Moon

Harryt nézem miközben ő békésen alszik.
Annyira furcsa minden...azt mondja szeret...
Szeretem én egyáltalán?Mikor úgy bánt velem azt érzem,hogy kiölt belőlem valamit...még pedig azt a sok pillangót a hasamba,csak pár darab repked de félek,hogy meg fognak halni.
Elporhadnak....messzire szállnak és itthagynak egyedül.
Észre se veszem gondolataim közepette Harry felébredt pedig hajnali négy.
Hasamra vezeti a kezét és simogatni kezdi.
A hideg futkos végig a hátamon érintésére...nem rossz,hanem jó dolgot keltve bennem.
Arcára simítom a kezemet és csak a szemébe nézek.
-Mivel tudnám jobbá tenni a kedved?
-Keltsd fel a pillangókat....-suttogom.
Összeráncolt szemöldökkel néz rám,aztán mintha leesne neki.
-Felkeltem őket!-kerekedik felém majd a hasam kezdi apró csókokkal behinteni.
Felnéz rám majd csókba hívja ajkaimat.
Heves táncot járnak ajkaink,megérzem kezét a bugyim szélénél....közben eszembe jutnak a szavai....amiket mondott,hogy milyen csitri vagyok és,hogy bárkivel lefekszek....bizony ilyeneket is mondott.Könnyek gyülnek a szemembe és nem csókolok vissza.Észre veszi.
Rámpillant,csak lehámozom magamról karjait és kibújok alola.
-Mi a baj Moon?-kérdi.
-Nem megy Harry!Nem....-rázom a fejem.
-Nem baj,ha nem akarod nem muszáj!
-Eszembe jutott miket mondtál nekem....hogy mekkora csitrinek tartasz!-hajtom le a fejem.
-Moon sajnálom!Nem gondoltam komolyan!Kérlek cica...te vagy az egyetlen lány akibe ennyire belezúgtam...-suttogja,szemében az őszinteség ül.Tudom,hogy nem hazudik...tudom,hogy nem gondolta úgy....de nekem idő kell...idő,hogy átgondoljam mit akarok tőle.
-Harry nekem időre van szükségem!
-Értem,mennyi időre?
-Annyira....hogy én most....Louishoz megyek Los Angeles-be!
-Moon...biztos?
-Igen!Ígérem mindent átgondolok....kettőnkröl!-vallom be neki.
~
Másnap már indultam is.
Nem gondolkodtam túl sokat az úton.Sosem utaztam repülővel így ez ijesztő....de tudom,hogy most ez a helyes.
Legalábbis remélem.
Kiderül mennyire szeretem őt...annyira amennyire hiányozni fog...tudom,hogy akkor tudni fogom.

Louis a reptéren álldogálva várt.Mosolyogva öleltem át.
-Na drágám lesz egy pár jó hetünk!-karol át.
A házába megyünk.
Mutat szobát és segít kipakolni.Viccesen telik az első egy órám amióta itt vagyok.
-Kérsz ennit?
-Jah!Mit eszünk?
-Pizzát!-kuncog Louis.
-Felőlem.-rántok vállat.
Egyébként Louis is tudott a baba elvetetéséről...másnap elmondtam neki...ő csak azt mondta...
Vissza emlékezés:
-Megértem,ne aggódj!-ölel magához.
-Louis annyira sajnálom...-sírok szorosan hozzá bújva.
******

Szóval neki a reakciója nem volt olyan mint Harryé....aki csak megütött.
Ha ezen agyalok,hogy szeretem-e abból szerintem sehogy sem jövök ki!

Kérlek komizz!☺️☺️☺️💓