A nap éles, de ugyanakkor gyengéd fényének köszönhetően hunyorogva nyitottam ki a szemem, s végtagjaimat nyújtóztatva balra pillantottam. George arca teljesen kisimult, nyugodt volt, miközben csendben szuszogott, az igazak álmát aludva. Mielőtt mégjobban belefeletkezhettem volna a bámulásába, mely valljuk be, nem olyan rossz dolog, az ágyból kikelve elindultam a fürdőszoba felé, hogy rendbe szedhessem magam. Egy kis smink, fésű, és egy normális szett csodákat tudott tenni fáradt arcomon és elnyűtt testemen, ezért miután elégedetten pillantottam végig magamon, korgó hassal lépkedtem a konyha irányába, és a lehető leghalkabban nekiálltam palacsintát sütni.
- Jó reggelt - hallottam meg egy rekedt hangot a hátam mögött, nem sokkal később, így a serpenyőt lerakva mosolyogva fordultam meg.
- Neked is.
- Milyen finom illatok - szagolt bele a levegőbe, majd közelebb lépkedve hozzám odanyúlt a mellettem lévő tányérhoz, és mielőtt bármit is tudtam volna csinálni, letépett egy kis darabot az egyik kész palacsintából, és a szájába tömte.
- Mint egy óvodás - kuncogtam halkan, ám ahhoz nem eléggé, hogy a fiú ne hallja meg.
- Igen? - támaszkodott meg a pulton úgy, hogy a két keze között voltam én. Hirtelen arca elkomolyodott, és mélyen a szemeimbe nézett, majd ki tudja mennyi idő után egy puszit nyomott az arcomra, és ellökte magát tőlem.
Zavarodottan fordultam vissza a főzőlaphoz, majd gyorsan észbe kapva megfordítottam a már kissé égett szagú reggelinket.

- Beszéltem Alexxel, és nekik szabad a mai napjuk - lépett be újra a szobába a fiú pár perc múlva, miután átöltözött, én pedig még mindig kissé zavartan pillantottam felé, köszönhetően a nemrég történteknek. Hihetetlen, hogy George ennyire zavarba tud hozni akár csak a közelségével is.
- És mi lesz a program? Felmegyünk a hegyre? - mutattam a hátam mögé, képletesen jelezve azt a magas domborulatot, melynek tetejéről csodás kilátás nyílt a városról.
- Eddig erre nem gondoltam, de tök jó ötlet - bólintott a fiú mosolyogva - megkérdezem őket is, de gondolom benne lesznek.
- Rendben - pakoltam ki az asztalra a tányérokat, s George ezt meglátva odapattant mellém segédkezni.
- Alex valamiért nem hiszi el hogy nem vagyunk együtt - szólalt meg kissé halkabban, én pedig pár pillanatra lefagytam, a levegőben tartva a két evőeszközt.
- Miért nem? - ráncoltam össze a szemöldököm végül, bár eléggé kínosan éreztem magam a beszélgetésben, mégpedig azért, mert én mondtam Georgenak, hogy ne csapjunk bele egy kapcsolatba egyenlőre. Igen, ez így volt, de akkor még nem is gondoltam bele, hogy a fiú mekkora hatással lesz rám napról napra egyre jobban, szinte az ujjai köré csavarva engem, s mostmár talán én lennék a legboldogabb, ha a barátnőjének mondhatnám magam. De persze ez nem így működik, hisz egyszer ellöktem magamtól, így jártam.
- Nem igazán tudom - rántotta meg vállait - de elmondtam neki, hogy még nem tervezünk ilyesmit.
- George - kaptam fel a fejem rögtön, hisz hangján szinte érezhető volt a csalódottság.
- Nem, semmi baj - rázta a fejét - megértem, tényleg, és tiszteletben tartom a döntésed.
- De.. - válaszoltam volna, ám a fiú félbe szakított, teljesen más irányba terelve a témát.
- Gondolkodtam, hogy hogyan tudnék neked segíteni ebben az egész festős dologban.
- Tényleg? - kaptam felé a tekintetem csodálkozva, miközben haraptam egyet a palacsintámból.
- Igen - bólogatott teli szájjal, és valljuk be, elég viccesen nézett ki - utánanéztem pár dolognak, és találtam egy pályázatot, ami szerintem elég jó lenne kezdésnek.
- Mik a feltételek? - keltette fel az érdeklődésemet azonnal, szívem pedig majd' elolvadt attól, ahogy próbál segíteni nekem.
- Ha jól értettem, akkor két forduló van, és összesen tíz festményt kell beküldened. Az első részben öt olyan kép kell, ami a te egyéniségedet tükrözi, és ha ezen továbbjutsz, akkor a második résznél portrékat és tájképeket várnak el. Nemtudom, hogy ez mennyire felel meg neked, azt olvastam róla, hogy nagyon húzós verseny, de a nyeremény szerintem elképesztő, mert egy külön galériát alakítanak ki a festményeidből pár hónapra, abban nem vagyok biztos, hogy hol. - fejezte be monológját, melyet én tátott szájjal hallgattam végig.
- Nem is tudom mit mondjak - szólaltam meg végül - át tudnád küldeni a linket?
- Persze - húzta elő zsebéből a telefonját, majd pár másodperc múlva az enyém rezdült egyet.
- Köszönöm - néztem a szemébe, mire ő egy vállrándítással letudta az egészet, gondolom abban a hitben, hogy a továbbítást köszöntem meg neki. - úgy értem ezt az egészet. Nagyon sokat jelent most nekem.
- De megérdemled - mosolyodott el, bekapva az utolsó falat reggelijét - és örülök, hogy tudtam neked segíteni. Ez a reggeli pedig isteni volt - már épp elindult volna a pult felé, amikor megcsörrent a telefonja, így visszaülve a székre megnyomta a zöld gombot, majd kihangosította a telefont.
- Russell - hallottam meg Lando vidám hangját - ugye El is ott van?
- Na szép, engem hívsz fel és mégis őt keresed - felelte tettetett sértődöttséggel, mire én kuncogva szólaltam meg.
- Georgie, muszáj elfogadnod hogy Lando engem sokkal jobban szeret.
- Igen? - húzta fel szemöldökét, majd a telefonra nézett - Lando, neked mi a véleményed erről?
- Inkább nem mondok semmit - nevetett a fiú - nem akarom a szerelmespárt egymásnak ugratni.
- Lando - kerekedtek ki George szemei a fiú szavai hallatán.
- Most mi van? Én csak tényeket közlök - vigyorgott tovább a fiú, miközben George pár bocsánatkérő pillantást küldött felém.
- Talán igazad van - mentem bele a göndör hajú brit barátom játékába - lehet hogy egy szerelmespár vagyunk - mélyítettem el tekintetem Georgeéban nevetve, ő pedig csak tátott szájjal figyelt.
- Nagyon aljasok vagytok ti ketten - mutatott először rám, majd a telefonra, ahonnan még mindig hallottuk Lando kuncogását.
Igazából a fiú mint később kiderült, azért keresett minket, mert unatkozott (igen, egy Forma 1-es pilóta is tud olyat), és körülbelül fél óráig szórakoztatott, majd el kellett búcsúznunk tőle, tekintve hogy Alexxel és Lilyvel kora délutánra volt megbeszélve a közös program.

- Elmegyek zuhanyozni - keltem fel a kanapéról, miután letettük a telefont, s a fiúra néztem, aki csak bólintott egyet. Nagy léptekkel elindultam a fürdőszoba felé, felkapva egy törölközőt, majd beérve a helyiségbe a forró zuhany alá vetettem magam. Körülbelül tíz perc után, mikor már kellően felmelegedtem,és a hajamat is megmostam, óvatosan kiléptem a kabinból, hogy meg ne csússzak, s a hajamat meg törölve magam köré tekertem a törölközőt, majd kinyitottam a fürdőszoba ajtaját, nem számítva, hogy milyen látvány tárul elém.
- George - meredtem kissé értetlenül az előttem álló fiúra, aki hangom hallatán megpördült, és a kikerekedett szemeit végigvezette a törölközőbe csomagolt testemen.
- N..neharagudj - jött zavarba, akár csak én - Basszus El - nézett végig rajtam megint, a szájába harapva, kezével pedig végigszántott haján.
- Felöltözhetnék? - kérdeztem vörös arccal a fiútól, aki még mindig szinte csorgó nyállal állt előttem, le sem véve rólam a szemét.
- Persze, már itt sem vagyok - hadonászott össze vissza, majd nagy léptekkel elhagyta a szobát, én pedig vigyorogva ültem le az ágyra. Végre én is zavarba tudtam hozni őt.

Sziasztook:)
Sajnos beteg lettem, de nézzük a jó oldalát, most egy csomó időm van írni☺
Remélem tetszett a rész, mit szóltok George és El kapcsolatához? Meddig fogják egymás agyát húzni ezzel a se veled, se nélküled dologgal?

Gondolom észrevettétek az új, csoda borítót, amelyet szukanyandiii készített, innen is köszönöm neki, mert én személy szerint imádom, és illik is a történethez🥺❤

Legyen szép hetetek, vigyázzatok magatokra. 💕