős nyelvű.

-Már megbocsáss! - lép melléd kissé idegesen. - Megmondanád, hogy mit keresnek a kezeid a barátnőmön? - nézi kimérten a veled szemben állót, és miután szerencsétlen srác, nem tudott össze kaparni egy értelmes választ Eun folytatta. - Sürgősen takarodj innen, és ne feledd ki vagyok, és, hogy ő kihez tartozik. - néz a srác után aki épp az ajtón viharzik ki. 

-Nem kellett volna ekkora ekkora cirkuszt csinálnod. - nézel rá, de jól esik, hogy ennyire véd téged.

-Én nem cirkuszoltam, csak megmutattam, hogy te... - szorít magához. - ...Hozzám tartozol. - hajol füledhez, majd egy csókba hív.

Moonbin:

Csendes. Egyszerűen csak csendben tűri, a téged figyelő tekintetek kereszttüzét, és nem tesz semmit. Nem is azért, mert nem tudna megvédeni, hanem azért, mert bízik benned, hogy megtudod védeni magad. Így általában nem nyilvánosan nem rendez jelenetet, de mivel valójában nem esett jól neki, hogy rád másztak, csak egy bánatos kiskutya lesz belőle.

-Valami baj van? - nézel rá aggódva, mikor már otthon vagytok. Ő meg csak szorosan magához ölel, és nem mond semmit. - Ne csináld már kezdesz megijeszteni.

-Ugye még szeretsz? - dünnyögi a válladba.

-Persze hogy szeretlek. - öleled még mindig szorosan, majd leesik, hogy féltékeny. - A srác miatt van, aki a klubban volt? - tolod el magadtól, és mosolyogsz rá, mire csak szomorúan, bólogat, te meg csak megcsókolod.

MJ:

A mindig bolondos barátod féltékenység terén sem hazudtolná meg önmagát. Ugyan piszkálná a csőrét, ha egy másik fiú megkörnyékez téged, de igyekezve ezt nem mutatni, vicces és különböző módokon próbálná a közeledből elűzni a férfiakat.

-Öhm szia bocsi. - vetődik, a melletted ülő srác ölébe. - Légy oly tündér és meséld már el, nekem, hogy mit keresel a barátnőm mellett? - mosolyog a srácra, már már ijesztően, te meg majdnem elröhögöd magad a helyzeten, szegény srác, meg csak zavartan néz, hol barátodra, hol rád segítség kérően.

-Jun, szerintem engedd el. - tartottad a szád előtt a kezed, hogy ne látszódjon feltörni készülő nevetésed. 

-Hát jó. - állt föl végre a srác öléből, aki lendületből fel is pattant. - Legközelebb azért ne lássalak itt. - tette a srác vállára a kezét, még mindig vigyorogva, mire a srác csak némán bólintott, és elsietett.

-Nem hiszlek el. - fordulsz nevetve felé, és csókolod meg.

JinJin:

Pozitívan állna a dologhoz, mondván ezek szerint nem csak ő látja, hogy mennyire gyönyörű vagy, hanem más is. Bár, mikor a távolról figyelő szemek, közelebb vándorolnak hozzád, akkor általában nem jár jól az aki megkörnyékezi a tulajdonát. És büszkeségét egy pillanatra sem elfelejtve áll ki érted bárkivel.

-Khm... - áll meg a srác mögött, aki épp letapizni készülte a fenekedet, így egy borzasztó kellemetlen helyzetbe hozva téged. Srác megfordul,és felhúzott szemöldökkel néz barátodra, akire te segítség kérően pillantasz.

-Valami gond van? - néz barátodra. - Keress mást, ő már az enyém. - mosolyog irritálóan rád.

-Itt csak egy gond van. - néz lesajnálóan Jin a melletted állóra. - Ő az én barátnőm. - mondja olyan rémisztő tekintettel, hogy a srác elenged téged, és lelép, te meg menekülsz Jin karjai közé.

Sanha:

Akár csak egy sértett kisgyerek, aki megvédi a tulajdonát. Nem mondhatni, hogy nagyhangú, de akadnak bizonyos helyzetek, mikor kiáll az igaza mellett, és bárki is megy a közeledbe, könyörtelen tekintettel űzi el mellőled.

-Remélem legközelebb az sem jut eszedbe, hogy rá nézz. - jegyzi meg miután kirántott az idegen karjai közül.

-Fenyegetsz? - néz a srác Sanhara.

-Dehogy. Csak tudatom veled, hogy ő soha nem lesz a tiéd. Úgyhogy akár le is léphetsz. - bök fejével az ajtó felé.

-Köszönöm. - öleled rémülten magadhoz Sanhat. Ö meg csak egy csókkal tudatja veled, hogy soha nem kell félned.

Rocky:

Ő is a csendesebbek táborát erősíti, ő sem nagyon preferálja, ha a nagyközönség előtt, másznak rád, de ő sem akad ki nyilvánosan, csak dühíti, hogy más nem tudja, hogy hol vannak a bizonyos határok, abban, hogy hogyan ne másszunk rá mások barátnőjére. Csendesen vár, míg a négy fal közé nem értek, és ott minden sérelme elő jön.

-Hogy hagyhattad, hogy hozzád érjen? - kér számon.

-Ne kezd kérlek. - nézel rá te is ingerültebben. -  Nem történt semmi vagy tévedek?

-Nem, de történhetett volna. - fonja keresztbe karjait, és durcizik be.

-Ennyire nem bízol a szerelmemben? - kérdezed kissé szomorúan, és ő ezt észre véve, csak eléd lépve ölel meg, majd ajkaidra csókol.

Sziasztok. Huh, vissza tértem egy kis időre. Tényleg sajnálom, hogy eltűntem, de most már csillapodni látszik a zűrös életem. Ugyan jövőhéten még lesz sulim, utána meg dolgozom,ezen a héten, még pénteken, és a másik könyvben vasárnap lesz rész. Igyekezni fogok nagyon, és ha minden jól megy és le jár minden balhé, egy vagy akár kettő új könyvel is érkezem.

A kövi részben tali, addig is anyeong!