-Kérem menjen ki!-szólt egy nővérke aztán utána futott egy orvos és még egy.
Kinnt zokogva borultam Niall karjaiba.
Ha elveszítem nem tudom mi lesz...ő az egyetlen nekem a babánkon kívül.
-Niall...m-mi lesz h-ha meghal?-néztem fel rá könnyekkel áztatott szemeimmel.
-Ne is gondolj erre.Tudod,hogy sosem hagyna el.
Órák teltek el...sok hosszú óra.
Annyira féltem,higy már beszélni se beszéltem csak néztem magam elé.
Aztán az egyik orvos kijött.
-Kisasszony hála istennek minden rendben van!-mosolygott.Akkora kő esett le a szívemről mint még soha.Már mosoly ült ki a számra és úgy töröltem könnyeimet.
Akkor már minden jó lesz.
-Hogy van?-kérdem.
-Minden rendben van vele,nem sokára fel is ébred.
-Komolyan?-álltam fel hirtelen.-És a látása?
-Csak a hirtelen agyrázkodás okozta de komolyabb baj tényleg nincs,emlékezetét se vesztette.
-Ohh értem.
-De ki volt az a férfi akit mesélt?
-Nem ismerem...Harry nem mesélt róla.
-Feljelentést tennék a helyükben,Mr.Stylesnak komolyabb baja is leetett volna.
-Tudom.Mindenképpen tenni fogok a férfi ellen.
-Rendben.-mosolygott.
Lementem egy rohadt erős teát venni mert kell a nyugalom.
Liamék is megjöttek és együtt ittuk a forró italokat,ő persze kávét pedig nem volt reggel.
Hajnali három volt.
-Mikor lehet bemenni hozzá?-tette fel a kérdést Payno.
-Fogalmam sincs,mikor felébred.-kortyoltam bele a forró italba.A teát jobban szeretem,mint a kávét.
Főleg amit Harry csinál,az a kedvencem.
Mikor vissza mentünk az orvos mondta,hogy felébredt és egyenként bemehetünk.
-Moon menj te elsőnek.-mondták a többiek.
-Rendben.Addig beszéljétek meg,hogy ki megy utánam.-mosolyogtam rájuk.
Benyitottam a szobába.Harry éppen az ablakon bámult kifelé aztán mikor bezártam az ajtót rámpillantott.
-Úgy hiányoztál!-kezdtem sírni és azonnal ölelő karjaiba vetettem magam.
-Te is kicsim.-suttogta.
-Olyan mintha több hónapja nem láttalak volna.-kezdtem kuncogni miközben a mellkasába furtam arcomat.
-Ismerős érzés.-motyogta de hallottam,hogy mosolyog.Rápillantottam és beigazolódott,hogy vigyorog.
-Azt hittem,hogy elveszítelek.
-Tudom.De mostmár itt vagyok...és közben rá is jöttem valamire.
-Mire?-kulcsolom össze ujjainkat.
-Hogy olyan sokszor veszítjük el egymást,de aztán mégis egymás karjaiba találjuk magunkat a nap végére.
-Szeretlek!-adtam neki egy hosszú csókot.
-Én is téged mindennél jobban.
-Harry ki volt az a pasi?-kérdeztem és közben ránéztem.Arca kissé elfehéredett és szólásra nyitotta a száját,mikor az ismeretlen betoppant.
Kérlek komizzatok!
Sajnálom,hogy nem volt rész de most újra vagyok végre és jól is érzem magam,hogy írjak!😍❤️❤️😌😌