Reggel felkeltem és lementem a konyhába. Furcsa módon a többiek még aludtak. Csináltam nekik reggelit és mindenkinek felvittem a szobájába.
Y/n:Jóreggeeelt!
T:Hmm? Jóreggelt!
Y/n:Tessék, reggeli.
T:Köszönööm.
Valahogy így volt a többiekkel is. Aztán elmentem zuhanyozni, felöltöztem és én is ettem valamit. Nem voltam valami éhes, de Tommy rámerőltette ,hogy egyek.
D:Menjünk el sátrazni!
Y/n:De nincs is sátrunk.
D:Basszus tényleg..
S:Nembaj, elmegyünk és veszünk.
K:Na persze és majd te ki is fizeted ugye?
S:Aha!
K:Jó, akkor mehetünk.
T:Nekem jó.
Y/n:Nekem is jó, de szerintem ne most menjünk sátorért, hanem holnap reggel.
D:Ez jó ötlet.
Ezzel mindenki egyetértett. Mivel mindenki unatkozott ,ezért elővettem a fagyasztóból fagyit és mindenkinek raktam egy kis tálkába. Odaadtam nekik a fagyit és kiültünk a teraszra megenni. Utána felálltam, megfogtam Tommy kezét és bementem vele a szobába.
Y/n:Csak szeretnék beszélgetni egy kicsit.
T:És miről?
Y/n:Ha nincs kedved-
T:De van. Arról akarsz beszélni ami Karl és közöttünk történt?
Y/n:Igen..
T:Kezdhetem?
Y/n:Aha.
T:Szóval, én nagyon sajnálom csak annyira szeretlek és nem akarlak elveszíteni, nem tudom mi ütött belém. Nem akartalak bántani, Karl-t sem, csak..
Y/n:Én is szeretlek.
T:Én megértem ha ezek után nem akarsz velem beszélni ,hiszen megütöttelek és-
Y/n:De, akarok veled beszélni. Azt hiszed hogy ezek után már nem is foglak szeretni? Mert akkor nagyot tévedsz. Sosem tudnálak elfelejteni. Bármit is tennél.
T:Y/n..
Y/n:Szeretlek..
T:Én is,de hogyan tudtál ilyen hamar megbocsátani?
Y/n:Hidd el ,hogy nagyon sokat gondolkoztam. Karl vett rá ,hogy bocsájtsak meg neked. Meg amúgyis szeretlek..
T:Tényleg Karl mondta neked hogy bocsájts meg nekem?
Y/n:Igen.
T:Úristen én nagyon sajnálom.
Y/n:Csak..kérlek soha ne hagyj el, mert abba belehalnék.
T:Nem foglak. De te sem engem, ugye?
Y/n:Dehogy!
Lementünk a többiekhez beszélgetni és velük is megbeszéltük komolyabban ezt a dolgot.
K:Tudod Tommy, én nem haragszom csak nem akarom ,hogy ez többet megtörténjen hogy..
T:Az életemre esküszöm, soha többé nem fogom bántani Y/n-t.
Beszélgettünk még egy kicsit lefekvés előtt, majd elmentünk aludni.
Elloptam Tommy pulcsiját és azt vettem fel fürdés után. Csak akkor vette észre miután ő is lefürdött.
T:Hé! Azt akartam felvenni holnap.
Y/n:Nembaj, mostmár az enyém.
T:Légysziii, add vissza.
Y/n:DEHOGY! Ez mostmár az enyém. Nem adom vissza.
T:Jó, lehet a tiéd. De akkor mit veszek fel holnap?
Y/n:Majd én kiválasztom.
T:Hát jó.
Kiválasztottam neki egy fekete szakadt farmert, egy lila pulcsit és sok gyűrűt meg egy nyakláncot.
T:Nemár, minek ennyi ékszer?
Y/n:Kell és kész.
T:Ha te mondod..
Y/n:Jól állnak neked az ékszerek úgyhogy fogd be!
T:Ezt most bóknak veszem.
Y/n:Na gyere! Aludjunk.
Bebújtunk az ágyba és elaludtunk.Reggel arra keltem hogy Tommy simogatja az arcom.
Y/n:Jó reggelt!
Választ nem kaptam, csak egy puszit az arcomra.
Miután mindenki felébredt felöltöztünk és elmentünk megvenni a sátrat amit megbeszéltük. Pontosabban kettőt. Megvettük a sátrakat és hazamentünk összepakolni. Utána elindultunk az erdőhöz ahol sátrazni fogunk. Leraktuk a sátrakat ,a fiúk tábortüzet is csináltak. Sokat beszélgettünk, elkezdtünk bizalom körözni. Körben ülünk ,mond valaki egy témát és arra kell mindenkinek válaszolni, de senkinek nem szabad róla beszélni.
Utána elmentünk aludni ,mivel gyorsan eltelt az idő és hamar beesteledett. Tommy és én, egy sátorban aludtunk. A másikban Dream, Sapnap és Karl. Nem nagyon tudtam aludni. Hajnali háromkor sikerült elaludnom ,de a fiúk már kilenckor felkeltettek. Nem nagyon tudtunk már mit kezdeni magukkal ezért hazamentünk.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro